NYITÁS: Az NY.T – T.NY gyök: NYiT – TéNY, egy bizonyos irányba haladás lehetőségét jelent a szavakban: kiNYIT, szabaddá teszi az utat. 
Aki koNYÍT, az már kezdi érteni, belát valamibe, egy tITokba. A taNYÍTás, TANYítás (tanítás) is egyféle NYITÁS ISmeretek irányába.

Az S hang felSorol, az ÉS folytatja a gondolatot, további ISmeretet TÁR fel, rÉSt vág a fény felé. Az ÉS, kötőszó két mondat közt – mondhatjuk – átjáró rÉS. További felSorolÁS, (sorol és sorol és sorol) bizoNYÍTÁS következhet, amely megvilágítja a dolgokat. Valaha a sátor volt a fedett nyughely, amely körülvett, leborított egy teret. Ámde be vagy ki kellett jutni. Mit tettek? Egy rÉSt hASÍtottak, és a rÉSEn jártak ki, be: TES-SÉk, ES-SÉk be vagy ki. Székelyül ma is járja ismerősök közt viccesen a kopogtatásra válaszul: ESSÉ’ bé! Románul: UŞA* = ajtó. Ez ősnyelvi, ősmag(yar)-nyelvi örökségük. Erdővidéken, Bardoc és Erdőfüle közti rövid szakaszon építettek egy sor középületet, valószínű a két falut összekötő központot akartak létesíteni. A népnyelv elnevezte ÉSfalunak. Tehát a NYITÁS nem jelent mást, mint egy rÉS, hASíték készítésének TÉNYét az átjárÁS biztosítÁSÁra. A rÉSEn átprÉSElte magát, tUSAkodva talán, mivel nem vágták nagyra, hogy ne jöjjön be a hideg. Később rájöttek, hogy egy LENGŐ, kiTÁRható, hAJTOgatható lappal elzárható a rÉS, a nyilÁS, csak NYITani kell az ÁSt. Így született meg a NYITÁS szó.
*A többi nyelvek nem e szót használják. A germán nyelvek a TÁR gyökből (Tür, door, döör stb.) a szuahéli az ajtó LENGŐ tulajdonságából indult ki: MLANGO.