Ősmag(yar)-nyelv, a MÉKSz által elhazudott szóeredetek
TULIPÁN – Tavasszal nagy, kehely alakú, piros, sárga, fehér vagy tarka virágot hozó, lándzsás levelű, hagymás dísznövény. MÉKSz szerint: olasz < török < perzsa] A tulipánról ezt írja a CzF Szótár: „Olaszul: tulipano, spanyolul: tulipa, tulipan, francziául: tulipe, németül: Tulpe stb. A nyelvészek azt tartják, hogy a török-persa tulban v. tulbend v. dulbend (= turbán) szókból jött által az európai nyelvekbe, minthogy ezen virág némileg a turbánhoz hasonló.” És valóban hasonlít valamilyen főhöz. Ha tulpan akkor a kalpaghoz is. Ha meg a turbánhoz, azzal viszont az a gond, hogy a turbán is bizonyíthatóan ősmag(yar)-nyelvi szó. Az a jelenség, hogy az utódnyelvekben szinte mind ugyanazt a névalakot viseli a növény, és némelyekben jelen van az lp páros, arra utal, hogy az egynyelvűség idején alakult szó, melyet átvettek az ősmag(yar)-nyelvből kirobbant nyelvek. Az angol tulip, fehérorosz ciulpan, cseh, szlovák tulipán, dán, norvég tulipan, észt tulp, finn tulppaani, baszk, galíciai, katalán, portugál tulipa, görög toulipa, hindu tyulippa, holland tulp, indonéz, maláj bunga tulp, ír tiúilip, japán Chiürippu, koreai tyullib, latin tulip, lengyel tulipan, lett tulpe, litván tulpé, máltai tulipani, svéd tulpan, szuahéli tulip, thai Tiw lip, orosz, ukrán tyulpan, velszi tiwlip elég széles nyelvi, földrajzi rajzolat, melyen megragadt az ősmag(yar)-nyelvi név. Nagyon szeretett, mélyreható látványi, érzelmi nyomot hagyó, gyönyörű virág, hogy magával vitte minden nyelv. Több neve is volt az ősmag(yar)-nyelven a virágnak, mert némely nyelvekben lala, lalea, lale stb. néven ragadt meg, s mely azt jelenti, hogy a virág dalra fakasztó szépsége nyomán adatott e név. A virág neve is alakulhatott lalapán, dalipán, dalpán, delipán, dulipán, tulipán nyomvonalon. Nem volna jelen a magyar faragott és festett képi ábrázolás díszítőelemeként oly széles körben, ha nem lennének mélyreható gyökerei a magyar néplélekben.