NAP – A Nap, hőt és fényt sugárzó égitest, amely körül a Föld forog. Éjféltől éjfélig időegység. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] A NA gyök a NAgyság fogalmának szótöve, köze van az életadó NŐ, aNYA (a/na – anya) melegének értelmi köréhez.
Az AP a létfontosságú kAPcsolat, az ÁPol, APa, az élet feltételei alAPszükségletei. Tehát a NAP szóban – NA AP – az aNYA és APa jellemzői is megjelennek, így jó példaként ösztönöznek. A P és B hangok rokonhangzók. A NAP, NAB kifejezések így azt is érzékeltetik, hogy bár APrónak látszik az égbolton, de a valóságban NAgy AB, azaz kerek. A NAB – BAN fordításnál a BAN hatalmasat jelent. A NAP szóban levő P hang értelméből indulva a P hangos gyökök egy része bővítményeikben tűz jelentésűek: PArázs, PErzsel, PÖrköl. Vagy tűzvonatozásúak: PÉk, PÁka, POkol stb. A PIReneusok a NAP PÍRjának a csúcsain való megcsillanása okán kapták a PÍRjének nevet az ősmag(yar)-nyelvet beszélőktől. A PIRamis csúcsán is előbb villant meg a NAP sugara.
A sumérok NIB, a japán őslakók NIP névvel illették: NIPpon. De a PANnon szóban is jelen van. A babiloni NABukodonozor király a NAPról neveztette magát, és nevének első szótagja – NAB – az AB gyököt is tartalmazza, amely birodalma kerekségét jelentette volna.
Az ősidőkben az égen látható vörös bolygót Vörös Napnak, azaz NIBiru-nak nevezték (nib – nap, biru – piros).