ÖRÖM – Kellemes esemény hatásaként támadó kellemes érzés, derűs, vidám lelkiállapot. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az ÖR – RÖ* ősgyök, az R hangcsoport itt az R hang által képviselt pÖRÖg értelmét viszi a szóba. Innen módosult görög EROtika, amely a nemekre ható EREdő vonzERŐt kifejtő, mámORÍtó testi szERElem pÖRÖgtető ÖRÖmét kifejező.

Ezt még az ősmag(yar)-nyelvből örökölték a görögök, s nem lévén Ö hangjuk így E, O hangzókkal ejtik. De nem tudnak elfogadható teljes körű, átfogó magyarázatot adni rá, mint ahogy a jelenleg tudományos kifejezések alapjaként használt egyetlen ógörög eredetű szóra sem! Ugyanis azoknak értelmét csak a magyarázó nyelven lehet körülírni, és értelmi ősgyök, gyökszó szókapcsolatait csak a mai magyar nyelvben lehet fellelni. Az örÖM szóban levő ÖM, ösztöni, érzelmi M hangos ősgyök. Az EMlőt birtokló kisbaba a m-m-m-m hangokat a szeretet örÖMhangján ismétli. Ismerem a jelenséget, és nem csak én, minden szülő, aki megfigyelte gyermekét. Az ÖM, om, em gyökök a lelki lazulás, kellemesen omló állapotának leírói is. Az ÖRÖM ellentéte a szORONgó szOMORúság, a keserű ÜRÖM érzete.

*Itt megint elrepült a szerkesztők sulyokja. Mert ha az öreg, örök, őröl teljességében török szavak volnának, akkor mitől finnugor az ÖRÖM szótöve. Ha viszont az ÖRdög finnugor tőből ered, mi köze az ördögnek az ÖRÖM fogalmához?    

ÖSVÉNY – Keskeny kitaposott, nem épített gyalogút. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] ÖSVÉNY az ÖS – SÖ ősgyök bővítménye. Mondhatnánk: tapOSVÁNY, valami ilyent jelent. KitapOSOTt ÖSVÉNY, gyalogút, amely általában a SÖVÉNY mellett fut. A CzF Szótár szerint is az OSON szóval rokon. Az SV páros jelen van az ásvány, fösvény, ösvény, posvány, taposvány szavakban. Az S.V – V.S gyök: SáV – VáS hangjaival alkothatók a SÁV, SÖVÉNY, SOVány, SUVad, SÜVeg, VÁSik, VASal, VÁSár, VISel stb. szavak, amelyek némelyike az útrövidítő, azon könnyedén OSONható ÖSVÉNY jellemzőit hordozza, de a VISelkedésre vonatkozó, nem mindig egyenes – jelképesen, bujkáló, SÖVény mellett OSOnó – út értelmét is. Vagyis OSONÓ volna, OSVÁNY, ÖSVÉNY, hiszen az ÖSVÉNY mindig a főútvonaltól eltérő pályán vezető, bujkáló, rövidítő út. De vehetjük úgy is, hogy a gyalogút, gyalogÖSVÉNY, útrövidítés, távmegtakarítás, egy kis gyaloglási fÖSVÉNYség. Érdekes!

Az elmúlt napokban fennforogtak ezek a szavak, ott közzétettem, de így jobban látszanak a kiemelések.   DISZNÓ – Sertés. Vaddisznó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Mivel a DISZNÓ szó SZIDalomként is használatos, így a D.SZ – SZ.D gyök: DiSZ – SZiD így is érthető. Semmiképp nem dísz értelmű. Az SZ hang kiterjedést leíró hang (hosszú, széles, messze). Ez a diSZnó terjedelmére célzó is lehet. A szó D > GY váltással GYISZ, ez a DISZNÓ, DISZNYÓ, GYISZNYÓ állandóan turkáló, sártologató, GYESZetelő, NYÜSZkölő természetét jelenti. A DISZNÓ SZN párosa a haSZNos szóban mutat a lényegre, amely a DISZNÓra is találó. HaSZNos volt még gazdai szempontból az uradalmi kaSZNár is, aki haSZNára volt urának. Párhuzam a kasznár címszónál. Az SZ.N – N.SZ gyök: SZuN – NeSZ.rejti a diSZNó SZUNdikáló tulajdonságát és vaszok készítés közbeni  NESZezését. A székely DISZNYÓ megnevezés annak SZENNYes volta, s tőle a pISZOk, SZENNY miatti ISZONYodás Az SZ.NY – NY.SZ  gyök: SZuNY – NYöSZ, a DISZNYÓ NYÖSZörgő SZUNNYadását, de NYÜSZítő azaz visító természetét is leíró.    

SZŐR – Emlősök bőréből növő, szaruanyagból való szálak összessége, az emberi hajat kivéve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor]  
A SZŐR az SZ.R – R.SZ gyök hangjai: SZőR – RéSZ. 
A SZŐR szorzati gyök. Se SZERi, se száma. Egyébként a SZŐR ŐR. Amint a bŐR a testfelület Burkoló ŐRe, úgy a SZŐR a bőr ŐRe, védője. Mindannyi szerves RÉSZe a testnek. A keményebb SZŐRt SÖRtének mondják. A szakáll SÖRtéje RESZelő hatású. A hosszú SZŐRt SÖRénynek mondják. A CzF Szótár így ír: „Általán azon r gyökhangu szók osztályáb., tartozik, melyek növést, sarjadzást jelentenek, mint, serdűl, sereng, sarj, szaru stb. Különösen egynemüek vele a sörte és sörény. Alaphangra és jelentésre legközelebb áll hozzá a mongol szor és szorma; rokonai […] továbbá rokonokul tekinthetők a latin cirrus, crinis, görög xórrh, xórsh, orosz szerst, szanszkrit szirajasz, német Haar, héber szé’ár (, szá’ar igétől, mely am. érdes, borzas volt) stb.” Ez a sok gyökegyezés az egy nyelvből eredés bizonyítéka, de egyetlen nyelv sem ad átfogó magyarázatot a SZŐR szorzati értelmére, csak a magyar.  

SÖRTE, SERTE – Vaddisznó kemény, merev szőre. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A SÖRTE S.R – R.S gyök: SöR – ReS. A SÖRTE, SERTE a kiSERkent SZŐR, amely SZORzatok sokaságával jelenik meg és SZERTEszét borítja be az állat testét. Benne van a SERTÉs nevében is, amely azért SERTÉs, mivel sok SÖRTÉje, SERTÉje van. Ez a SERTE oly erős, hogy felSÉRTi a hozzá SURlódó finom bőrt.