PALACSINTA – Liszt, tej, tojás, cukor híg keverékéből zsírban kisütött vékony összegöngyölt, ízesített tészta. [román] A PALACSINTA P.L – L.P gyökből képzett szó: PaL – LaP. A PA gyök takarás jelentése a PALACSINTA szóban is jelen van. A PAL – LAP gyök szóbokrához tartozó (a pálca címszónál). A PALACSINTA PILleszerű, LIPinkáztatható, vékony nagy LAP, amely betakar egy felületet. Az L hangcsoport – ALA – itt az ALApon elterülő ALAcsony, LAPosságot jelenti a szóban. Amikor beleöntik a sütőbe, szétszALAd, elterÜLŐn szétfOLYIk. puha, kELLEmes ízű, és mELEgen finom. Az L.CS – CS.L gyök: LaCS – CSaL, a paLACSinta CSALóka, ha nem vigyázunk, könnyen kifolyik, LECSeppen a híg íz töltet valamelyik végén. A CS hangcsoport – ACSI – az ÁCSIálás, azaz cselekvés. A palACSInta olyan, mint egy nagy pECSÉt, ÓCSÓn (olcsón) előállítható bECSEs étel. A PALACSINTA* játékos hangszínű is, és nem véletlen. A CS.N – N.CS gyök: CSiN – NiCS, CSINtalan gondolatiságot visz a szóba. Már az ötlet játékos volt hajdanán, csak egy talpraesett, ötletekkel teli, játékos kedvű szerelmes asszony találhatta ki ezt a CSIpkézett szélű, néha belső lyukmintákat kiadó, vékony, kerek költeményt, amelynek végül sok változata alakult ki az idők folyamán. A CSIN gyökkel a CSELes elkészítési CSElekvés is jelezve van. A CSIN gyök játékosságra, CSINTAlanságra utal. Az IN kellemi ősgyök, amely a fINom szóban érINti az ÍNYre hatást. Az IN ősgyök értelemhordozóként jelen van mindenben, ami fINom! Az NT hangcsoport – INTA – eldÖNTI a szó eredetét. A palacsINTA sütőlapra ÖNTÖtt, azon sütött ételféleség. Aki feltalálta, nem volt mENTEs csalafINTA csINTAlanságtól, volt fANTÁziája. Az NT páros, mint N.T – T.N alvógyök: NeT – TeN. A NET simaságot jelent, a keNET szóban felületi, a TÓNus, NÓTa szavakban hangulati értelmű. A CSINTAlan tészta LAPOcska végül PALACSINTA nevet kapott. A szláv nyelvekbe, a román nyelvbe is az ómagyarból ment át: palačinka, plăcinta alakban, ami LEPényt, ez esetben LAPOs (pala – lapa) tésztasüteményt jelent, de átfogó magyarázat nem adható róla azokon a nyelveken. A CzF Szótár latin eredetet sejt. Sem a lepénysütés, sem a PALACSINTAsütés nem az alig több mint kétezer ötszáz éves latin nyelvből, vagy a még jóval fiatalabb román nyelvből ered, hiszen ez az egyszerűen elkészíthető ötletes tésztatermék már a történelem hajnalán, még az egynyelvűség idején részét képezte az étrendnek, persze nem a mai, hanem kezdetlegesebb formában. Íratlan törvény, hogy az egyszerűtől haladunk a bonyolult felé. /*/ Személyes megfigyelés alapján kialakult vélemény: ma is csak az olyan nő tud finom, ízletes, vékony, hígPALACSINTÁt sütni, aki érzelmileg gazdag, fantáziadús, igényes, netán szerelmes. A PALACSINTA ugyanis egy szerelmes költemény. Mondhatnánk úgy is: lássam az általad sütött PALACSINTÁt, és megmondom milyen NŐ vagy.