NASSOL – a bérnyelvészet a német NASCHEN = majszol, eszeget szóból eredezteti.

Ugyan, miért is fárasztaná magát, és kezdene kutatni, keresni utána a magyar nyelvben. Átrúgja a németekhez: keressétek meg ti, honnan ered. Könnyebb, kényelmesebb.

Ám a szó ősnyelvi, ómagyar szó, és a nyelv íratlan törvénye szerint, átfordítható, forgatható.

Hogyan eszik, aki NASSOL?

Aki NASSOL, az LASSAN eszik.

NaSSoL – LaSSaN hangváz: N-S-S-L – L-S-S-N.

A székelyeknél, a puliszkafőzésnél, kavarás után egy rövidke időre a fazakat (fazekat) visszateszik a tűz fölé, hogy megSÜLLENjen. Ugyanis, így könnyebben kiborítható a fazékból, mivel a SÜLLENésnél elválik a fazék aljától. Hallik, amint a fejlődő gőztől SÜLLEN.

NaSSoL – LaSSaN – SüLLeN hangváz: N-S-S-L – L-S-S-N – S-L-L-N.

A SÜLLEN szó eszezett változata: SZELLEN. Az alig hallható, LASSAN engedett fing* SZELLENtve, halk NESSZEL távozik.

SZeLLeN – NeSZSZeL hangváz: SZ-L-L-N – N-SZ-SZ-L.

Tehát a NASSOL szó testvérei, a szócsalád tagjai szépen felsorakoztathatók.

Akkor mitől német? Ja, hogy a német vette át.

Bizony.

——————

/*/ A FING az emésztősorvég = FIN terméke. Az NG kötött mássalhangzó-páros haNGvonatkozású is: a bing-bang, bong, cseng, csilingel, dong, hang, harang, jajong, kong, őrjöng, zajong, zeng, zongora, zöng, zsibong, zsong és más szavakban. Ősnyelven, a FIN, FEN, FON, FUN gyökök szél, áramlásjelentést hordoztak.

Tehát a FING a végszél hangja. Ez a természetes neve. Más szóval: szeleng.

Pl.: a tájFUN = vágószél. TÁJ = vág, FUN = szél. Ősnyelven a szabó másik neve: TÁJÓ, TÁJLÓ.

A TÁJ, az előttünk elterülő térnek a szem által kiTÁJt, kiVÁGott része. Amit beLÁT a szem.