PARASZT – Földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CzF Szótár írja: „Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag.” Vagyis a PARASZT a PARlag embere.

Ezt bizonyítja a paRLag RL párosa is, amely a mezőgazdasággal kapcsolatos szavak értelmi meghatározója. Többek közt: bérlő, bírlal, érlel, gerle, gyarló, őrlő, pazarló, porlad, sarló, tarló, tárló és mások. Ugyanakkor a PARASZT szóban levő ASZ értelemadó gyök is kifejező erejű e témában, különösen az SZT párossal együtt, de külön is. Az ASZ érettséget és kierjedést jelent, és kötődik a mezőgazdasági munkákhoz. Íme: A mindennapos fárASZTó munka, a családi ASZTalra való élelem előteremtése miatt. Az aggASZTó, eméSZTő gondok egész évben az időjárás miatt, az eSZTendő munkájának hozama végett. Ha kell a téli fagyaSZTó hidegben is helyt állni, várni a rügyfakaSZTó tavaszt, rettegni a termésfoSZTó fagytól. Remélni a jó fűnöveSZTő nyarat, hogy a jó legelőre hajtsa ki a páSZTor a tehéncsordát, vagy a havasra a juhokat. Várni a betakarítást, hány kereSZT búza, árpa, rozs, zab lesz.  
Cséplésre vár az ASZTagba rakott gabona. Mennyit omlaSZT a cséplés, lesz-e elég kenyérliSZT? E képhez tartozik a szüretre készülve a hordót, kádat, csebret a kútnál degeSZTő gazda. A téSZTát dagASZTó, kenyeret sütő asszony, aki télen az oSZTováta lábítóját tapossa, hogy legyen poSZTó ruhára. TiSZTelni kell a földet művelő PARASZTot, mert nélküle nincs élet! Ez csak ízelítő, mert még lehetne sorolni az elvégzendőket. És ezt a szót mondják szlávnak, holott velejéig magyar? Azért megjegyzendő, hogy Székelyföldön e szó így nem használatos, azaz nem szokás a földművest szemtől-szembe PARASZTnak nevezni. Ha valaki egy bús székelyt nyilvános helyen PARASZTnak kíván szólítani…, talán jobb, ha ezt előre megírt végrendelettel teszi.