HÜVELYK – Hüvelykujj. Hosszmérték (25 – 27 mm), a láb tizenketted része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? – hüvely] Asztalon mérhető, viszonylag rövid anyagokhoz használták. A kezdetkor a két HÜVELYKet egymás után rakták, és úgy számolták ki a hosszát.
ARASZ – Népi hosszmértékegység.: az oldalt kinyújtott hüvelykujj és kisujj hegye közti távolság. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor < iráni] Az ARASZ szó AR gyöke az ARányítás, az ASZ a lehető legnagyobb kiterjedés, terpESZ. Ilyen értelmű az ASZtag, ASZtal szavakban is. A szó megfordítva SZARA, vagyis a két ujj, két SZÁRA közti táv. Ez a méretösszesség határozta meg az ÁRAt. LÁB – Régi hosszmérték, kb. 30 cm. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A LÁB, mint hosszmérték a LÁBfej hosszával volt egyenlő, és nem túl hosszú, földre fektethető tárgyak hosszát mérték így. A LÁB hossza 12 hüvelyk. SING – A rőfnél rövidebb hosszmérték, kb. 60 cm. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A sing még az egynyelvűség idején született megnevezés. Később könyöknek is mondták. Az alkarról, melynek a kezdetekkor lehetett csüngő a neve. Mindennek több neve volt az ősmag(yar)-nyelven. Talán az egész karnak is lehetett csüngő a neve, a váll, ahonnan a hón csüng, süng, sing, hisz ott van a hónalj. A kéz neve az észak-germán, német, angolszász nyelvekben hand. Hosszméretnél asztalon könnyű volt könyökből (vagy hüvelykkel) mérni. A könyök fennmaradt a könnyű szóban is. Arra a súlyra mondták, hogy könnyű, amit könyökből lehetett megemelni, nem az egész karból, derékból, testből. Visszatérve a csüng – sing szavakra, az ng páros jelenik meg legtöbbször a magyar kifejezésekben. Tehát a sing = csüngő alkar könyöktől ujjhegyig.