MOTOLLA (matolla, matóla) – Fonalnak pászmákba szedésére használt, két végén T alakú rúd. Fonal föltekerésére való hatoldalú, forgatható keret. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MOTOLLA szó a MO – OM ősgyökből induló M.T – T.M gyök bővítménye: MoT – TöM. A MA gyök kéz jelentésű is: MAncs. A MA, MO, MOT, MOZgás, MATatás, MOToszkálás. A MOTOLLÁlás a fonal pászmákba, nyalábokba TÖMörítése. A T hangcsoport – OTO – itt teremtő alkOTÓ értelmű, akár a kOTOl szóban. 
A mOTOllálást valaha, valaki kiÖTÖlte. A CzF Szótár leírása szerint: „[…] a matóla forgatva és forogva használtatik, innen gyöke mat azon szókkal áll rokonságban, melyekben a mat (mot) gyök mozgást, itt különösen forgó, forgolódó mozgást jelent, mint matat, matikál, motat, motoz származékok is.” Szláv nyelvekben – minden erőlködés ellenére – nincs ilyen megfelelő, névalkotó jellemzőket felvonultató, átfogó eredetmagyarázat a szó kialakulására.  

MOTOR – Energiát mozgási energiává alakító gép. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A MOTOR szó M.T – T.M gyökből képzett: MoT – ToM. és bármely nyelven fogalmazták meg először – nem kerülhette ki az ősmag(yar)-nyelvi ősgyök, gyökszó használatát. A MO ősgyök a MOccanás, MOzgás kifejezője a magyar nyelvben, amint a motolla, matring címszavaknál látható. A következő szavak értelmükben alapjai a MOTOR szó által képviselt fogalomnak: MATat, MATol, MATikál, MOTol, MOToz, MOTORász stb. A szó tengelyében a T hangcsoport – OTO – szintén teremtő alkOTÓ értelmű, épp mint a kOTOl szóban. A mOTOrt valaha, valaki kiÖTÖlte, megtervezte. Idézve a CzF Szótárból: „[…] mat (mot) gyök mozgást, itt különösen forgó, forgolódó mozgást jelent.” A moTOR, mint erre a célra épített különleges gépszerkezet, körforgássá  (tor – for) alakítja az üzemanyagban szunnyadó robbanóerőt. A T.R – R.T gyök: ToR – RoT, körforgás értelmű. A TOR, TUR jelzőt a magasban KÖRöző TURul madár megörökölte nevében. A MOTOR – TOROM fordítás T > D hangváltással megvillant még egy alapvető tulajdonságot, amely minden ilyen szerkezetre jellemző: TOROM – DOROM, azaz DÖRÖMbölő hangot hallat a MOTOR. Lehet, hogy ebben az alakban latin nyelven állt össze a szó. Ám a latin nyelv mind a MOT, mind a TOR gyököt megörökölte az ősmag(yar)-nyelvből. Legfeljebb ott az ital-latin nyelven „szerelték” össze a szót, kész ősmag(yar)-nyelvi gyökszavakból. De minden utódnyelv ezt teszi mai napig, nem lévén más szóképző alapanyaga, csak az eredeti ősnyelv, ősmag-nyelv, ősmag(yar)-nyelv ösztöni ősgyökei, gyökszavai. Ezzel nem is volna semmi gond, csak mélyebben kutatni, rádöbbenni, megismerni, majd be- és elismerni kell.  

MOTTÓ – Jelige, jelmondat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A MOTTÓ szó M.T – T.M gyökből képzett: MoT – TöM. Mi a jelige, jelmondat? Hasonló a címhez: egy tartalom sűrítménye egyetlen szóban vagy mondatban: MOTTÓ. A MOTTÓ – TÓMOT fordítás mutatja, hogy értelmi TÖMÖTtség, TÖMÖrítés, azaz egyetlen MOndaTOn belül kiMOndOTT lényeg.  Olyan sűrítmény azaz TÖMÖrített értelem, amely MOzgásba hozza a képzelőerőt, MOTOszkálni, MATAtni kezd a gondolat: Miről is lesz szó itt? Ez a figyelemfelkeltés, az érdeklődés felcsigázása, a MOTTÓ igazi szerepe. A mOTTÓt valaki kiÖTÖlte, MOndaTba TÖMÖtítette. Az olasz nyelv sem birtokol saját gyökszavakat, csak az ősmag(yar)-nyelvi készletből vehet elő.