NÉV – Valaminek a megjelölésére, azonosítására, és másoktól való megkülönböztetésére használt szó, kifejezés. [NEM finnugor] A NÉV N.V – V.N gyök: NéV – VaN. A NÉ figyelemfelhívó szó. A HÍV szó a HÍjú HÍ gyöke, amely a betöltendő ürességet jelzi. A HÍV HÍ ennek az ürességnek a betöltésére szólít föl Valaki kiVálasztottat, azt Vonzaná oda. – NÉ, Vigyázz, figyelj, te Valaki, és sorolják jellemzőit: Balog, Sánta, Szőke, Piros, Rózsa stb.! Így HÍVják őt, ez a jellemzői szerinti HÍVója, az ő NÉVója. Ha NÉVen szólítanak, HÍVnak valakit, akkor Várják, hogy jön. A JÖN ige: latinul VENi, franciául viennent, olaszul venire, vengono, románul vine. Ha ezeket fordítjuk, látjuk, hogy a NÉV gyökből vannak: NEV, NIV. Tehát eredetük ősnyelvi. Valakit csak akkor HÍVnak, ha szükség van rá. Román nyelven a szükség – NEVoia. Ezt a szót valószínű a magyar vagy kun nyelvből örökölték, mert ez a szavuk a latinutód nyelvek egyikében sincs jelen. Tehát a NÉV, HÍV és az üresség betöltésének szüksége azonos értelmi kör. A NÉV gyök NŐértelem hordozója, minden NÉVen NEVezettet NŐ FAN – ágyék szül a világra. Ez az eredet VÉNája, mert JohaVAN, a Teremtő, FANon át folytatja az ember teremtését. Így VAN, létezik az aki NEVet kap. ÉVA NEVe JÓ jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is JÓhang, JÓ hír, a hírek JAVA. Így ÉVA, Ádám JAVÁra teremtetett. Erről még az Éva címszónál. Így a más megNEVezések is ezen az alapon nyugszanak. A NÉV azt is jelenti: VAN, mert ha nem volna, NEVe sem VÓNa (volna). Egy jó és találó NÉVvel megVÉNül az ember, mivel illik rá. A NÉV gyök vízVONatkozású, így üdeség értelmet is hordoz, a kisgyerek örül, ha NEVét hallja. A NÉVadást már az ősiségtől AVATással kötötték egybe. A NÉVadásnál beAVATták: VATba, VANdba, azaz vízbe mártották a megNEVezendőt. A CzF Szótár erről: „[…] a név tulajdon eredeti értelemben oly szó, mely által valakit vagy valamely állatot hivunk, felszólítunk: legvalószinübbnek tartjuk, hogy a név gyöke a hivást, idézést jelentő indulatszó ne! melyből ü képzővel lett ne-ü, nev, s megnyújtva név, t. i. a neü úgy tekintendő, mint más ó, ő v. u, ű képzőjü melléknevek, melyek főnevekké lettek, pl. nyelő nyelü nyelv, ölő ölü ölv, homu homv stb. Sőt a régieknél csak tisztán ne v. né törzs igen gyakran található, pl. „Egy özvegyasszony, kinek csak két fillére vala, azt es isten nébe (= nevébe) adá.” (Góri-codex). „Seneca neü (= nevü) mester.” (Ugyanott). „Dacianus neü fejedelm.” (U. o.). „Cassiodorus neü doctor.” (U. o.). Egyébiránt más nyelvekben számos rokonságai vannak, haszinte más származatuak lehetnek, ú. m. a német Name, dán navn, angol name, (olvasd: ném), görög onoma, szanszkrit náman, latin nomen, persa-török nam, finn nimi, mongol nere stb.” Kiem. K.S. A gyökhasonlóságok a közös tőről eredés bizonyítékai. E közös tő az ómagyar ősnyelv.
ÉVA – Az első nő neve. [hébernek mondják] Az ÉVA névről adott héber magyarázat: minden élő anyja. Ennyi, semmi több. Ám ez a szűkszavúság érthető, mert mivel a héber nem a teremtés nyelve, így csak egy vetületét képes megjeleníteni a névnek. Az ÉVA név eredete Ádám első feltételezett mondatából érthető meg. Vegyük az ujjongó meglepetés hangján ÉVÁhoz intézett, feltételezett első ádámi mondatot: TE NÉ VAGY! NÉ VAGY TE! NÉ VASZ TE! Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősnyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, amely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít. NÉvaszte, azt, hogy nőről van szó – NÉ. A NÉVaszte azt, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAste a névre is mutat: ÉVA. Jelen van az ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony jelzője. A NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE. A nÉVAszte szó visszafordított alakja vÉNAszte, amelyben jelen van a másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉNA is, amelyből lett később a latin VÉNUSZ. A VÉNA ér eredő kapcsolat. Így érthető, honnan az „eredő VÉNA” kifejezés. Érdekességként: románul a lenni ige jelen idejű van alakja este (j/eszte), amelyben szintén megjelenik az SZT páros, mint ősnyelvi eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a v > f váltással, magas hangzóval, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. A VASZokban történik az ASZ élmény, minden testi élmények legnagyobbikának átélése (f, b), a nÁSZ, a nemzés. Az SZ hang meghatározó kulcshang a SZaporodással kapcsolatos témakörben: vac/sz/kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően fészekrakó. nÉVAszte – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, Néva, Véna, Éna, Enéh, Ana, ANYA, egy férfi asszONYA. ÉVÁnak rengeteg szerepe van. ÉVA neve JÓ jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is JÓhang, JÓ hír, a hírek JAVA. Így ÉVA, Ádám JAVÁra teremtetett. A V hangcsoport – ÉVA – rávilágít, mert nEVE átszÖVI szerepeit. ÉVA szeret vég nélkül csEVEgni, csEVErészni. A dÍVA szerepében kIVÁló. ÉVÁt többnyire a szÍVE vezeti. Tudja, hogy megjelenése a férfi nyugalmát egy csapásra felkAVArja. Tudja, hogy mosolya széppé, dÉVAj nEVEtése, negédes, ÉVŐdése ellenállhatatlanul kÍVÁnatossá teszi. Szereti az épp dÍVÓ dIVAtot. Szeret álmokat szÖVÖgetni, szereti a szÖVEvényes kapcsolatokat, de azért ÓVAtos. Ám ÓVAtlanná válik, mihelyt megérinti a szerelem fUVAllata, s szÍVÉt körülÖVEzi annak szIVÁrványos koszorúja. Ekkor már ÍVÁsra csábító. A dÍVÁny, kerEVEt az ő asszonyi birodalma. Ettől kezdve prózai szerepébe is beleéli magát. ÉVA a nyers élelmet EVÉsre alkalmassá tEVŐ nő. Ő a kamrába tárolható tartósítottak eltEVŐje. Ő a házvezetés legAVAtottabbja, a tEVÉkeny, fonó-szÖVŐ nagyasszonya. A kÍVÁnatos étkek, IVÁsra alkalmas nedűk – köztük a kÁVÉ – elkészítője. ÉVA egy hosszúÍVŰ világító fénycsÓVA a férfi életében az első ÍVÁstól az AVUló ÉVEk végéig. Ha visszatekintünk erre a fenti szövegre, eldönthetjük, mely nyelv az, amely az első nő neve kialakulását névadó jellemzőivel ennyire érthetővé teszi? Mely nyelv, amely nevének alkotó kulcshangjaival így körülírja az életben betöltött szerepét? Mert az a nyelv a teremtés nyelve.