NYEREG – Az a lószerszám, melyen lovagláskor ülnek [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A NYEREG, NYERGEL, NYARGAL, összefüggnek. Az NY itt is elNYúló. Általában hosszú útra NYERGELtek. Az EREG, EREDés, járás. Székelyföldön ma is használt szó: EREGEL, azaz elEREDve halad.

Hasonló a régies JÁROGol szóhoz, de ilyen az IREG-(forog) is. Az ER, IR, JÁR, JER gyökök ERedéssel JÁRással kapcsolatosak. A szó lehetett valaha JEREG is. A Biblia beszél egy Járed vagy Irád nevű emberről (i. Mózes 5: 16). Ő még az eredeti ősnyelven, ősmag(yar)-nyelven beszélt, és neve ma is érthető magyarul. Biztosan könnyűléptű, jól szaladó, járó, iramodó ember volt, amely okon kiérdemelte a nevet. Tehát az indulást, mozgást kifejező ER, IR, JÁR, JER gyöksor őskori, Özönvíz előtti. A Bibliában levő, minden abból az időből való név magyarul megfejthető, és ez is bizonyíték az ősmag(yar)-nyelv akkori jelenlétére, ősiségére. A NYEREG szóban benne rejlik az útra indulás értelme: NYERGEL, és EREGEL, NYEREGGEL jó REGgel NYARGAL. Mielőtt indul a sEREG, a lóra rákerül a NYEREG. A nyERGELés az EREGELés, azaz a sEREG útra KELésének (gel – kel) előjele.A sEREG szó is a járáshoz kötődő: összeSEREGLŐ tömeg. A REGgel is indulás, a világosodó nappal eREGELő indulása. Példa a magyar nyelvből eredésre: az utódnyelvek által használt GALopp szó, amely a nyarGAL leharapott szóvégéből indul. Még egy pontosítás, egy névadó jellemző a NYEREG szó megalkotására. A ló hadászatban való alkalmazása az első ilyen sEREGnek NYERt ügyet jelentett, mivel az első csatákban talán csak szőrén ülték meg a lovat. Ekkor jöhettek rá, hogy úgy túl RENYhe az ülés, azaz nem biztos, ha volna egy ülő alkalmatosság, amelyre fegyvert is lehetne akasztani, akkor még inkább NYERésre állnának.