Mit mondanak a vadak nevei magyarul?

Sokak szája mosolyra húzódik, amikor olyan megnevezésekre, mint: KANGUR, KAMULÉNY, LAJHÁR azt írom, hogy ősnyelvi, tehát magyarul elemezhető, magyarul érthető szó.

Aki az akadémiai „… nyelvük nem lévén, csak makogtak…” elvet vallja, annak az a véleménye, hogy ezek az állatok nem a magyarok életterében éltek, s így hülyeség nevüket magyar eredetűnek beállítani.

Az Akadémia ebben, mint oly sok másban is vastagon hazudik. Ezzel azt árulja el magáról, hogy – magyar nyelveredet, magyar történelem szempontjából – nem is magyar, s nem is tudományos!

A teremtés könyve azt írja, hogy a Teremtő minden állat megnevezését Ádámra bízta. Ádám hosszú éveken át élt egyedül, tanulmányozta az állatok jellemzőit, és külalakjuk, viselkedésük, azaz fő jellemzőik szerint adott nevet azoknak. Azt is leszögezi: „… ez azoknak neve mind a mai napig.”

Ádám a ma magyarnak ismert nyelvet beszélte, mert ez a teremtés nyelve, tehát az állatok nevei e nyelven adattak, ezen elemezhetők.

Az Özönvíz előtt a Föld minden részén éltek ezek az állatok. Utána megváltoztak a földi viszonyok, Bábel után kialakultak az utódnyelvek. Az emberiség szétszóródott, az állatok is, de azok már nem mindenhol. Ezért a magyar nyelvűek életterében sok olyan állat nem jelent meg, amelyek azelőtt körülöttük éltek. Az utódnyelveken módosultak a nevek azok hangzástörvényei, nyelvi, nyelvtani sajátosságaik szerint.

Ám e nevekben rögzített jellemzők megmaradtak az alkotó gyökökben, és így elemzéskor érthetővé válnak.

A teremtés nyelvének sajátosságai közé tartozik a szavak teljes megfordíthatósága, de gyökökként, hangonként is átforgathatók.

Például a TIGRIS. Ez nincs jelen a magyar nyelvűek életterében, tehát az akadómókusi „makogó” elvet vallók szerint nem érthető a név magyar elemzésben, még akkor sem, ha a délibábos gyöknyelvész beleőrül.

Még úgy sem, azért sem!

A hangváz egyezésre rögtön rácsapják diadalmasan a GIZIKE – GŐZEKE agyszüleményüket, és térdüket verve röhögnek, mint a szamár.

Azonban minket nem érdekel a szamárröhögés, de még a bőgés sem.

Lássuk. Fordítsuk meg a TIGRIS szót: SIRGIT.

Akinek a TIGRIS a közelébe ér,– legyen ember vagy állat– az nagyon SÜRGETve érzi magát a menekülésre.

Ismert a TIGRISugrás, amely egyik fő jellemzője e vadnak. Ilyen nyílegyenes UGRÁST csak a TIGRIS mutat be. A TIGRISnek nincs elhibázott ugrása, mindig célba talál. A TIGRIS ösztönösen kiszámítja UGRÁSIT, nincs GRESIT, azaz céltévesztés.

A veszélyeztetett TÉRSÉGek lakói ŐRSÉGET állítanak, hogy javaikat védjék.

TiGRiS – SüRGeT – uGRáST – GReSiT – TéRSéG – őRSéGeT hangváz:

T-G-R-S – S-R-G-T – G-R-S-T – G-R-S-T – T-R-S-G – R-S-G-T.

Azonos hanganyag a körülírásban.

A T.G – G.T gyök: TiG – GáT. A TIGris TÁG téren él, nagy területet bejár. Áldozatát nem kínozza, röGTön véGET , GÁTat vet a további létének.

Az R.S – S.R gyök: RéS – SüR. A tigRIS nem RESt, a SÜRgősség jellemzi. Mindig megtalálja a RÉSt. Amilyen SÉRülést okoz, az halálos.

A GR hangcsoport – IGRI – jelen van az UGRÁs, sÜRGŐs, mÉRGEs szavakban.

A GR – RG vonatkozás. A tiGRis űzi, keRGeti áldozatát.

Úgy-e nincs a magyar TIGRIS szónak, alkotó hangjainak, gyökeinek szerepe a TIGRISsel kapcsolatosak körülírásában?

Rábízzuk az akadómókus makogóra: – Folytassa felség!