A (magyar) ősnyelv szótára csoportban azt írta az egyik olvasó, hogy Ábrahám nevével kapcsolatban a “saját balgaságomat akarom érvényesíteni”, mivel nem fogadom el az ő véleményét héber elemzésben. Tetszik vagy nem, a bibliai nevek nem héber nyelven adattak, hanem a teremtés nyelvén, s így csak a teremtés ma is élő nyelvén elemezhetőek, teljes értelmük mondandójuk csak így fejthető meg.
ÁBEL – Az ÁBEL név az AB – BA ősgyökből indul. AB, ÁB, kerek arcú, esetleg az ABa, amely atyát is jelent, EL, LÉL, azaz LEHelet, ÉLet, vagy ÉL (Isten) ajándéka. A B hangcsoport – ÁBE – az anya testÉBŐl eredés, az anyai kEBElből táplálva, az ÉBEr, mint jellemző. A B.L – L.B gyök: BeL – LeB, könnyedség: BILlen, LEBben, akár a LEBegő, (b > v) LEVegő, LEHelet. Tehát ÁBEL, atyáBÓL, AB-BÓL, származó, az anyai keBELből* való: ÁBEL. Az ÁBEL – BÉLA azonos hangváz, azonos jelentés. BÉLA névvel mindig az ELÉBbi nagyobbiktól ALÁBbi, kisebbik fiút nevezték meg.
/*/ A BEL, BEN gyökök, akár kezdőként, akár a nevek tengelyében a BELsőből, BENsőből eredés, és a mély érzelmi kötődés kifejezői voltak. ÁBRAHÁM – Az ÁBRAHÁM név az ÁB – BÁ ősgyökkel indul. Az ÁB gyök kerek, a BÁ nagy jelentést hordoz. ÁBRAHÁM neve előbb ÁBRÁN. Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék című könyvének első kötetében kis termetűként említi, és szerinte APRÁN volt a neve. Erről a Biblia nem beszél, de nincs is jelentősége. Élete előbbi szakaszában nem volt meghatározó személyiség. Később, amikor Isten törzsatyává, sátorapává tette, kapta az ÁBRAHÁM nevet, amely a kicsinyből naggyá tette, s amely jelentett tanítómestert is, mivel az ősnyelv szavai fordíthatósága nyomán ÁBRAHÁM – RABONBÁN alak is érvényes. ÁBRaHáM – RaBoNBáN hangváz: B-R-H-M – R-B-N-B-N. Ez a tisztség az ősi rendet őrző székelyeknél még a középkorban, az Árpád-ház idején is létezett. A BR hangcsoport – ÁBRÁ – jelen van az ÁBRA, ABROncs, ABROsz, ÉBREn, fABRIkál szavakban összefog, táplál, gondoskodó, előrelátó, alkotó értelmű, tehát egy felelős sátorapa, nesztor, szentor, nátor (szenátor, nádor) jellemzőit összesítő. A hangcsoport hangjaival alkothatók a RABBI, BÁRÓ, BÍRA tisztségek megnevezései. A zsidók, mint nép még sehol nem voltak a történelem színpadán, amikor az ősnyelvet beszélők már komoly ősi megszervezettségben éltek, amelynek ÁBRAHÁM is részese volt, és e rendszert a saját későbbi törzsénél is fenntartotta, BÍRÁja, tanítómestere azaz RABBIja és ura volt törzsének. Az R.H – H.R gyök: RaH – HaR, kimagaslót jelent a HÓReb, HARgita, ROHonc hegyek neveiben. A H hangcsoport – AHÁ – a törzsfői tEHErviselés nEHÉzségei, tEHEtség, tEHEtős, ÓHAj, sÓHAj, lEHEtőség, vagy a vándorélet „sEHOl otthon” kifejezője is. A H.M – M.H gyök: HáM – MáH, takart, védett állapot jelentésű. A névben az utolsó ősgyök: ÁM, ez sokasodást, tÖMeget jelent, akár ÁdÁM nevében. ÁBRAHÁM születésekor még egynyelvű volt a világ akkori népe. Ő is azt a nyelvet beszélte. Semmilyen más nyelv nem létezett a Földön. A fent felsorolt jellemzők végigkísérték életében. Az indiai kasztrendszer felső fokán levő BRAHMÁN szintén tanítómestert jelent. ÁBRaHáM – BRaHMaN – RaBoNBáN hangváz: B-R-H-M – B-R-H-M-N – R-B-N-B-N. ÁDÁM – Az ÁDÁM* név az ÁD – DÁ ősgyökből indul. A teremtésben az ősnyelven neveztek meg mindent. Az ÁD – DÁ ősgyök mindkét irányú olvasata ADományt jelentett ősnyelven. Azt jelenti, hogy ÁDÁmnak oly valAMi ADAtott, AMit tovább kellett ADnia. Teremtői szó: ’ADÁM néked az életet. Néked ADÁM a Földet, mindent, ami rajta van’. ÁDÁM, mint az első férfi a Földön levő mindenség ADOMányait bírta ajándékul. Ez az ősnyelvi férfinév, csak a teremtés nyelvén bontható, értelmezhető átfogó teljességgel, amelyen adatott. ÁDÁM volt az első földi EGY, mondhatta: EGY ÉN** vagyok, ÁDÁM > EGYÉN (d > gy, m > n). Első GY, Első földi alkotó, cselekvő aGY. Első GYártó, ÉN – EGYÉN (gy > d), EDÉN. Tehát ÁDÁM, EDÉN, akinek ÉDEN az otthona. Az ÁDÁM név igazolja, hogy – képletesen és valóságban is – eleve egyenes tartásra, EMelkEDetten járásra és eljárásra teremtett, két lábon járó ember volt, nem bamba, bunkóval járó vad. ÁDÁM: ÁD = alkot és juttat, ÁM = szÁMossá tesz, sokasít, többszöröz. Ugyanakkor szÁMba vehető, egy szEM EMberként, mivel szÁMít – EGY SZEMély ÉN, EGYÉN. Tehát az EGY, az emberi szÁMosodásnak is kiindulópontja, alapja. A D hangcsoport – ÁDÁ – ÁDÁm ADOmány volt, ő is rengeteg ADOmányt kapott, ÜDE növényzettel, kEDŰs állatokkal egy egész bolygót, annak minden kincseivel. Kezdetre kapott elegendő tUDOmányt az induláshoz, amelyhez IDŐvel ADAtott volna még több lépésenként, hogy azok súlyát elbírja. Ám neki a gonosz sugallatra egyszerre MInDEn (mide – edim) kellett. ADOmányként a számosODÁs képességét kapta – néked ADÁm. Ez a létezés igaz Égi forrásától VANtól, ÉLŐtől, a Teremtő Istentől függ. ÁDÁM a Földnek első művelője, első MATAtó (mata – atam, t > d – mada – adam). A D.M – M.D gyök: DáM – MaD. Néked aDÁM a Földet, legyél első DÁMja, TÁMja, GYÁMja. A DÁM – MAD gyök, emelkedést jelent. Az emelt fővel járó DÁMszarvas szép tartása, a MADár levegőbe emelkedése, feltáMADó csoda. A MAD, MED gyök köztes közvetítő jelentésű is. ÁDÁM jó értelemben vett MÉDium. Közvetíti Teremtője akaratát a Föld többi élő, élettelen alkotásai felé. Az igazi gyógyító MEDikus, mint védőTÁMasz áll a beteg és a kór közt, közvetíti a gyógyerejű anyagokat, annak felépülésére. A MEDikus eMElkeDett tudású. Az emelt TÁMfalak, a vÉDelEMként emelt gátak ősi neve: DAM. Az iMÁDság céliránya a MAGasság (d > g), mivel az iMÁDott mindig MAGasabban helyezkedik el az iMÁDónál. ÁDÁM kapott egy gyönyörű ADOMányt segítőtársként: a nőt, DÁMÁt. Az ÁDÁM >< DÁMA – férfi >< nő, két ellentétes előjelű pont. A DÁM emelkedett jelentése jelzi, hogy e nő, ENÉ, felemelő ajándék, TÁMAsz szÁMÁra. Tehát ÁDÁM, EDÉN, akinek ÉDEN, ParADIcshon volt otthona, ahol ÉDENgetett ENÉjével vÉDENcek voltak, és lehettek volna mindvégig. Az ÁM gyök másik jelentése: ÁMulat, amiben része volt, egyikből a másikba esve. E mellé megkapta a DUMÁhoz, azaz beszédhez való képességet, egyedüliként a Földön. Ígéret, hogy a Földet betöltő tÖMeg atyjaként tÁMasza lesz MInDEn utódjának, a földi MInDEnség uraként, az ADOMányok sUMmájának fő kedvezményezettjeként. De ÁDÁM nevében ott a gát = DÁM értelem is. Lehetett volna gát, DAM minden bűnös hajlammal szemben. Tömören ennyi az ÁDÁM név jelentése, amelyhez mérve a héber nyelvi megfejtése: vörös földből való ember, egy mély szegény, száraz, silány értelmezés. semmit nem mond az első ember szerepéről, Istentől eredő megbízatásáról, küldetéséről. /*/ A Bibliai írások kutatóinak hatalmas tévedése minden értelemkeresésnek a héber nyelv alapjaira helyezése, mivel e nyelv egy kései, keveredett (hebre) nyelvalakulat. A héber nyelv az írott történelem derekán jelent meg, így nem lehet a teremtés jelenségeinek magyarázó nyelve. Az ősi leírásokat a nyelvek magván, az első beszélt nyelven, az ősnyelven írták, nem héberül. /**/ Egy É-n nyugvó. É = Égi Értelem. ÉN = ÉrtelmeN nyugvó, alapuló. Az ÉN a létezés, a lENni, a vAN fogalmi körébe tartozó szó. Ragozhatnánk így is: ÉN vAN, TE léTEzel, Ő élŐ. ÉN egy ÉN, EGYÉN vagyok. ÉVA – Az ÉVA név az ÉV – VÉ ősgyökből indul. A névről adott héber magyarázat: minden élő anyja. Ennyi, semmi több. Ám ez a szűkszavúság érthető, mert mivel a héber nem a teremtés nyelve, így csak egy vetületét képes megjeleníteni a névnek. ÉVA nEVE maga az eredet, a nEVEk tÖVE, ÖVÉit pÁVAként VÉdő ernyő. Könnyebben Ádám első feltételezett mondatából érthető meg. Vegyük az ujjongó meglepetés hangján ÉVÁhoz intézett, feltételezett első ádámi mondatot: Te nÉ VAgy! Akár fordítva: NÉ VAgy te! A létezést kifejező ősi gyökkel NÉ VAsz te! Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősnyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, amely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít. NÉ vasz te, azt, hogy NŐről van szó – NÉ. A NÉ Vasz te azt, hogy NÉV rejlik benne. TE NÉ vagy, az ENÉ, ENÉh nevet rejti, a majdani ANA, ANYA szavak E hangzós alakját. A nÉVAste is mutat az ÉVA névre. Jelen van az ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony körüli eseményeket, jellemzőit leíró legfontosabbak egyike. A NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE. A nÉVAszte szó visszafordított alakja vÉNAszte, amelyben szintén jelen van két másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉNA is, amely fordítva NÉVA, de amelyből később kialakult a latin VÉNUsz. A VÉNA ér eredő kapcsolat. Így érthető, honnan az „eredő VÉNA” kifejezés. Érdekességként: románul a lenni ige jelen idejű van alakja este (j/eszte), amelyben szintén megjelenik az SZT páros, mint ősnyelvi eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a v > f váltással, magas hangzóval, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. A VASZokban történik az ASZ élmény, minden testi élmények legnagyobbikának átélése (f, b), a nÁSZ, a nemzés. Az SZ hang meghatározó kulcshang a SZaporodással kapcsolatos témakörben: vac/sz/kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően fészekrakó. nÉVAszte – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, Néva, Véna, Éna, Enéh, Ana, Anya, egy férfi szerelmét Szonnyazó asszONYA. A nő, ÉVA megjelenésekor a magas É kíséretében, a V hang, a VA, VO ősgyök a meglepetés felkiáltása is lehetett Ádám ajkain, hiszen az összes addigi élő-mozgó közül ekkor találkozott a legeslegszebbel. Az ősnyelven a férfi jelzője volt a MENŐ. E szóban, akár az ember szóban sűrítve jelen van a férfi és nő megnevezése: EM = nő, BER = férfi, MEN = férfi, NŐ = nő. A fentiekből kikövetkeztethető, hogy mivel a nő, ÉVA, Ádám, azaz MENŐ NŐje, így kedves NŐjét* ÉVAMENnek is nevezhette. Az É/VAMEN szó a magyar nyelvben nincs jelen, de utódnyelvben módosulva igen. ÉVÁnak rengeteg szerepe van. ÉVA neve JÓ jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is JÓhang, JÓ hír, a hírek JAVA. Így ÉVA, Ádám JAVÁra teremtetett. Ám az ÉVA név hangjai leírják a fájdalmat kifejező szót is: VAÉ! A V hangcsoport – ÉVA – rávilágít, mert nEVE átszÖVI szerepeit. ÉVA szeret vég nélkül csEVEgni, csEVErészni. A dÍVA szerepében kIVÁló. ÉVÁt többnyire a szÍVE vezeti. Tudja, hogy megjelenése a férfi nyugalmát egy csapásra felkAVArja. Tudja, hogy mosolya széppé, dÉVAj nEVEtése, negédes, ÉVŐdése ellenállhatatlanul kÍVÁnatossá teszi. Szereti az épp dÍVÓ dIVAtot. Szeret álmokat szÖVÖgetni, szereti a szÖVEvényes kapcsolatokat, de azért ÓVAtos. Ám ÓVAtlanná válik, mihelyt megérinti a szerelem fUVAllata, s szÍVÉt körülÖVEzi annak szIVÁrványos koszorúja. Ekkor már ÍVÁsra csábító. A dÍVÁny, kerEVEt az ő asszonyi birodalma. ÉVA nEVÉben rejlik, hogy akár ÉVEnként szülhet. Ameddig ÍVÁsra való képessége, készsége el nem AVUl, szÍVE alatt mindig hordhat magzatot. Készülhet kicsinye nEVElésére, a kÖVEtkező ÉVEket kitöltő soha meg nem szünő anyai örömökre, mert a belőle kiÍVElő kis ágacskákból majd szép szál leány, legény csAVArodik. Prózai szerepébe is beleéli magát. ÉVA a nyers élelmet EVÉsre alkalmassá tEVŐ nő. Ő a kamrába tárolható tartósítottak eltEVŐje. Ő a házvezetés legAVAtottabbja, a tEVÉkeny, fonó-szÖVŐ nagyasszonya. A kÍVÁnatos étkek, IVÁsra alkalmas nedűk – köztük a kÁVÉ – elkészítője. ÉVA egy hosszúÍVŰ világító fénycsÓVA a férfi életében az első ÍVÁstól az AVUló ÉVEk végéig. Ha visszatekintünk erre a fenti szövegre, eldönthetjük, mely nyelv az, amely az első nő nEVE kialakulását nÉVAdó jellemzőivel ennyire érthetővé teszi? Mely nyelv, amely nEVÉnek alkotó kulcshangjával így körülírja az életben betöltött szerepét? Mert az a nyelv a teremtés nyelve.