Ha a vidék meghatározó élelemtermesztő emberi rétege nem lenne, mind kipusztulnának, mert még azt sem tudnák melyik a sóskalevél, ami ehető, megennék a nadragulyát. Tudatlanabbak a sült, száraz fekete terméketlen agyagnál.
PARASZT – Földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. [NEM szláv] A PARASZT a P.R – R.P gyökből induló szó: PaR – RoP. A PARaszt, a PÓR, a ROPpanó rög, a PORos mező népe. A CzF Szótár írja: „Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag.” Továbbá: „A ,paraszt’ máskép: pór, mely utóbbi egy a német Bauer szóval; így hivják különösen túl a Dunán a hansági, németül Heidbauer nevü, horvát és német parasztokat. Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele —lag. Par gyökkel pedig, a héber (campus), arab berr (ugyanaz); arab-török baur v. búr (Brachacker); persa barz földmivelés; továbbá: a tatár nyelvekben föld értelemben eléforduló er, jer, jir, szirr stb. (Adelung. Mithridates); ide tartozónak tekintethetik a latin: arvum a görög ara, aroura is. Eredetileg tehát am. paraszt földdel bánó, földmivelő, s e nevezetben elemeinél fogva semmi becstelenítő nem foglaltatik.” Kiem. K.S. A gyökegyezések azt mutatják, hogy a szó már az egynyelvűség idején kialakult, s a kialakuló nyelvek saját hangzástörvényei szerint módosították. Tehát a PARASZT a PARlag embere. Alapszava a PA, amely védelemjelentésű is. A PArlag védi a talajt, a PAjzs a harcost, a PÁva a tyúkjait, a PApucs a lábat. A PAraszt védi, ápolja, óvja a föld termését, saját és családja kicsiny gazdaságát. Ez tölti ki életét. E kötődését bizonyítja a paRLag RL párosa is, amely a mezőgazdasággal kapcsolatos szavak értelmi meghatározója. Többek közt: bérlő, bírlal, érlel, gerle, gyarló, őrlő, pazarló, porlad, sarló, tarló, tárló és mások. Az R hangcsoport – ARA – a pARAszt a nyARAt a mezőn, a kampán, egy vagy több dARAb tERÜletet művel ARAszolgatva, hogy előtEREmtse a család és mások kenyERÉt. Munkája felülmúlhatatlan értékű, bARÁzdát szánt, magvakat szÓRÓ keze ŐRIzi, ápolja, hogy tEREmjen is. ARAtás, takARÁs az ő munkájának bÉRE, fizetsége, ha valamilyen ártó ERŐ nem teszi tönkre. A megnevezésben jelen van az ARASZ mértékegység, s az ÁREnda szó is kötődik a föld emberéhez. Az ÁR, mint lépéssel bejÁRt, körüljÁRt földdARAb (10 lépés oldalhossz), hektÁR*, az ÁR százszorosa. Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZóR, a paRASZt jussát, RÉSZét jelentené az elSZÓRt magvai nyomán kikelt terményből, mint osztályRÉSZe munkájának. De jelenti az emberiség egy külön RASSZ, RÉSZét is, amely az egyedüli békés RÉSZe a Föld, lakosságának, amely igazi termelő munkával állítja elő a legfontosabb nyEREséget, a betevő falatot. Ugyanakkor a PARASZT szóban levő ASZ értelemadó gyök is kifejező erejű, különösen az SZT párossal együtt, de külön is. Az ASZ érettséget és kierjedést jelent. Az SZT hangcsoport – ASZT/I – a parASZTI élet jelenségeit leíró. A mindennapos fárASZTÓ munka, a családi ASZTAlra való élelem előteremtése miatt. Az aggASZTÓ, emÉSZTŐ gondok egész évben az időjárás miatt, az ESZTEndő munkájának hozama végett. Ha kell a téli fagyASZTÓ hidegben is helyt állni, rettegni a termésfOSZTÓ fagytól, várni a rügyfakASZTÓ tavaszt. Remélni a jó fűnövESZTŐ nyarat, hogy a jó legelőre hajtsa ki a pÁSZTOr a tehéncsordát, vagy a havasra a juhokat. Várni a betakarítást, hány kévét, kerESZTEt ad búza, árpa, rozs, zab. Cséplésre vár az ASZTAgba rakott gabona. Mennyit omlASZT a cséplés, lesz-e elég kenyérlISZT? E képhez tartozik a szüretre készülve a hordót, kádat, csebret a kútnál degESZTŐ gazda. A tÉSZTÁt dagASZTÓ, kenyeret sütő asszony, aki télen az OSZTOváta lábítóját tapossa, hogy legyen pOSZTÓ ruhára. TISZTElni kell a földet művelő PARASZTot, mert nélküle nincs élet! Ez csak ízelítő, mert még lehetne sorolni az elvégzendőket. SZT – TSZ kapcsolat: a paraSZT, ha az időjárás miatt tönkremegy termése, keservesen, de héTSZer is újrakezd. Nem a teTSZés vagy nem teTSZés határozza meg életét, hanem a SZükségleT. Addig dagaSZTja a földet, ameddig kel és érlel. Ezt a szót mondja szlávnak a bérnyelvészet, holott velejéig magyar! Körülírható, átfogó magyarázat adható róla. A szó alkotó hangjai jelen vannak a vele kapcsolatos, vagy rávonatkoztatható kifejezésekben. A szót alkotó gyökök, hangcsoportok más magyar szavak szerves értelemadó részei.
/*/ A trójai HEKtór neve is azt jelentette: százszor jobb másoknál.