Tisztelt Bálint Gazda!
Valaki felhívta figyelmemet, hogy Ön a honlapján így nyilatkozik a magyarság gyümölcsökkel való kapcsolatáról: „Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a meggy Szó az egyetlen, minden bizonnyal finnugor eredetű gyümölcsöt jelentő szavunk, míg a többi gyümölcs neve a bolgár, a török és a szláv nyelvekből származó kölcsönszó. (Ez azt is jelzi, hogy a gyümölcsöknek nem lehetett valami döntő jelentőségük őseink étkezésében.) Nos, én erre szeretnék Önnek egy kis felvilágosítást adni. A magyar nyelvet nem az úgynevezett honfoglalástól kell számítani. A mi nyelvünk a föld legrégebbi nyelve. Az a nyelv, melyet valaha az egész emberiség beszélt. Ezen a nyelven fogalmazták meg minden e Földön létező ismert dolognak a nevét. A mi nyelvünkön él minden gyümölcs neve, és minden gyümölcsünk neve eredeti magyar szó! Minden gyümölcs a jellemzői nyomán kapta nevét. Ez bizonyítható. Kövesse figyelemmel az alábbi levélben leírt gyümölcsfélék neveit. Nincs azok közt egy fia idegen sem. A hiba a Magyar Tudományos Akadémia nyelvpolitikájában van. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerkesztői az 1985-ben kiadott két kötet majdnem összes címszavait idegen eredetűnek állították be. Valószínű, hogy Ön is onnan olvasta a gyümölcsök neveit, és elfogadta, hogy azok idegen eredetűek az utolsó szálig.

Kedves Bálint gazda, ez így nem igaz! Kezdjük a gyümölcs szóval. A szögletes zárjelben a Magy. Ért. Kéziszótár szerkesztőinek téves megállapítása. A címszó és a zárjel közt dőlt betűkkel az ő meghatározásuk. Még egy fontos dolog: minden megnevezés legalább három névadó jellemző sűrítménye!  

Gyümölcs – Növénynek általában nyersen fogyasztott termése. [török] A GYÜMÖLCS GÖMb alakú, GUMÓtermés, GUM, GYÜM, az ÖLCS valaminek a kisebbje, úgyszólván, ÖCCSe. A szemÖLCS is ilyen. A GYÜM mintha a benne levő tápanyag összeGYŰlt, tÖMörített mennyiségét is jelentené.  

Áfonya – Hegyvidéki erdőkben tenyésző örökzöld levelű kis cserje. Ennek kékesfekete v. piros, savanykás ízű bogyója. [román] Itt annyit helyesbítenék, hogy gyakorlati ismereteim szerint a kétféle ÁFONYA bogyói különféle ízűek. A fekete bogyó édeskés, finom íz készül belőle. A piros annyira savanykás, hogy savanyúság készítésére is használják. A piros ÁFONYA (havasi meggy) levelei viaszkos tapintású örökzöldek. E név is több értelmet takar: egyik a gyümölcs neve, vagyis ÁFONYA; a másik az aszalhatósága, FONNYadó; harmadik FINom (FINYom), ÍNYre kellemes. A gyümölcs (kezdetben neve lehetett ÁFINYA is). És ugyanakkor gyógyhatásuk is ismert. Még egy jellemző: a FINNYás hölgyek nem szeretik enni, mivel az ÁFONYA erős festékanyaga befeketíti a szájat, nyelvet. Nem román a kifejezés, hiszen a Kárpátokban terem, olyan helyeken, ahol soha román nem járt a tatárjárás előtt. A román nyelv a III–IV. évszázadban kezdett kialakulni a mai Irán területéről római rabszolgaságba elhurcolt nép által még használt, de latinnal keveredett nyelvből, valahol a mai Albánia területén. Az ÁFONYA – AFINE szót később, a tatárjárás után, Kunországba telepedésüket követően vehették át a magyar nyelvvel közel azonos nyelvet beszélő kunoktó.

Alma – Az almafa termése. Gömbölyded húsos termésű gyümölcsfa. [török] Az, hogy a török nyelvben az ALMA – ELMA, ez annyit jelent, hogy ők az ősmag(yar)-nyelvből örökölték a szót. Bizonyíték az LM páros. Az ALMA ALapvető az összes gyümölcsök közül, nélkülözhetetlen vitaminok hordozója. A szó összetett, ALapvető szükségességű gyümölcs. Fogyasztása (evés, eme, ama) mindennap ELsődlegesen szükséges: ALap, ELeve, enni (mmm, eme-eme, ama-ama), MAjszolni (mindennap). A kezdetekkor csak egy szótagú volt: AM, OM, mely ősgyökök bővítménnyel a MINdenséget kifejezők (AM-BI, OM-NI). Ebből lett később AMA, OMA, melyet a palóc tájnyelv őrzött meg mai napig.  

Barack – Kajszibarack, őszibarack, barackfa. [szláv] A BA gyök a nagyon finom ízre, rendkívüli zamatra célozhat: BA-RA. Az AR, ARA = csúcs (ARArát, H/ARgita.). A kicsinyítést, játékosságot kifejező CK páros, magyarként azonosítja a gyümölcs nevét. A gyümölcs ARAnyhoz hasonló színe, és ARAnyat érő finomsága adott ihletet erre a jó értelemben vett cikizésre, becézésre. A páros jelenléte: a bohóckodó, bucka, cicka, cickó, evickél, fickándozik, fickó, kackiás, kuckó, mackó, malacka, peckelődik, vackol szavakban, elég bizonyíték volna a szlávozással szemben. A kezdetleges, fejletlen szláv nyelvek megörökölték a jóval műveltebb magyaroktól, nem csak a gyümölcsök, hanem az összes mezőgazdasági műveletek, szerszámok neveit, és egyebeket!  

Birs – Molyhos, halványsárga, erősen illatos, fanyar gyümölcs. Ezt termő fa. [?] A B hang bolondos, végletek hangja. A vele alkotott gyökszavak majdnem mindig valami nagy leírását adják. Ám mint végletek ellentmondásos hangja megjelenít néha apró dolgokat is. Például: Bálna, Bölény, Bika stb. Kicsik: Bab, Baba és mások. A BIRS kezdő BI ősgyöke takarja a gyümölcs valamilyen értékes tulajdonságát, élettani hatását. Amint már a bársony címszónál említve volt, az RS páros szétágazó jellemzők megjelenítője a nyers, harsány, gyors, herseg stb. szavakban. A BIRSben a fanyaRSág tulajdonságát jeleníti meg. A kötött mássalhangzó-párosok segítenek a magyar nyelvi azonosításban, mivel ezek kizárólag magyar eredetű nyelvi jelenségek.  

Citrom – Sárga héjú savanyú déligyümölcs [latin] A TR páros nem a szívderítő kifejezések tengelye (fetreng, gyatra, gyötrő, hátrány, ketrec, kotródik, otromba, putri stb.) A CITROM még a legenyhébb ezek közül. Gondolom, az első harapás íze volt „boTRányt keltően” kellemetlen érzés. Az éles CI gyöknek a C hang kapcsán köze van a savanyú ízhez (ec, ecet, e/cit). A CITROM szó tartalmazza a TROM értelemadó hangnyalábot. Úgy tűnik a névadók ismerték a CITROM rendkívüli értékét a táplálkozásban. A mindenkinek ajánlható fontos gyümölcs, a ciTROM nem véletlenül kapta e nevet, mert az egészség megőrzéséhez szükséges C-vitamin nagy mennyiségben fordul elő benne. Használata győzelemre vezet az egészségért vívott küzdelemben! Lám, a TROMf is a győzelem esélyét magában rejtő, és jelen van a ciTROM szóban is. A várvívó harcok győzelemre vezető csúcstámadása: osTROM. Nem lehet félvállról venni a nyelv jelzéseit e téren.  

Cseresznye – A cseresznyefa termése. Cseresznyefa. [szláv < …görög] A CSER szó maga a magasra SERdült fa, ESZ, evés, a NYE a felkínálás ősi szava (a NEsze régi változata) – magyarul. Székelyföldön még ma is így szólnak a kutyához, ha valamit odavetnek neki: – NYE! Vagyis a CSER, a nagyra SERdült fa mintegy kínálja gyönyörű piros termését: ESZ? NYE! Finom gyümölcs, melyet az ember mindig csak ESZNYE (enne). Ennek alátámasztása az SZNY páros jelenléte, mely a tariSZNYa szóban hasonló értelmet sugall, mivel abból is ESZNYEK (esznek) és ISZNYAK (a benne levő kulacsból). Az SZNY páros bontott hangjaival alkotható szavak az aSSZoNY (kívánatos), NYiSSZant (szalonnát, kenyeret), erSZéNY (tartalom). Székelyföldön a szomjas állapotra azt is mondják: SZoNNYas. Vagyis a CSERESZNYE: a fán (CSER) termő ennivaló (ESZ) és mintegy önmagától kínált (NYE), finom, ízletes gyümölcs.   Dió – A diófa termése. [török] A D hang itt is a gömbölyűség, tovább a gyümölcs JÓ voltát emeli ki (dijó hangzás), de még azt is, hogy meg kell DolgoznIA (dia) ahhoz, hogy hozzájusson az ehető belső részhez. A DIÓ, DIA több értelmet takar a már említett JÓ mellett. A DIÓ GY hangra váltva GYIÓ, GYIA. A DIÓbél alakra hasonlít az AGY (agy – gya) külalaki képéhez, és rendkívül JÓ (gyó) hatással van az AGYműködésre (tobozmirigy). Érdekes párhuzam. Valaki eleve tudta: mit, miért teremt, és milyen alakban, milyen névvel tár az ember elé annak hasznára! És ez biztosan nem az őslevesben évmilliárdok alatt kifőtt VÉLETLEN volt!   Egres – Zöldes-fehér vagy pirosas színű bogyó alakú savanykás gyümölcs. [vándorszó: … latin] Hogy vándorszó ez biztos, és hogy nem latin, az is. Egyik nagy bizonyíték a GR páros, a másik az S hang, vagy inkább a RES végződés. A RES – SER, nyál SERkentő hatású savanyú íz. A GR páros jelen van a cseh (anGRest), szlovák (eGRese) francia, galíciai, horvát, katalán, lengyel (aGRest), litván (aGRastas), román (aGRişă), portugál, spanyol és más nyelvű, eGRest jelentő szavakban. A GR párossal alkothatók a GÖR, GUR gyökök és fordítottjaik RÖG, RUG, vagyis ez G.R – R.G teremtőgyök. Az uGRik, GÖRdül szavak a bogyó külső fizikai jellemzői. Nevét a savanyú, fanyar íze okozta RáGóizom összehúzás, foGRa hatás (foga vásott az EGRES evésben), viccesen nyál boGRa futás okán kaphatta. Ez oly jellemző rá, hogy sok nyelvben a savanyú szót fejezi ki. A spanyol aGRio, a román aCRu (akru, g > k váltás), francia aiGRe mind savanyú. Eredete viszont magyar, a latin megörökölte. A savanyú íz mozgásra serkentő. A GR párosnak ilyen irányú értelme van: a bugris, grádics, igric, tigris, ugrál, ugrabugra szavakban. A gr páros jelen van még a bogrács, bögre, m/agrár, szavakban is, és ezek egyike sem latin.  

Eper – Faeper, eperfa. Földieper. [finnugor] A megnevezésre az egyik névadó jellemző a lEPERgő szemek látványa. Ugyanakkor a P és R hangok az aPRó megjelenítői is. Nagyon finom – úgymond – EPEdve, REPEsve kívánt, egyik legfinomabb, bő nedvességtartalmú (ep – pü) gyümölcs.  

Füge – Melegebb égtájakon termő, édes, húsos, sok apró magvú gyümölcs. [olasz] A Fent levő dolgok FÜGGenek, FItyeGnek, a FÜGE is FÜGG. A fülön is FÜGG a fülönFÜGGő. Néha a fogason FÜGG a kabát, esernyő, ha nem használjuk. Mitől lenne olasz e szó? Az ősmag(yar)-nyelvből eredő, latin közvetítéssel olasz nyelvbe jutott szó. Erre bizonyíték a különböző nyelvekben előforduló FÜGE jelentésű szóalak: albán ’fig’, angol ’figs’, baszk ’piku’, cseh ’fiky’, dán ’figner’, francia ’figues’, holland ’vijgen’, latin ’ficus’, német ’Feigen’, olasz ’fichi’, szlovák ’figy’, velszi ’ffigys’. Ezek mind bizonyítékai az egynyelvűség idején való eredetnek. Vagyis ősmag(yar)-nyelvi szó, és csak a mai magyar nyelven adható rá magyarázat.  

Kajszi – Kajszibarack. [vszó: török < ? perzsa] E szó ősmag(yar)-nyelvi, a régies KAJSZA melléknévből ered. A CzF Szótár megjegyzése a kajsz szóval kapcsolatban: „[…] kajsza […] Jelenti a nyárnak előrészét (vagyis a napnak hajlását). A finnben kesä am. nyár. Származéka: kajszi, mely mint nyári baraczk (Apricose) a persa s török nyelvben is eléjön.” Tehát azok is megörökölték az ősmag(yar)-nyelvből! Szintén a CzF Szótár a gyümölcsről: „Így neveztetik a sárga baraczk, mely nyár elején kajszszal) szokott érni, különböztetésül az őszi baraczktól.” A JSZ párosnak van a KAJSZA alakkal párhuzama a baJSZ, haJSZa szavakban. De van az evéssel a maJSZol szóban. A JSZ hangjaiból épül a JÁSZol (eszik) szó. Ugyanakkor van egy székely tájszó, mely szerint, ami magasban van, azt az ember leaKAJSZA (akajsztja). Ez esetben a KAJSZIt a fáról. Hagyjuk a bérnyelvészeket, hadd magyarázzák meg ily átfogóan a perzsa vagy török-tatár nyelveken is.   Kokojsza – Áfonya. [román < ? ] A KOKOJZA, KUKUJZA, áfonya ugyanaz a növény különböző nevei, de egyik sem román eredetű. Valójában JZ-vel ejtik, ezt első kézből tudom, ismerem. Kerek kis bogyóterméséről kapta népnyelven a KOK, KUK szógyököt megnevezésként. A KOKOJZA, KUKUJZA, törpecserjeként a megritkult, ritkás fenyvesek ALJZAti (aljzat – ojza) növénye. Innen a megnevezés második tagja. A JZ páros belső feszítő erőt, vagy ez állapotból kitörést leíró a geJZír, aJZott, raJZás stb. szavakban. Valószínű, ismerték az életfontosságú tulajdonságait e kis cserje gyümölcsének, és azért kapta e nevet. Ha a KOKOJSZA alakot nézzük, akkor a JSZ páros a termés ehetőségét, SZáJjal JáSZolását jelenti. Ennek a szónak egyetlen eleme sem román eredetű. Lásd még az áfonya címszónál.   Körte – A körtefa termése. [török] A KÖRTE KÖR keresztmetszetű gyümölcs. Az RT páros többnyire a valami okból, valamilyen természeti vagy emberi tevékenység folytán létrejött dolgokat jelöl. Például: biRTok, éRTék, keRT stb. A KÖRTE keRThez kötődő, vagyis éRTékes keRTi gyümölcs. A gyümölcs nevének magyarázata még érthetőbb a KÖRTÖVE szóból. Ez két szó: KÖR-TÖVE, vagyis a TÖVE KÖR alakú. CzF Szótár fejtegeti a névkialakulás állomásait: „A kör gyökből lett az elavult ige körd v. kört, és ebből körtő körte részesülő név. Így képződött a sörte, s a vastag hangu lapta (lobta a lob gyöktől) finta, sánta stb. […] A latin pyrum, melylyel a német Birn is egyezik, inkább a pyramis, prgoV szókkal látszik rokonságban lenni, mintha a pyrum szóban a körtének azon tulajdonsága vétetett volna tekintetbe, mely szerént a gúlához (pyramishoz) hasonlítható. A körte megtoldva körtély, melynek közvetlen törzsöke az igeneves körté, […]. Így alakultak: sörte, sörté, sörtély, gerdély, gurdély stb. […] a körtvély is, melyhez hasonlók a sörtvély, görvély. Ennek közvetlen törzsöke a kettőztetett képzőjű igenév körteve, összevonva körtve, mint hal igéből lett haló, halu, halava, halavány v. halvány, el igéből elő, ele, eleve, eleven, mer igéből merő, mere, mereve, mereven, merevény, gör elavult igéből görö, göre, göreve, görve, görvély stb.” Kiem. K.S. Igen ez a nyelv játékos, rugalmas és mélységekig kifejező. A fent említett pyrum, Birn, de sok nyelven pear, per stb. nevek a KÖRTE KÖRTÖlő, PÖRgő, PÖRgethető alakjára utalhatnak. Ez mutatja, hogy az ősmag(yar)-nyelvben ilyen neve is volt, mert különben, a csak magyarul érthető PÖRge, PERgő szavak gyöke nem lenne ott jelen. De a CzF Szótár által is idézett, s helyenként ma is használatos KÖRTVÉLY (Körtvélyfája, helység Erdélyben) megnevezés is beszédes. A TV kötött mássalhangzó-páros a szavakban általában bevégzett állapot eredményét, annak valamire hasznos voltát vagy haszontalanságát fejezi ki. Ilyenek: bizonyítvány, borotva, hitvány, hitves, indítvány, irtvány, kiáltvány, kötvény, látvány, patvar, pitvar, oltvány, tetves, ültetvény stb. A KÖRTE a teljes érés állapotában VÁLik finommá, ekkor lehet VÉgleges VÉLeményt alkotni minőségének ÉLVezhető mÉLYségéről (ért-vély, ört-vély, körtvély). A magyar nyelv szavaiban benne rejlenek az ilyen „apró rezdülések” (G. B. Shaw). Az ősmag(yar)-nyelv utódnyelveként a török nyelvek is megörökölték, de nem tőlük ered.   Köszméte – Egres. [szláv] Az EGRES szöszös termése okán kapta a KÖSZMÉTE, PÖSZMÉTE megnevezéseket. A PÖ gyök a lédús tulajdonságot rögzíti a szóban (pi, pü = víz), a PÖSZ a SZemek aPró voltát: PISZe. De azt is, hogy a savanyú íz ÖSZ-szehúzza a szájat és szinte PÖSZén szólal meg. Semmiképp nem szláv. Azok vették át a magyar nyelvből a több ezernyi szóval együtt. Az SZM párossal épülő szó a szöSZMötöl is. Az SZM páros hangjaiból épülnek a SZáM, SZeM, szavak. Például: egy SZeM köSZMéte, pöSZMéte. Az EGRES szóban a gyümölcs más jellemzői vannak megjelenítve. Lásd még az egres címszónál.   Málna – Apró piros bogyókból összetett, gömbölyded illatos gyümölcs. Ezt termő cserje. [szláv] Az M hanggal induló ősgyökök jó része a szájtevékenységet leíró. Ilyen a MÁ ősgyök is. (Fordítottja is: bÁMul, ÁMul, ilyenkor eltátja száját.) Bővítménye MÁL, mely a MÁLNA gyökszava, és a puha, MÁLó, OMLó tulajdonságát leíró. A MÁLNA gyökszavának LÁM fordítása jelzi, hogy már LÁtványa ingerkeltő. NA, LÁM (na-lám – mál-na) tartsunk egy bemutatót: mi történne, ha ujjaink közt megszorítjuk a cserje gyümölcsét: szétMÁLNA? A NA NEdvességre utal, mivel a MÁLNA lédús gyümölcs (duNA, RajNA, MajNA). Mint minden kötött mássalhangzó-páros, az LN is hangkieséssel alakult ki. Feltételezhető, hogy eredeti alakja MALINA volt. Ez azt jelenti, hogy amikor a szlovák nyelv átvette, még ezt az alakot is használták, melyet az tovább is megőrzött. Az IN az N hanggal alkotható kellemi ősgyökök egyike az ősmag-nyelvben, de csak magyarul van értelme: fINom, csINos, kINcs stb. Az ÁN ősgyökkel a fINomságokkal kapcsolatos a kívÁNatos. Az LN páros minősítő és hasznosság jellemző szereppel vesz részt a szó értelmének alakításában. Például: asztaLNok, áLNok, daLNok, eLNök, moLNár, tolLNok stb. Az LN páros hangjaival alkotható a LőN, NőL. Ez azt jelenti, hogy a MÁLNA olyan hatóanyagot tartalmazhat, mely valamilyen jó irányú átalakulást, s annak növekedését előidéző. Az biztos, hogy nem szláv eredetű szó, hanem a szláv nyelvek örökölték a magyar nyelvből.   Meggy – A meggyfa gyümölcse. Meggyfa. [finnugor] A MEGGY a ME ősgytökből a M.GY – GY.M gyökből. A ME ősgyök a kínálás szava is volt az ősmag-nyelvben. Székelyföldön ma is az. A női MEll is hordozza ezt a felkínáló értelmet. A ME ősgyök jelen van a kelleMEs szóban. A kelleMEs MEleg is kínálja magát. A GY hang, az összetevői alapján a JÓ kifejezője is, kettőzve többlet értéket feltételez. A GYÜMölcse BOGYó, MOGY, ami MEGY. Azt is lehetne mondani, hogy a MEGGY a magyarok EGYes számú GYÜMölcse: GYÜM – MÜGY – MEGGY. GYÜMölcs szóban a termés GYÖMöszölhetősége is. Tehát a MEGGY önmagát kínáló kelleMEs ízű GYÜMölcs.          Narancs – Alma nagyságú, narancssárga héjú, gerezdes, illatos és leves déligyümölcs. [olasz < arab < perzsa < indiai] A gyümölcs egyik névadója az ARANYsárga színe, és az ARANY értékéhez mérhető CSodálatosan, CSettinthetően finom ízéről nyerte. Az NCS páros a szó véghangzójaként iNCSelkedő, játékos (kismancsával pancsol), kicsinyítő, becéző, az ínynek ízkiNCSet jelentő, mintha N/ARANYCS-ot mondana. A NARANCS gerezdesként elemeire bontható, Székelyföldön erre azt mondják: foNCSikára szedhető. A NARANCS az ősmag(yar)-nyelven, jellemzői nyomán kapta nevét, majd az utódnyelvek átvették, és torzították a saját hangzástörvényeik szerint, de a szó eredeti értelmét nem ismerik. A CzF Szótár felsorol néhány idegen megnevezést, és mindegyikből kiérzik az ARANYszínű magyar hasonlat nyelvükbe fagyott alakja: „Az arab nyelvben nARANds v. nARANg, […] a törökben és persában eléjön: nARINds, másképen persául: pARANds, pARANk, nARANk, […] a közép latin ARANgia vagy AURANtia, olasz ARANcia, ARANcio, venécziai nARANza, spanyol nARANja, franczia ORANge szókat.” (Kiem. K. S.) Minden ősmag(yar)-nyelvi eredetet cáfoló magyarázkodás fölösleges, hisz az ugyanazon gyökérről eredés a hasonlóságokból látható. Magyarázat azonban csak a magyarázó nyelven, magyarul adható.   Ribizli – Fürtökben termő, apró (piros) bogyójú, kellemesen savanykás gyümölcs. [német] Ennek nincs német íze. Ősmag(yar)-nyelven kapott nevet. A ZL páros is ezt igazolja. A RIBIZLI ÍZLetes gyümölcs. A VÖRös színű bogyói nyomán indul a RIB gyökből (vir, vör, bör, bir, pir, rib, rub). Neve: ÍZLEtes PIRos (bogyó). Gyerekkoromban játékból BIRIZLI néven is emlegettük. Ez talán így volt régen a kezdetekkor is: PIRos ÍZLEtes, PIRIZLI – BIRIZLI – RIBIZLI. Játékos nyelv a magyar nyelv. A manapság sokszor terítékre kerülő NiBIRu bolygó nevében is PIRosat, vöröset jelent a BIR gyök. NiBIRu – Nib – Nip – Nap. A BIRu – PIRos. Vörös Nap. És ha már szó esett: érdekes a NIPPON név, NIP – NAP, NÉP, PON – FENN, PAN-NON. A felkelő NAP NÉPe – a jaPÁNok.   Szamóca – Élénkpiros, zamatos, bogyószerű kerti gyümölcs; földieper. Vadon is termő. [szláv] A SZAMÓCA a ZAMATos ízéről kapta nevét. Ezt írja a CzF Szótár is: „Gyöke azon szam, mely a szamat, szamatos származékokban szagos, illatos ízt jelent. A szamócza is illatos, ízletes tulajdonságától kapta nevét.” A SZÁMba jöhető, SZÁMba vehető ízes gyümölcsök egyike a könnyen SZEMelhető SZAMÓCA, mellyel a kisgyerek összeMASZatolja magát, miközben csillognak SZEMei a finom íztől. Szeder – Apró bogyókból összenőtt, hamvas kék vagy fekete, savanykás, vadon termő gyümölcs. [?] A SZEDER apró alkotó bogyói mintha össze SZEDEtt és szétSZEDhető alakzatot alkotnának. Valahol itt keresendő a SZEDER megfejtése, mely minden esetben nagyon egyszerű, hiszen a kezdetek idején, minden megnevezést a látvány, jellemzők szültek, keresetlen, ösztönszerű szavak megnyilvánulásaként. A CzF Szótár: „Minthogy a szeder, mint gyümölcs, bogyócsoportozatot képez, valószinű, hogy nevét ezen tulajdonságától kapta, miszerént gyöke szěd valami öszszest, összetettet jelent, s rokon jelentésü volna a szěm szóval, mely átv. értelemben a gyümölcsök egyes gümőit, golyóit is jelenti, pl. szilvaszem, szőlőszem, buzaszem, egy szem rozs, két szem árpa stb., Az m és d nem rokonszervü hangok, de szěm és szěd nem is egészben, hanem csak gyökükben szě, és ennek általános jelentésében egyeznek meg, […]”   Szőlő – Gyümölcsként fogyasztott és bor készítésére is használható, ősszel érő, fürtös bogyótermés. [török] A SZŐLŐ leginkább kúszó, felSZÁLLÓ tulajdonsága nyomán kapta nevét, akár a SZULÁk vagy paSZULY, fuSZULYka, faSZULYka. A CzF Szótár más tulajdonságáról is szól: „Ezen szó, alakjáról, s a nyelvhasonlat nyomán itélve, részesülőnek látszik, s gyöke valószinüleg: szűr ige, melyből eredett szűrlik, azaz, szürékeny tulajdonsággal bír, s innen, szürlő, szüllő, szöllő, szőllő, fejlődött ki […] . Lugossy József véleményéből azt gyaníthatni, hogy ,szőlő’ annyi volna mint szövűlő (t. i. felfutó növény), valamint ,szulák’ am. szövőlék, […] Pesti Gábor meséiben: szőle.” Mindannyi lehet névadó jellemző, de egyik sem török eredetű. Régebb két LL betűvel írtuk, mára változott a szabály. Székelyföldön kiejtve ma is SZÖLLŐ.   Kedves Bálint gazda, az ősmagyarok bizony nagyon szerették a gyümölcsöket, termesztették, megfigyelték jellemzőiket, hatásaikat, és azok szerint mindannyinak adtak találó nevet. Bizony! Érdemes megfontolni, mert a zöldségek esetében is mind magyar eredetű, magyar fülnek jól érthető megnevezések vannak. Példaként néhány: karólábú KARALÁBÉ levelenként osztható fej (káp) KÁPOSZTA fára mászó FASZULYKA, futó FUSZULYKA, kapaszkodó PASZULY Eljött az ideje az MTA nyelvészei által még ma is támogatott ferdítések, hamisítások vagy nevezzük néven: HAZUGSÁGOK kielemzésére, és a szemétbe dobására. Üdvözlettel, Kolumbán Sándor.   Ui. Én átdolgoztam a Magy. Ért. Kéziszótár anyagának egy részét, és abból született egy könyv. Címe: Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótár. Ha érdekli, Budapesten az Oktogonhoz közel, a Teréz krt. 8. szám alatti udvaron, a MAGHUN boltban található.