Ősmag(yar)-nyelvi gyökök, szavak a román nyelvben és egy érdekes megnevezés arenda – árenda, haszonbér, azaz ár ellenében bérbe ad-vesz főleg térséget, földterületet vagy más javakat. A DEX orosz, lengyel eredetet jelöl meg, pedig írhatta volna a latint, mert kézenfekvőbb lett volna. A latinban jelentése bérösszeg, bérleti díj.
Oda azonban a magyarból jutott. A megnevezés összetett, az árenda egy meghatározott bér, ár, díj. Az ár, bér, akkora, amennyit megér, vagyis van egy ár rend! Egy meghatározott rend szerint működő terület (tér) bérbeadási gyakorlat, azaz rendszer volt. A bérlő a haszon egy része, vagy ára fejében kapott bérbe földet, az ár lehetett a termény egy része, ez esetben részes. Az árrendszer szó minden ízében magyar, a latin csak átvette, és bepofozta nyelvébe saját hangzástörvényei szerint: ár rend, összevonja, egyik r eltűnik, és kap egy dallamos a hangot a végére, így lett arenda, de az nd ősnyelv azonosító páros nem enged teret a hamisítóknak.   ban – pénz, a föníciai, fön, pun magyar nyelvű nép által feltalált pengő fizetőeszköz a pénz, mely különböző szóalakokban él különböző népeknél. Az angol penny, a román ban, magyar pénz, a német pfennig, spanyol peseta, a spanyol nyelvterületen sok országban peso.
Bătrân – öreg, botra jut (bâtă, bâţ – bot), ez elsősorban a tr páros kapcsán volt figyelemfelhívó, mely a magyar nyelvben kulcs-hangpárosa kellemetlen kicsengésű kifejezéseknek: a hátrány, botrány, gyötrő, otromba, ketrec, fetreng stb. Az ősnyelvben egyik kifejező szava lehetett az öregségnek, a botra támaszkodó idős ember képi látványa nyomán. „A kőkor szava: kép.” Varga Cs.
És egy érdekesség:
  braşoavă – hazugság. Ez azért érdekes, mivel még a Trianon előtti időből való. A román (inkább betelepült zsidó, görög, örmény) kereskedők átjártak Brassóba áruért, mely város az ők rendezetlen, mocskos helységeikhez viszonyítva maga volt a mennyország. Hazamenve meséltek az itteni állapotokról, melyet otthon kétkedve hallgattak, hihetetlen volt számukra, mert nem tudták elképzelni, hogy van a földön olyan hely, ahol rend, tisztaság, tisztesség, becsület van, és nem lopnak. Ezért az egészet mesének, nagyotmondásnak, hazugságnak, üres beszédnek vélték.