ORGONA – Lila vagy fehér virágú kerti cserje. Ennek virága. [orgovány ’ua’ < szerb-horvát < török < perzsa >< orgona1] Az ORGOna szó az OR – RO ősgyökkel indul, amely a kiemelkedés és elmélyülés kifejezője (orom – rovás). Az R.G – G.R gyök a RAGaszkodás és GÖRdülés kifejezője a szóban. A GON gyök a GONdolat, a NA ősgyök a felüdítő NEdv és NŐ megjelenítője. Az RG páros körül létrejövő értelemadó hangnyalábok: ORGO, ORGA, IRGO, ORGI és mások, amelyek az ember esetében azt a gyors belső érzelmi körfORGÁst jelentik, amelynek nyomán a kiröpítő (centrifugális) erő hatására a belső űrben vákuum képződik. A kiröpítő erő tettekre vágyik, a belső űr, e tetteket követő feltöltődésre. Ezek: szORGAlom,  IRGAlom stb. Az ORGA, ORGO, ORGI stb. értelemadó hangnyalábok szavakba épülve, a fent vázoltak alapján, valamilyen csúcsérzet megjelenítésének kifejező eszközei volnának. A virág, az ORGOna valami hasonlót idéz elő. Amikor az ORGONA illata megérint, hirtelen felüdítő ünnepi hangulat érzése árad szét bennünk. Valami nehezen megmagyarázható, belső, szívbeli, érzelmi mozgáskényszert okozó hatás. Hiúság, de hiányérzet is. Feltölt, felpörget a csúcsra, de űrérzetet is okoz, fORGÁsra, keresésre ösztönző illat és szín. Senki emberfiát nem hagy nyugton ez az illat- és színORGIa. Talán csak a vérvörös rózsa, s a rózsaillat képes túllépni ezt a hatást.