A némelyek által vitatott eredetű ital és megnevezése bővített magyarázattal.  
PÁLINKA – Borból, cefréből lepárlással készített, 40 – 60% alkoholtartalmú szeszes ital. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák] A PÁLINKA szó P.L – L.P gyökből képzett: PáL – LéP. A szó a PÁ ősgyökből indul, amely védelmet, takarást jelent a PAjzs, PÁzsit, ütést a PAll, násPÁgol, de folyadékot is jelent az IPOly, PÓ, POtomac, PAtak szavakban. 

A szókezdő PÁ P hangja B hang zöngétlen párja. A B hang BOLdog és BOLondos (bol – pál) esetek értelemadó hangja. Aki kissé több PÁLINKÁt iszik, az BOLdogan BOLondos, de jelképesen el is üti (páhol). A készítést leíró PÁRLÓ szó R hangja vált L-re: PÁLLÓ. Ami PÁLLik, az eltűnik, mondhatnánk megLÉP. Az LL páros hangcsoportja beleviszi értelmét a PÁLLÓ, pÁLLIk, fÜLLEd, ILLAn szavakba. E szavak utalnak a cefre erjedési folyamatára, főzési műveletére, amely nyomán előÁLLÍtják a PÁLINKÁt. Az L hangcsoport – ÁLI – az átALAkulás, mássá vÁLIk (p > v: páli > váli). Az IN kellemi- vagy kedélygyök a magyar nyelvben. Jelen van a fINom, csINos, csINtalan és más szavakban, de az INog, hINta szavakban az ide-oda mozgás, kilengés értelemadó gyökszava is.  

A CzF Szótár szerint a LINKA, linkó, linkás ingoványos talajt jelent. Az NK páros a nem teljes érték jelölője. Ez kitűnik a csoNKa, maNKó és más szavakból. A leNG, kileNG, iNGó, NG párosa az NK > NG váltása, s a bizonytalan, iNGó, kileNGő – maNKót, azaz támaszt kereső járást leíró, ami a fogyasztás következményi hatása. A névadó jellemzők egyike a következmény: a BÓLINGAtó INGAtagság is, mert hiszen ebben a szóban benne van a következmények teljes leírása is, de amely csak a magyarázó nyelven adható vissza. Végezetül néhány szó, amelyben az NK páros értelemadó hangcsoportja jelen van, mint ősmag(yar)-nyelvi eredetet igazoló. Olyan szavak, amelyek némileg megvillantják a PÁLINKÁt fogyasztó ember néhány jellemzőjét is. Íme: bÁNKÓdik, berzENKEdik, bUNKÓ, fajANKÓ, lábatlANKOdik, sirÁNKOzik, vÁNKOs stb. A CzF Szótár szerint: „Eredetileg szláv szó, s ’égettet’ jelent, pálim = égetek; honnan égettbor-nak is nevezzük.” Ám a valóság, hogy a PÁLló, PÁLlik, PÁROLog magyar szavakból ered a szlovák PÁLim szó! Vagyis az sem saját szavuk, hanem a magyar nyelvből átvett, magyar gyökszóból induló kifejezés. A szlovák nyelven nem lehet a PÁLINKA szó kialakulásának névadó jellemzőit felvonultatni, amint itt fent a magyar nyelvi jellemzőket felsoroltuk. Nem lehet átfogó, teljes magyarázatot adni szlovák nyelven azokra. A PÁLINKÁnak semmi köze a szlovák nyelvhez eredet szempontjából, mert a szó egyszerűen nem alakulhatott ki a szlovák nyelven. Hol voltak ők – pár száz éves nép és nyelv – az első* PÁLINKA főzésekor? Még a szláv nyelvek sem léteztek. A CzF Szótár és a MÉKSZ itt nagyot téved az eredet megállapításában!

*Az első részegítő ital, a bor az Özönvíz után jelent meg. Az erjesztéssel, párolással készített italok is még az egynyelvűség idején megjelentek Erre bizonyíték a tivornya szó, amely szintén az egynyelvűség idején keletkezett megnevezés, s amelyet az utódnyelvek megörököltek, és módosulva ma is jelen van azokban (tavern, taverna), de amelyet szintén csak a magyarázó nyelven lehet megfejteni. Erről bővebben a tivornya címszónál.