ÉGISZ – Valakinek, valaminek az égisze alatt, pártfogása alatt. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az ógörög nyelv az ősmag(yar)-nyelvből építkezett. Úgy tűnik, hogy előbb csak egy – a mai csángó nyelvhez hasonló – eSZ-ező nyelvjárása volt az ősmag(yar)-nyelvnek.   Az ÉGISZ az ő eSZ-ező tájnyelvükön ÉGboltot jelenthetett, melynek védelme alatt éltek.
Érdemes összevetni Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyvével.  

EGO/centrikus/ – Mindent csak a maga érdekei szempontjából tekintő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin elemek] Az első ember EGY. Ő az EGY ÉN, azaz EGYÉN. ÉN = MAGAM. EGYmagam. Én egymEGOm. A szó kialakulása hasonló lehet a többi ókori névmódosulathoz. Például ógörögben NARCisszusz, aki önmaga ARCképébe volt szerelmes. Ennek neve ősmag(yar)-nyelven alakult ki, és ÖNARCOS lehetett, amely végül az eSZ-ező ógörögben NARCISSZUSZ lett. Vagy a HÁRFÁSból HÁRFEUSZ, majd ORFEUSZ. Esetleg az ÁPOLÓból APOLLÓ, a hirnök hANG ELOSZtóból ANGELOSZ (angyal), abból aki szüntelen az utat tAPOSTA, APOSTOL. Mindegyik szóban ott van az árulkodó kötött mássalhangzó-páros. De a latin ÁMOR is a MÁMOR előhangvesztett változata. Mondhatná valaki, hogy véletlen. Ám van egy mondás: A véletlenek az Isten ujjlenyomatai. Vagyis a “véletlen egyezések” nem is véletlenek, hanem az egyetlen tőről indulás bizonyítékai. Ennyi „véletlen egyezés” esetén le kell ülni, és átnézni komolyan a nyelvi kapcsolatokat, mert ha komoly elemzésnek vetjük alá, az összes ógörög istenségek neveinek ősmag(yar)-nyelvi eredete bizonyítható.