A testet takaró első lepel PELből, azaz bőrből volt. A Teremtő azonban gondoskodott ötletadókról az emberek számára, a szövőmadár, a pók mutatta nekik a szövedékkészítés módját. A ruházatok kezdeti kialakulása idején a szövedékből készült testet takaró anyag a HÁRÁSZ volt. Ez az akkori lehetőségekhez mérten eléggé drágán volt előállítható, bár a kezdetleges szövőszék valószínűleg Özönvíz előtti találmány.
HÁRÁSZ, mint alapanyag. Az Özönvíz utáni éghajlatváltozás miatt valakiben felvetődött a lábak szára, SZÁRAH külön-külön burkolásának ötlete. Ám ezért a HÁRÁSZt – később posztót – darabokra kellett tájni, azaz vágni. Az értékes HÁRÁSZ összevagdosása nem volt patáliamentes, a TAJLÉRt, a vágót, a hárászt, posztót elpusztító, elbaszó szabót érhette néhány keresetlen szó.
HARISNYA – a HÁRÁSZt összehajtva, egy NYAKszerű, NÁDhoz is hasonlítható üreges szövetcső lett belőle. Ez volt az első HÁRÁSZNYAK, HÁRÁSZNYA, HARISNYA, ami az elején eléggé RUSNYÁN mutatott, de HA RUSNYÁn, ha nem, mégis elterjedt a viselete. A HARISNYA szó Rubik-kockás hangátforgatásával: HARISNYA – ANYUSRAH, más is kitűnik. Vagyis ANYUSRAh talál jobban? Ebből arra is gondolhatunk, hogy talán a női HARISNYA volt előbb. A nő, a női bőr volt az érzékenyebb, finomabb védendő. A megállapítás érvényes a kezdeti, kötött női HARISNYÁra is.
HaRiSNYa – aNYuSRaH hangváz: H-R-S-NY – NY-S-R-H.
NADRÁG – majd jött egy ötlet, hogy férfinak is jó, de nemcsak a SZÁRAH, hanem az ágyék, a kégyó is legyen burkolva. Ehhez azonban még inkább DARabolni kellett a szövedéket, s mivel ez DRÁGÁN kivitelezhető művelet volt, elképzelhető, hogy csak egy módos ember engedhette meg magának.
A két NÁDszerű szárat összevarrták az altestet borító, összeAGYAGolt (székely szó a tákolásra), bugGYANtott résszel, így lett belőle NAGYRÁG (székely szó, Erdővidék) Az első NAGYRÁG eléggé GÁRGYÁN, GÁRGYUN nézhetett ki.
NaGYRáG – GáRGYuN hangváz: N-GY-R-G – G-R-GY-N.
Idővel finomodott az ízlés, fejlődött, tanult hibáiból a tajlér, a szabó, olyannyira, hogy elterjedt e ruhaféleség viselete. Későbbi időkben az uralkodók testőrei a GÁRDÁN csak feszes NADRÁGban jelenhettek meg.
NaDRáG – GáRDáN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N.
A NADRÁGot DERÉKON (g > k), DEREKÁN kötötték meg övvel.
NaDRáG – DeRéKoN hangváz: N-D-R-G – D-R-K-N.
Így hát, bármilyen DRÁGÁN, DERÁGÁN de végül kedvelt ruhaDERab, ruhaDARab lett a NADERÁG, NADRÁG.
NaDRáG – DRáGáN hangváz: N-D-R-G – D-R-G-N.
SZOKNYA – a bérnyelvészet szerint a SZOKNYA is szláv eredetű szó. Elemezzük névadó jellemzőit. A SZOKNYA szó az SZ.K – K.SZ gyökből indul: SZoK – KoSZ. E gyökből indul a SZOKás, SZÉKely, SZOKmány, SZEKrény, a KÉSZ, KESZkenő, KOSZolás, amely a székely népnyelvben HASZnálatot jelent.
A SZOKNYA egyféle KESZONY, KESZON, egy szerény kis hárász harangSZEKrény, amely leborítja az ASSZONYKA KÉNYES testrészeit.
SZoKNYa – KeSZoNY – KéNYeS hangváz: SZ-K-NY – K-SZ-NY – K-NY-S.
SZoKNYa – aSSZoNYKa hangváz: SZ-K-NY – SZ-NY-K.
A SZOKNYA SZOrosan Kötött, a testre illeszkedésnél, derékban összehúzott, SZŰKített, de általában lazán lengő ruhadarab. Úgy is mondhatták: SZŰKNYAkú. Ez a jellemző is beépült a névbe.
SZoKNYa – SZüKNYaK hangváz: SZ-K-NY – SZ-K-NY-K.
A SZOKNYA ASSZONYOK öltözete.
SZoKNYa – aSSZoNYoK hangváz: SZ-K-NY – SZ-NY-K.
A női SZOKNYA KANOS, KANYOS vágyakat ébreszt a férfi szívében.
SZoKNYa – KaNYoS hangváz: SZ-K-NY – K-NY-S.
A SZOKNYA magyar eredetű szó. A szláv neve még őrzi az eredeti magyar nyelvi szóalakot: szűknya – szuknya,
SZoKNYa – SZüKNYa – SZuKNYa hangváz: SZ-K-NY – SZ-K-NY – SZ-K-NY.
Az idős ASSZONYOK olyan ANYÓKÁS SZOKNYÁban jártak.
SZoKNYa – aNYóKáS – aSSZoNYoK hangváz: SZ-K-NY – NY-K-S – SZ-NY-K
KABÁT – a KABÁT szó a K.B – B.K gyökből: KaB – BeK indul. A KEBelt takarja, ugyanígy a BEKecs is KEBeltakaró.
KaBáT – KeBelT hangváz: K-B-T – K-B-l-T
A KABÁT – TÁKAB gyökátforgatás k > g hangváltással mutatja, hogy lehet egy TÁGABB ruhadarab. Ha KABÁT van hátadon, megóv, nem leszel BETEG.
KaBáT – TáGaBB – BeTeG hangváz: K-B-T – T-G-B – B-T-G
A B.T – T.B gyök: BáT – TéB, kényelmes, gondos otthonjelentésű a helységnevekben: ThÉBa, BÉThel, BETfalva BÉTa, BÁTa, BÁTaszék, TABán, TIBold, BEThlen stb. A BET, TÉB, azaz otthon melegséget sugárzó. A kaBÁT szerepe is ez. „Hűvös estén vedd fel a kabátot!” BET, mint otthon felüdülést nyújtó. Az ErzséBET névben még a meleg (ERZSE = tűz) gondoskodás is jelen van, de a vele némileg ellenkező értelmű ElizaBET név is kifejezi. Az ELIZabet a LIZ, ZIL, azaz víz, amely LAZít, felüdít, hűsít, esetenként gyógyít. De azért ELIZabet is LÁZít, mint ERZSE, BÖRZSE pÖRZSÖlő tüze.
LAJBI – vállra vethető, LIBbenő, LEJthető, BILlenthető ujjatlan kis mellény. Az I hangot AJ, ÁJ alakra váltva is használták: LIBEg ––> LAJBOg (kiabál ––> kajabál, szakít ––> szakajt). Innapi LAJBInak díszítményei JELBEn beszéltek.
LaJBi – JeLBe hangváz: L-J-B – J-L-B.
A kalotaszegi BUJKA két változata ismert kabát és mellény, azaz LAJBI.
LaJBI – BuJKa hangváz: L-J-B – B-J-K.
A LAJBI, LÁJBI nem német, hanem magyar, ezen belül a székely népviselet szerves része ősidőktől fogva.
DOLMÁNY – a DOLMÁNY a DALMÁra, azaz derékra simuló felső, akár térdig érő öltözet. DERék ember, DOLMÁNYt viselt, az illett DALMÁjára. Mind a dolMÁNY, mind a MENte, NEMes, azaz ünnepi ruhaviselet, tehát nem a köznapi, mívesnapi, miesnapi, munkanapi viselet részei. A DOLMÁNYt ne nyúzd, ne NYÁMOLD közönséges napokon!
DoLMáNY – NYáMoLD hangváz: D-L-M-NY – NY-M-L-D.
A DOLmány D.L – L.D gyökéből: DoL – LóD van az utódnyelvi LÓDen.
MENTE – rövidebb, mint a dolmány, könnyebben felölthető: menten veszem a MENTÉm, s máris mentem. Úgymond: nevében az íze. MeNTéM – MeNTeN – MeNTeM hangváz: M-N-T-M – M-N-T-N – M-N-T-M
BOLERÓ – a BOLERÓ esetenként szabadon LOBOGÓ kis női mellény. Székelyül a könnyed libegő felsőruhára, mellényre mondják: LIBIRÓk. Ez jóval a spanyol nyelv kialakulása előtti. A BOLERÓ is egyféle LIBEGŐ LAJBOGÓ LAJBI.
BoLeRó – LiBeRó – LiBiRó’ hangváz: B-L-R – L-B-R – L-B-R.
UJJAS – Az ujjatlan lajbi bővítménye UJJAkkal ellátva: UJJAS. Az UJJAS már komoly öltözet: mente, kabát, dolmány, ködmön, köpeny stb. Az UJJAS öltözetnek a megjelenésben rangja, SUJJA volt, másként hatott, komolyabb külsőt kölcsönzött, mint az ujjatlan, könnyed lajbi, lájbi.
KÖDMÖN – a KÖDMÖN a testhez szorosan simuló kabát, mintegy KÖZMÉNt, KÖDMÉNt fog, azaz körülfog. A KÖDMÖN a KÖDben MÖN leginkább, mert megvéd.
KöDMöN – KöD MöN hangváz: K-D-M-N – K-D-M-N.
A szép KÖDMÖN kedvelt, KEDMÉNt való öltözet. A KÖDMÖN szó a névalkotó jellemzők összességének sűrítménye. Veszöm a KÖDMÖNt, s mentön MENDÖK.
KöDMöN – MeNDöK hangváz: K-D-M-N – M-N-D-K
KÖPENY – a KÖPENY KÖnnyen vállra KAPható felső ruhadarab. A KUPola is KÖPenyszerűen takarja az épület csúcsát. De vehetjük KÖB gyökből eredőnek, mint KABát, amely a KEBel burkolója, s amely p > b váltással lett KÖPeny. A P.NY – NY.P gyök: PeNY – NYeP, vagy PeN – NeP, azt is jelenti, hogy valaha ünNEPélyes, FÉNYes (p > f) alkalmakkor előkelő kÉNYes, FÉNYes külsőt kölcsönzött. Aki KÖPENYben van, NYE PÖKjön, mert nem illik!
KÖPÖNYEG – a KÖPÖNYEG rangot jelentő öltözet. A KÖPönyeg viselője régen nagyKÉPű, PÖKhendi viselkedéssel lenézte az egyszerű embert. A KÖPÖNYEG, hANYAG, leGÉNYEsen, kacaGÁNYOsan PANYÓKára vethető. A KÖPÖNYEG – GENYÖPÖK fordításból látható, a KÖPÖNYEGes amolyan NAGYKÉPŰ, GÚNYPÖKŐ, mindenkit megvető volt hajdan.
KöPöNYeG – GúNYPöKő – NaGYKéPű hangváz: K-P-NY-G – G-NY-P-K – N-GY-K-P.
E jellemzők beleépültek a megnevezésbe.
SARU – Nem török eredetű, amint bérnyelvészet állíja, hanem ősnyelvi eredetű. A mezítlábas világban a SARU, kényes, URAS lábravalónak számított, főleg SÁRban.
SaRu – uRaS hangváz: S-R – R-S.
TOPÁNKA – a TOPÁNKÁban lehet TIPegni, TOPogni, helyben TOPorogni, ugrálva PATtogni. A TOPÁNKA: toppanó, toppantó, botló, tipegő, cipellő lábbeli. A TOPÁNKA PÁNTOKkal felköthető lábbeli volt. TOPÁNKÁvak könnyedén PATTANOK.
ToPáNKa – PáNToK – PaTTaNoK hangváz: T-P-N-K – P-N-T-K – P-T-N-K
Ennek T hangot vesztett változatából alakult ki a román OPINKA megnevezés.
ToPáNKa – oPiNKa hangváz: T-P-N-K – P-N-K.
Valaha az ősnyelven az utódokat, a NÉPességPÓTló kisgyerekeket, kis unokákat, NEPPÓTlókat NEPÓTnak nevezték, és e kicsinyeknek, NEPÓTKÁknak készítettek TOPÁNKÁkat az anyukáik.
ToPáNKa – NePóToK – NePóTKa hangváz: T-P-N-K – N-P-T-K – N-P-T-K.
BAKANCS, BOKANCS – a BAKANCS „nevében az íze”. A BOKÁt, a CSÁNKot is körülfogó lábbeli. Mondhatjuk, hogy a BAKANCS illik a CSÁNKBA, azaz fordítva, de így rögzült a nyelvben. Példa a lábbeli szó.
BaKaNCS – CSáNKBa hangváz: B-K-N-CS – CS-N-K-B.
A BAKANCS annyira védi a lábat esőben, sárban, mintha CSÓNAKBA szállna.
BaKaNCS – CSóNaKBa hangváz: B-K-N-CS – CS-N-K-B.
A KANCSÓBA nem megy be kívülről a víz, csak ha annyira belenyomjuk, s tetején beloccsan. A jó BAKANCS is ilyen.
BaKaNCS – KaNCSóBa hangváz: B-K-N-CS – K-N-CS-B.
S egy jó tanács a szóalkotó hangokkal: a BAKANCSot megóvja az átázástól a KENŐCSBE mártott ronggyal BEKENÉS.
BaKaNCS – KeNőCSBe – BeKeNéS hangváz: B-K-N-CS – K-N-CS-B – B-K-N-S
Azonos hangokkal körülírhatók a fő jellemzők. Ez is igazolja ősnyelvi eredetét.
NCS – CSN: a jó bakaNCS kinCSNek bizonyul hideg, vizes időben.
Látható a fentieknél, hogy a megnevezések a jellemzők alapján alakultak ki azonos hangvázzal.