A fordítás folyamatban. Mondjuk jó lett volna egy angol fordítás is Néhány mondatban német nyelven A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA című kötethez. Berzsenyi Dániel magyar költő 1825-ben nyelvi kutatásba kezdett a magyar nyelv szavai eredetének megállapításai végett. Kutatásai befejeztével az alábbiakat vetette papírra: „Régóta gyanús lévén előttem az a régi előítélet, mely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, amelyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzetek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származatját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Vizsgálataimnak első tárgyai [. . .] az embernek és beszédnek legelső, legszükségesebb objektumai voltanak, mint : föld, víz, tűz, nap stb. [. . .] örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, [. . .] általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja; mert [. . .] a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni, … (Berzsenyi Dániel Prózai Művei. Szépirodalmi Könyvkiadó, 281. oldal.) A német nyelv is az ősnyelv utódnyelve. A német nyelvnek – akár a többi utódnyelveknek – nincsenek saját gyökszavai, csak, amit megörököltek az ősnyelvből. Az élő nyelv szavai gyökökből és hangcsoportokból állnak. Az élő nyelvben minden gyök, minden hangcsoport fordítható, és úgy is értelmet közvetít. A gyök: két mássalhangzó közt egy magánhangzó. A hangcsoport: két magánhangzó közt egy mássalhangzó. A hangcsoport összeköti a gyököket, akár a két téglát borító, összekötő harmadik. Mit mondanak élő nyelven a BESZÉD, (rede, ansprake) BESZÉL (sprechen, raden, sagen) szavak? Gyökben leírva: B.SZ – SZ.D vagy: B.SZ – SZ.L. A hangcsoport: ESZÉ. BESZÉD, elemeire bontva: BESZ – ESZÉ – SZÉD. Gyökben leírva: B.SZ – SZ.D: BeSZ – SZaB, SZ.D – D.SZ: SZéD – DíSZ. BESZ: az élő ősnyelven azt jelenti: szép, legSZEBB*. Ezzel fejezi ki a férfi-női testnek szerelmi bódulatban egyesülését, a testben megélhető legcsodálatosabb, leghatalmasabb élvezet érzését, új élet nemzését: BASZ, amely átSZABja a további életet (gyermek, család). ESZÉ: beszéd közben az ember használja az ESZÉt (witz, wit, esprit?), tehát ÉSSZEl, ésSZEL gondolkodva, SZELetekben, azaz SZABatosan, tagolva fejezi ki magát. SZÉD: saját gondolatokat kifejezni SZÉDítő (schwindelig?) jó érzés. A hallgatásra kényszerített ember beleőrülhet. A beSZÉD lehet DÍSZes (dekor?), de ha ocsmány, akkor DISZnóként (Schwein) azonosít. BESZÉL, elemeire bontva: BESZ – ESZÉ – SZÉL. Gyökben leírva: B.SZ – SZ.D: BeSZ – SZaB, SZ.L – L.SZ: SZéL – LeSZ. BESZ (mint fent). ESZÉ – ÉSSZEl (mint fent). SZÉL: bentről a tüdőből jövő levegővel, SZÉLlel (wind), a hangSZÁLakat (gam?) rezgésbe hozva SZÓL (sprechen), beSZÉL, és így SZÁLLnak (fliegen) a szavak, s LÉSZen (sein wird?) kerek a BESZÉD. Ez az ősnyelvi BESZÉD, BESZÉL szavak mondandója öt hangba sűrítve. Ezek a szavak élnek, mozognak, mint minden más ősnyelvi, azaz magyar szó, és változásokra képesek. Elemeik beépülnek szavak százaiba ugyanazzal vagy még bővebb értelemmel. Arany János a Fülemüle című költeményéből: „Istenem uram, Beh szépen fütyöl ez az én madaram!” Kiem. K.S. Mondhatnánk: BE SZÉPen SZÓL, BE-SZÉL a maga módján, s SZÁLL a SZÉLben a szépen SZÓLó dALa. A német REDE, SPRECHEN stb. kifejezik-e ugyanezt? Mert ha nem, akkor nem élő nyelv, csak – ragokkal, képzőkkel mozgatott – beszáradt, lárvaszerű szavakból áll. Különben a fenti német szavak is ősnyelvi gyökökből állnak, csak ezt a német ember nem tudja, mert nem mondják el neki a nyelvészeik, vagy azok sem tudják. REDE – R.D – D.R gyök: ReD – DaR, aki sokat beszél, áRAD belőle a szó, gyorsan DARál, haDAR, laDAR, ha goromba, DURván, ha jókedvű, DERűsen szól. D hangcsoport – EDE – a beszéd lehet összeszEDEtt, ÉDEs, kEDÉlyes stb. SPRECHEN – SP alvógyök, amely visszahozva a magyar nyelvbe felébreszthető: S.P – P.S gyök: SoP – PuS, SOPánkodik, PUSmog. PR alvógyök, P.R – R.P gyök: PeR – ReP, PERel, REPes, szavai RÖPködnek. RECH – R.K – K.R gyök: ReK – KáR, REKecsel, KÁRog, kiKIRil. K hangcsoport – EKE (eche) – a beszéd lehet ÉKEs, sOKAtmondó, AKAratot kifejező stb. Az ősnyelv, mint forrásnyelv Hogyan mutatható ki a német szavakban az ősnyelvi gyök? BACKen = megsüt. Ki süt? A PÉK (p > b), BACK(er). A magyar P.K – K.P gyök: PéK – KoP, a TŰZzel kapcsolatos PéK, PoKol, PóK, PáKa, PiKírt, PiKa, PiKó, KaPatos (tüzes vérű), KaParózik (égő viszketés miatt), KaPtány (csapda, amely égő fájdalmat okoz), KaPkod (a tüzes forróság miatt is), KoPár (napégette parlag), KoPaszt (levágott, perzselt állatot), KoPpantó (gyertyaláng kioltó), KúPkemence (kuptor). Ezek tűzjelentésű, tűzzel kapcsolatos, vagy döféssel égőfájdalmat okozó eszközöket leíró ősnyelvi szavak. BAD – fürdő. A B.D – D.B gyök: BoD – DoB, nagy BöDön, DoBszerű nagy edény. FürDés közben és utána felszaBADultan, ÜDén, sőt szabaDABBnak érzi magát. A fürdő lehet szaBADban is, egy gÖDörben, mEDencében. A D hang vízjelentésű az ID ősgyökben, amely a hIDro, ÖDéma, gÖDény, vÖDör, kÖD, kÁD és más szavakban is jelen van. Ősi folyóvizek: HiDDekel (Édenben), MegIDDó (Kánaán). ARBEIT – munka. A kezdet mindenben meghatározó, így a szavak, kifejezések születésénél is. A legfontosabb emberi munkavégző a kAR (Arm). A munkához akARat (Werden) kell. A betakARítás ARatás (Emte) fontos része az élelemszerzésnek. Az ősiségben az életfenntARtó munka a földművelés vagy gyümölcsgyűjtés volt. Mindkettőhöz emberi kAR, kARó (Streikposten?), BOT (Kleben?) kellett. Azzal túrták fel a földet, azzal feszítették ki a gyökeret, azzal verték le a gyümölcsöt a fÁRól. A kARó, BOT volt az ember kARjának meghosszabBITott segítsége. Az elvégzett munkára azt mondták: el van BÜTülve. Tehát kAR, kARó, BOT – munka. A német nyelv kialakulásakor az ősnyelvből megörökölt két gyökből – ÁR BOT – állt össze a munkát jelentő szó: ARBEIT. BALF – elképed(t), megdöbben(t). Az elképedt ember elsápad, elfehéredik. Az ősnyelv a fehér színre a hALVány szót is használta. A FEHér a színek ALFája, kezdete, eredője. A HÓ is HALVány. A HALVány HÓfödte AL(v)Pok, A(lv)Fenn, (f > p) APPennini, azaz ALV = fehér FENN a nyílt, nyitott (offen) FENNség, FEHérség. A(l)Fenn, APPenn). AL(v)táj. Ezek mind hófödte csúcsok és fehérek, ALVok, ALFok. A BALF esetében a BA ősgyök nagy jelentése, mivel az elképedés valamilyen nagy hatás nyomán áll elő. Az ALF a b > f > p > v hangváltás bármelyikénél változhat, volt ALV és lett ALF, BA = nagy, ALF = ELFehéredés. OFFEN – nyílt, nyitott. Ott FENt nyitott az égbolt. Ott FENt FÉNY van. Ott FENt szabadon áramlik a levegő, a FEN. A FEN gyök légáramlatot jelentett az ősnyelvben. A FŐN is légáramlat, FÖNtről bukik alá, ezért nevezik bukószélnek is. A FINg is légáramlat. BALLEN – köteg. Ez esetben a BA nagy (groß) jelentése is benne rejlik, de a nyALÁB – BÁLA a meghatározó. E szavaknak minden elemét az ősnyelvből örökölte meg a német nyelv, akár a többi nyelvek is. A ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben, ezek élő, lüktető gyökök, és ugyanilyen jelentéssel beépülnek szavak százaiba. Ha a német nyelvészek mellőzik a német nyelv felsőbbrendűségébe vetett hitüket, leszállnak a valóság talajára, és elkezdik kutatni a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv gyökrendszerét, gyökszavai jelenlétét a német nyelvben, hatalmasat lépnek előre. A magyar nyelv gazdagságával soha nem veheti fel a versenyt egyetlen nyelv sem, még az oly fejlettnek tartott német, angol, francia nyelvek sem. Csak egy példa: a magyar nyelvnek a mozgás (menni, járni stb.) jelenség leírására közel 15.000 kifejezése van. A beszédre, szólásra kb. 8.000. A fent említett fejlett nyelveknek talán összesen sincsen meg ennek negyede. Két német író véleményét idézem. Jakob Grimm mondta 1820-ban: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.” Erbersberg N. bécsi tudós 1840-ben: „Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.” Egyetlen nyelvész alkotta, a Teremtő Isten, és beültette az általa teremtett emberbe, annak génjeibe, örökítő sejtjeibe, átörökíthetően. Nincs az a földi hatalom, amely kitörölje onnan, és megcáfolni sem tudja. Minden újszülött e nyelv megörökölt, beültetett vázszerkezetével születik a világra a Föld bármely részén. Ez a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv.

/*/ Az élő nyelvben a hang nyomatékkal ejtése – írásban kettőzés – a fontosságot jelenti.