NÁDOR – A rendi Magyarországon a király után a legmagasabb közjogi méltóság. Nádorispán. [NEM (!) szláv szószerkezetből] A NÁDOR N.D – D.N gyökből képzett szó: NáD – DáN. A szláv nyelveknek körülbelül annyi közük van a NÁDOR szóhoz, mint a kenguru fiókának a bevásárlószatyorhoz. A NÁDOR a király és a nép közt álló NAGY ÚR volt. A NÁD egyenes tartást jelent a NADrág szóban is, a NED gyök életteliséget: NEDv. A D hangcsoport – ÁDO – jelen van a székelyek által is használt nÁDAl kifejezésben, amellyel a dolgok jó menetének biztosítását, vagy helyreigazítását nevezik meg, de nem csak az épületek javítására céloztak, hanem mindenre, ami helyrehozandó. A nÁDOr elől haladt a vÉDElmi hADAk élén, ő volt, aki utat mutatva, átvÁDOlt a vÁDOn, azaz patakon, folyómEDEren. De felelős volt, hogy jó mEDErben folyjanak az ország ügyei. A TOR – ROT, DOR – ROD gyökök magasságot, védelmi emelvényt, gáTORt, keRÍTést, gáDORt, gaRÁDot jelentettek. Ezt jelentik a magyar várak neveiben is: VisegRÁD, BelgRÁD, NógRÁD, ARAD, VáRAD, RADna és mások. Az N-D-R vagy N-T-R hangváz jelen van több ősnyelvi eredetű szóban, így a NáDoR szavunkban, de jelen van a szeNáToR, NeszToR szavakban is. A NáDoR – szeNáToR – NeszToR hangváz: N-D-R – sz-N-T-R – N-sz-T-R. A NESZ gyök (szen – nesz), egy régi ősnyelvi, ómagyar sátorapai tisztség, a NESZtor megnevezésének alapja. A NESZtor a törzs atyja volt. Bővebben a nesztor címszónál. A NESZtor fordítva SZENtor, SZEN(á)tor. A szeNÁTOR az őSZEN TANácskozók (tan – nat) vének, öregek tanácsának tagja. Tehát e tisztségek és megnevezéseik jelen voltak a magyar nyelvűeknél a történelem folyamán: NEszTOR, szeNÁTOR, NÁDOR. Bővebben e címszavaknál. A nevek valaha kiemelkedő tulajdonságokat, tisztségeket jelentettek. A TOR – ROT, DOR – ROD gyökök a HekTOR, VikTOR, NeszTOR, szenáTOR, náDOR, rekTOR, FeDOR NimRÓD, TivaDAR, TuDOR, MenTOR és más szavakban, nevekben magas emelkedettséget jelentettek. Ezt jelenti a RADnai havasok nevében is. A CzF Szótár több véleményt hoz föl: „Podhorszky Lajos […] a japan nadori szóval hozza viszonyba, mely szerénte am. békebiró. […] ezen főmeltóság teljes neve régebben tulajdonkép ,nádorispán’ (néha: nándorispán) volt, s Timon, Dankovszky, és Sándor István azt a tót „nadvor zsupán”-tól származtatják (tótok voltak, hazabeszéltek K. S.). Orosz Ferencz, Perger János és többek szerént am. ,nagyúr ispán’, […] Német J. által már 1839-ben nyilvánított és okadatolt azon véleményét, mely szerint ,nádorispán’ ,nagy udvari ispán’-ból vette öszvehuzás utján eredetét, […] T. i. Sz. István és utódai udvarukban két főtisztet tartottak, kiknek egyikét ,comes palatinus’, masikát ,comes curialis’ néven nevezték az akkori diplomatiai latin nyelven. Minthogy pedig a ,comes’ a régieknél am. ,ispán’ pl., comes parochianus’ vármegye (fő)ispánja, a ,palatinus’ pedig am. palotai vagy udvari, ennél fogva a comes palatinust udvari ispánnak nevezték el őseink. De minthogy továbbá a ,comes curialis’ is mint külön hatóságu udvari tiszt szószerént magyarra fordítva szintén ,udvari ispán’: megkülönböztetés végett a ,comes palatinus’-t jelentő udvari ispánt, nagy udvari ispánnak, a ,curialis comes’-t pedig egyszerüen ,udvari ispán’-nak nevezték. Végre a, nagy udvari ispán’ öszvehúzva lett ,nádorispán’ s még rövidebben ,nádor’. Hogy magyar értelmezéssel, melyet eldobni semmi okunk nincs, az első részben mindenesetre, nagy’ rejlik, abból látszik bizonyosnak, mert némely régi nyelvemlékeinkben épen e szónál d helyett g is fordúl elé. „En nagyryspan (= nagirispán) uramnak leginagyobban amiben tudok szolgálnom, mindenkoron ketteles (= köteles) szolgája vagyok.” (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.). Ime itt (a g gy-nek vétetvén, mint számtalanszor a régieknél) már csak egyetlenegy betü különbség van a ,nagyúrispán’ és ,nagirispán’ (vagy ottani irásmóddal: ,nagyryspan’)* között. Ezen levelekben sokszor olvasható ,nádrispán’ is. […] Hasonló módon változott által ,naddélig’ szóban (a Nádor-codexben) a gy szintén d-vé, e helyett nagy délig. „Hanem valamint naddéligh imádkozik vala” ,Nagyság’ is egy 1559-iki levélben többször nadság. „Nádorispán uram ő nadsága,” (Szalay Á. 400 m. l.).” Kiem. K.S. Ha a japán nyelvben is jelen van a NADORI kifejezés, akkor a szó nem a magyar királyi udvarban alakult ki, hanem még az egynyelvűség idején. Onnan örökölték meg az ainók, japán őslakói. A magyar királyi udvarban legfeljebb újraalakult a tisztség neve, épp mint a kukorica, paprika, pityóka nevek (többet a címszavaknál) újabb kori megjelenésükkor. Azért alakultak ki az újabb kori nevek ugyanolyanná, mint régen, mert a magyar nyelvnek, mint élő ősnyelvnek ugyanazok a szóalkotó elemei vannak, mint az ómagyar ősnyelvnek, a nyelvszerkezeti szóalkotás lehetőségei ugyanazok, így nem alkothat más nevet, mint a jellemzők szerintit. A forrás tehát az ősnyelv.
/*/ A saját nyelvét hivatalos nyelvként használni tiltott, nemzeti írásjeleitől megfosztott nép, évszázadokon át küszködött a szóban világosan megfogalmazott kifejezései papírra vetésével, mivel egy hanghiányos, béna nyelvet és annak fogyatékos írásjel rendszerét erőltették rá. Ez a Halotti Beszédtől vissza és erre majdnem minden korai latin betűs magyar nyelvű írásra érvényes megállapítás. Nem a nyelvvel volt baj, nem azt jelenti, hogy olyan volt a beszéd, ahogyan leírva találjuk. A beszéd ékes volt, az írásjel-rendszer volt csonka, torz, béna, nyomorék. Ezért írja a Halotti Beszédben a gyümölcs, imádjuk szavakat háromféle alakban is. E régi írások papírra vetőinek jelentős része nem is volt magyar, így nem ismerte behatóan a nyelvet, és nem tudta ékesen kifejezni mondandóját.
NESZTOR – Testület, közösség legidősebb tagja. [NEM (!) nk: a görög mitológia beli Nesztór király nevéből] A NESZTOR az N.SZ – SZ.N gyökből induló szó: NeSZ – SZeN. A NESZtor a törzs atyja volt: NESZtő, NÁSZtő, és azt jelentette, hogy az ő leszármazottja az egész embercsoport, tőle és aSSZONYától (szony – nyosz – nász – nesz) NESZültek életre, a házas NYOSZolyán átélt NÁSZ következményeként. A NESZtor fordítva SZENtor, SZEN(á)tor. A szeNÁTOR az őSZEN TANácskozók (tan – nat) vének, öregek tanácsának tagja. A NESZTOR tehát tisztség, rang volt, amely később személynévvé vált. Ilyen példát százával találunk. A diNASZtia csúcsán, TORnyán levő vén volt, így az őSZEN* jelző ráillett. Saját közösségét őSZEN képviselhette a rangidős vagy NESZtor SZEN(á)tor. A NeSZToR – SZeNáToR hangváz: N-SZ-T-R – SZ-N-T-R. Az őskortól mai napig minden embernek legkevesebb két neve volt, van. Egyiket kapta születésekor. Ez a szülő óhaját, tetszését fejezte ki. Oly nevet adott, amilyennek szerette volna látni gyermekét. Aztán a gyermek felnőtt, és felnőtt korban nem az lett, aminek a szülő szánta, így ráragadt egy másik név. Ezt környezete adta, amilyennek őt látták jellemzői alapján. Ez az igazi egyéniségét, tulajdonságait, rangját tükrözte(később ezek váltak családnévvé). A NESZTOR sem születéskor kapott név. Ő volt a közösség rangidős tekintélyes férfiúja. Ez a megnevezés még az ősnyelven született. A NESZTOR tevékenysége egy (kisebb vagy nagyobb) embercsoportot érintett. Az ESZ gyök kiterjedés. Az SZT hangcsoport – ESZTO – beszédes a szóban. A rangidőst tISZTElet övezte. Ő élt át a legtöbb ÉSZérlelő ESZTEndőt, ő ült az ASZTAlfőn, és feltételezhetően, tISZTA lelkiismerettel ő OSZTOtta SZéT a javakat sarjadékainak. A közös ASZTAgból is ő OSZTOtta a gabonát, vagy őrlés után a lISZTEt. De ő OSZTOtta a tanácsot is a nála fiatalabbaknak. Ő volt a családi geSZT törzse. Mit mondhatott az OSZTÁsnál? – NESZe, nESZTEk. Ő volt az OSZTÓ, nESZTÓ – NESZTŐ – NESZTOR. A T.R – R.T gyök: ToR – RoT, a TOR gyök magasság, csúcs: TORony. Olyan személy nevéhez illesztett, aki mélyen magába RÓTT a néptudat. Az SZT mellett az ST páros is beszédes, mert ez a SáTor két fő hangzója. Az ősi időkben az egy tőről fakadó népet sátoralja népnek, a rangidős nemzetfőt sátorapának nevezték. Ebből rövidült a satrapa, majd ebből módosult később a perzsa nyelvű szatrapa. Ez is a NESZTŐ NESZTOR szerepét töltötte be. A nesztor szenátor, nádor szavak tartalmi, értelmi kapcsolatáról még az említett címszavaknál.
/*/ Az ŐSZ állapot tISZteletet parancsoló volt. Innen ered a latin SENior. Ezek a SZENátus tagjai voltak. Ők is őSZEN jutottak ebbe a tisztségbe. A latinutód nyelvek signor, señor, senhor szavai is az őSZEN jelentéséből vezethetők le. A NESZTOR nevű király valós személy lehetett, és neve nem volt véletlen.
SZENÁTOR – Valamilyen szenátus tagja. [NEM (!) nk: latin] A SZENÁTOR SZ.N – N.SZ gyökből képzett szó: SZeN – NeSZ. A SZENátus, vének, öregek, ŐSZek tanácsa. A két véglet a junior, és SENior, állapotként: ifjan, ifjún vagy öregen, őSZEN. A rómaiak a ma magyarnak mondott nyelv egy változatát beszélő etruszkoktól vették át nemcsak a szót, hanem az egész államvezetési formát is a nyelv és szokások mellett. Az etruszkoknál őSZEN, értelmeSEN, minden jóra kéSZEN lehetett bekerülni a vének tanácsába. Az őSZEN TANácskozók (tan – nat) vének, öregek TANácsának tagja, tisztességben, becsületben megŐSZült, népe javáért tevékenykedő TANácsi vén lehetett. Az N hangcsoport – ENÁ – a szó tengelyében mutatja: a szENÁtor olyan tANÁcsos, aki feladja ÖNÖs érdekeit a közjóért. Az N.T – T.N gyök: NáT – TaN, jelen van a TANács szóban, de t > d váltással megjelenik a NÁDor szóban is, erről alább. A T hangcsoport – ÁTO – jelen van az elkÖTElezett, megÍTÉlés és hATÉkony szavakban, amelyek érintik a szenÁTOr munkáját. Az etruszkok magukkal vitték az ősiségükben megtanult, megszokott, az élet mindennapjai folyamatában, a gyakorlatban működő teljes kalákarendszert (ez a székelyeknél az I. világháborúig teljességgel működött) a vizek közti földre, ITAL-közre, ITALJÁba, amely kalákarendszernek lényege: a közösségen belül egymás minden helyzetben való segítése. Ez volt az alapja a Római* Köztársaságnak addig, ameddig a hatalomvágyó latin önzés nem kerekedett felül. Székelyföldön még él egy olyan szó, amellyel a dolgok jó menetének biztosítását, vagy helyreigazítását nevezik meg: NÁDalni. Ezzel nem csak az épületek javítására céloztak, hanem mindenre, ami helyrehozandó. E gyök jelen van a már említett NÁDOR szavunkban, de jelen van a szeNÁTOR szóban is (d > t), azzal a különbséggel, hogy az utóbbinál az kort is jelzi (őszen). A latin rómaiak az etruszkoktól átvett társadalmi berendezkedés hivatali neveit latinosították és megőrizték. A SZENátor tisztség megnevezése az őSZEN szóvégből képzett szó. A SZENÁTor. Az őSZEN TANácskozók (tan – NAT) vének, öregek TANácsának tagja. A NESZ gyök (szen – nesz) egy régi ősnyelvi sátorapai tisztség, a NESZtor megnevezésének alapja, amely átfordítva: NESZ-tor > SZEN-tor > SZEN(á)tor. Mindannyi egy felelős főséget viselő állás viselőjét megnevező. Tehát a tisztség és a megnevezés különböző formája végigkísérte a magyar nyelvűeket a történelem folyamán: NESZTOR, SZENÁTOR, NÁDOR. E szavak tartalmát, értelmét, mondanivalóját csak a nyelvi titkokat őrző magyarázó nyelven lehet feltárni. Összevethető a nesztor, nádor címszavaknál leírtakkal.
/*/ RÓMÁt az etruszkok építették, hogy megvédjék magukat az ITALköz földjének lakóitól a LATInoktól. Nevének jelentése: bekerített, kerítéssel, kerettel, RÁMÁval megerősített.