Nem az a célom, hogy azokról a nyelvekről elítélő hangnemben írjak, amelyekből a szerkesztők eredetezték a magyar szavakat, de szeretném világossá tenni: a magyar nyelv nem átvevője volt ezeknek a szavaknak, hanem átadója. Semmi gond azzal, hogy más nyelvekben jelen vannak. A hazugság  bosszant

PAMACS – Nagyobb ecset. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? szláv] A PAMACS P.M – M.P gyökbővítmény: PaM – MaP. (p > sz: masz). A CS hang az egyik kulcs a szóban. A PAMACS, eCSet, amellyel lehet loCSolni, PACSkolni, moCSkolódni, PACSmagolni, eCSetelni kenegetéssel vagy ráCSAPkodással. Lehet MASZatolni vele. A macska is ezzel rokon, mivel az állandó PACSmagoló mosakodása az egyik névadója: PACSmagoló paMACSka. Az M hangcsoport – AMA – az M hang érzelmi gyökképző hang voltából eredően, a kellEMEs érintés értelmét viszi a szóba. Semmilyen szláv elem nincs jelen a kifejezésben.    

PAMPUSKA – Fánk. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák] A PAMPUSKA P.M – M.P gyökbővítmény: PaM – MaP. (p > f: muf). Eredete magyar, ezt az MP és SK párosok is igazolják. A CzF Szótár szerint: „A pampuska mint gömbölyü alaku sütemény, rokon a szintén gömbölyűt, dudorút jelentő púp, púpos, búb, buborék szókhoz; a ka kicsinyítő képző, s törzsöke pampus v. pompos = púpos, búbos.” A POM gyök az alvógyök MP párosban is jelen van. Ha a P-t a zöngés B-vel váltjuk: BOM azaz dOMBorú. A pAMPUska tengelyében az MP páros értelemadó hangcsoportja – AMPU – is bizonyítja, hogy egy pOMPÁs ízű, gömbölyű alakra felpUMPOlt süteményről van szó. Az SK kicsinyítő magyar nyelvi eredetű A szláv nyelvekben ezek nem magyarázhatóak, mivel azok a kicsinyítőket az ősmag(yar)-nyelvből örökölték, nem sajátjuk. Ez különösen igaz a szlovák nyelvre, és ezért van a hasonlóság ezekben. Az SK értelemadó hangcsoportja jelen van többek közt a: dÚSKÁl, galUSKA, gondOSKOdó, pISKÓta, tÁSKA, torkOSKOdó szavakban. Az S.K – K.S gyök: SoK – KiS, ennek hangjaival alkothatók a SOK, KIS szavak. Magyar eredete elvitathatatlan mind a süteménynek, mind megnevezésének.