PAMPUSKA – Fánk. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák] A PAMPUSKA eredete magyar, ezt az MP, SK párosok és az AMPU értelemadó hangnyaláb is igazolják. A CzF Szótár szerint: „A pampuska mint gömbölyü alaku sütemény, rokon a szintén gömbölyűt, dudorút jelentő púp, púpos, búb, buborék szókhoz; a ka kicsinyítő képző, s törzsöke pampus v. pompos = púpos, búbos.”
A POM gyök az alvógyök MP párosban is jelen van. Ha a P-t a zöngés B-vel váltjuk: BOM azaz dOMBorú. Az SK kicsinyítő magyar nyelvi eredetét az bizonyítja, hogy e hangokkal alkothatók a SoK, KiS szavak. A szláv nyelvekben ezek nem magyarázhatóak, mivel azok a kicsinyítőket az ősmag(yar)-nyelvből örökölték, nem sajátjuk. Ez különösen igaz a szlovák nyelvre, és ezért van a hasonlóság ezekben. A pAMPUska tengelyében az MP páros körül kialakult értelemadó hangnyaláb is bizonyítja a szó magyar eredetét. Erről bővebben a pampa címszónál.
PAMPA – Dél-amerikai füves puszta. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: spanyol < indián] A PAMPA szó is ősmag(yar)-nyelvi megnevezés maradványa. A vékony szálakat, azok sűrű csomóit PEMetének, PAMacsnak nevezzük. A PAMPA erről beszél: sűrű fűvel benőtt síkság. Ez okon lehetett valaha PAMPAM, így kettőzve, mivel az első nyelv sajátossága, amikor nagy mennyiségről van szó, vagy hangsúlyozni akar, akkor kettőz: sok-sok, nagy-nagy, tömve tömött, gyönyörű szép stb. Ez a képírásban is érvényes. A pAMPA lehetett a pOMPÁs, szép füves rét, mező megnevezése is. Különös jelentőségű, mivelhogy a kecsua nyelvben sok, magyar nyelvi szóhasonlóság fedezhető fel. Az MP páros és a vele létrejövő értelemadó hangnyaláb is magyar nyelvazonosító, amely figyelemfelkeltő jelenség, mozdulatok, tetszetős állapot, tartás, kifejezője. Például, a csIMPÁnz azért kalIMPÁl, mert IMPOnálni akar. A vele alkotott szavainkból: csIMPOlya, lÁMPA, csEMPE, pOMPA stb. Idegen nyelvekben is megjelenik, de magyarázhatósága csak a magyar nyelvben van: sIMPAtic, chIMPAnzee, OlIMPOs, IMPAla stb.