NÉV – Valaminek a megjelölésére, azonosítására, és másoktól való megkülönböztetésére használt szó, kifejezés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A NÉV N.V – V.N gyök: NéV – VeN. A NÉ figyelemfelhívó szó. A HÍV szó a HÍjú HÍ gyöke, amely a betöltendő ürességet jelzi. A HÍV HÍ ennek az ürességnek a betöltésére szólít föl Valaki kiVálasztottat, azt Vonzaná oda.
– NÉ, Vigyázz, figyelj, te Valaki, és sorolják jellemzőit: Balog, Sánta, Szőke, Piros, Rózsa stb.! Így HÍVják őt, ez a jellemzői szerinti HÍVója, az ő NÉVója. Ha NÉVen szólítanak, HÍVnak valakit, akkor Várják, hogy jön. A JÖN ige: latinul veni, franciául viennent, olaszul venire, vengono, románul vine. Ha ezeket fordítjuk, látjuk, hogy a NÉV gyökből vannak. NEV, NIV. Tehát eredetük ősmag-nyelvi. Valakit csak akkor HÍVnak, ha szükség van rá. Román nyelven a szükség – nevoia. Ezt a szót valószínű a magyar vagy kun nyelvből örökölték, mert ez a szavuk a latinutód nyelvek egyikében sincs jelen. Tehát a NÉV, HÍV és az üresség betöltésének szüksége azonos értelmi kör. A CzF Szótár erről: „[…] a név tulajdon eredeti értelemben oly szó, mely által valakit vagy valamely állatot hivunk, felszólítunk: legvalószinübbnek tartjuk, hogy a név gyöke a hivást, idézést jelentő indulatszó ne! melyből ü képzővel lett ne-ü, nev, s megnyújtva név, t. i. a neü úgy tekintendő, mint más ó, ő v. u, ű képzőjü melléknevek, melyek főnevekké lettek, pl. nyelő nyelü nyelv, ölő ölü ölv, homu homv stb. Sőt a régieknél csak tisztán ne v. né törzs igen gyakran található, pl. „Egy özvegyasszony, kinek csak két fillére vala, azt es isten nébe (= nevébe) adá.” (Góri-codex). „Seneca neü (= nevü) mester.” (Ugyanott). „Dacianus neü fejedelm.” (U. o.). „Cassiodorus neü doctor.” (U. o.). Egyébiránt más nyelvekben számos rokonságai vannak, haszinte más származatuak lehetnek, ú. m. a német Name, dán navn, angol name, (olvasd: ném), görög onoma, szanszkrit náman, latin nomen, persa-török nam, finn nimi, mongol nere stb.” Kiem. K.S. A gyökhasonlóságok a közös tőről eredés bizonyítékai. E közös tő: az ősnyelv.
NEVET – Szájának széthúzásával, gyors, szaggatott hangadással jókedvet vagy gúnyt fejez ki. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A NEVET N.V – V.N gyökbővítmény: NéV – VeN. A NEVETés megVETést is jelent jó és rossz értelemben is. A régies MEVET, a gondok MEgVETését jelenti. A CzF Szótár felsorolja a NEVETésen kívüli jó kedélyállapot megnyilvánulásokat is: „vihog, ihog, mosolyog, kaczag, hahotáz, röhög” Ugyanott: „Valamivel nem gondol, s a komoly dolgot könnyen veszi. Nevetem a világot, a világ bolondságát. Mások törik, marják magokat, ő meg neveti az egész dolgot.” A V hangcsoport – EVE – a V hang Változatossága miatt széles pályán mozog. A jókedvű, jóízű nEVEtés a szÍVEt ápolja. Aki jókat nEVEt az kEVÉsre tartja a bajokat. Van egy mondás: A nEVEtés hízlal, vagyis, mintha jót EVEtt volna. Ha már a nyelv is szól felőle, akkor van benne valami. Sem a szótő, sem a szó egészében nem finnugor, főleg, mert olyan, hogy finnugor, a magyar nyelv vonatkozásában semmiképp nincs.