PARASZT – Földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. [bérnyelvész: szláv]
A PARASZT szó a P.R – R.P gyökből induló: PaR – RoP. A PARaszt, a PÓR, a ROPpanó rög, a PORos mező, a pamPA, kamPA népe. A PARASZT a PARlag, a ROPpantható, PORlékony, felPORított, BARázdált, BORonával BORzolt termőföld szakavatott művelője, szakképzett mestere. EuRÓPa nevében is a jól megmunkálható, ROPpanó PORlékony termőföld az egyik névadó jellemző: JóROPa. Alapszava a PA, amely védelemjelentésű is. A PArlag védi a PAmPÁt (füves mezőt), a talajt, a PAjzs a harcost, a PÁva a tyúkjait, a PApucs a lábat. A PAraszt védi, ápolja, óvja* a kamPA (mező) terményeit, saját és családja kicsiny gazdaságát.
A CzF Szótár írja: „Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag.” Továbbá: „A ,paraszt’ máskép: pór, mely utóbbi egy a német Bauer szóval; így hivják különösen túl a Dunán a hansági, németül Heidbauer nevü, horvát és német parasztokat. Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele —lag. Par gyökkel pedig, a héber (campus), arab berr (ugyanaz); arab-török baur v. búr (Brachacker); persa barz földmivelés; továbbá: a tatár nyelvekben föld értelemben eléforduló er, jer, jir, szirr stb. (Adelung. Mithridates); ide tartozónak tekintethetik a latin: arvum a görög ara, aroura is. Eredetileg tehát am. paraszt földdel bánó, földmivelő, s e nevezetben elemeinél fogva semmi becstelenítő nem foglaltatik.” Kiem. K.S.
A gyökegyezések azt mutatják, hogy a szó már az egynyelvűség idején kialakult, s a kialakuló nyelvek saját hangzástörvényei szerint módosították a PÓR gyököt nyelvükben: BUR, BAUR, BARz, BER stb. A PARASZT szó hangjai – néhol p > b hangváltással – és gyökszavai jelen vannak az általa végzett munkák megnevezésében is. A PARASZT kaPÁval kaPARÁSZ, kASZával kASZál, terményt SZÁRít, más szóval: szÁRASZT, BARázdát SZÁnt, BORonál, geREBlyél, ARAt, ASZTagot rak.
A mezőn végzett BOToló, RÁBotolás, ROBotolás, régiesen: RABota munkák töltik ki életét.
A PARASZT – SZAPORÍTja a terményt, SZAPORÍTtatja a tenyészállatokat.
PaRaSZT – SZaPoRíT hangváz: P-R-SZ-T – SZ-P-R-T.
Ez csak ízelítő, mert még lehetne sorolni az elvégzendőket. Még egy nyelvi érdekesség a PARASZT szóval kapcsolatban. Erdővidéken, de talán máshol is, ha távolról nézik a kemény munkáját, arra mondják: jól REPESZTi.
PaRaSZT – RePeSZT hangváz: P-R-SZ-T – R-P-SZ-T.
De a rögöket is REPESZTI. Amennyiben módja van, és kedvezőek a körülmények, a PARASZT bővíti, TERPESZTi tevékenységi területét.
PaRaSZT – TeRPeSZT hangváz: P-R-SZ-T – T-R-SZ-T.
A földművelés a legfontosabb megélhetési ágazat, így a PARASZT rendkívül fontos SZEREPET tölt be az emberi társadalmi rétegződésben.
PaRaSZT – SZeRePeT hangváz: P-R-SZ-T – SZ-R-P-T.
PARASZT feltöri, felPORASZTja a rögös talajt, termővé téve.
PaRaSZT – PoRaSZT hangváz: P-R-SZ-T – P-R-SZ-T.
Gazdaságának fenntartása, gondozása tölti ki életét. A PÓR, a PARaszt PARlaghoz, paRLaghoz kötődése tagadhatatlan. E kötődését bizonyítja a RL kötött mássalhangzó-páros jelenléte is, amely a mezőgazdasággal kapcsolatos szavak értelmi meghatározója. Többek közt: bérlő, bírlal, érlel, gyarló, őrlő, pazarló, porlad, sarló, tarló, tárló és mások.
Az R hangcsoport – ARA – a pARAszt a nyARAt a mezőn, a kampán tölti. Egy vagy több dARAb tERÜletet művel ARAszolgatva, hogy előtEREmtse a család és mások kenyERÉt. Munkája felülmúlhatatlan értékű, bARÁzdát szánt, magvakat szÓRÓ keze ŐRIzi, ápolja, hogy tEREmjen is. Az ARAtás, takARÁs nyomán begyűjtöttek az ő munkájának bÉRE, fizetsége, ha valamilyen ártó ERŐ nem teszi tönkre. A megnevezésben jelen van az ARASZ mértékegység, s az ÁREnda szó is kötődik a föld emberéhez. Az ÁR, mint lépéssel bejÁRt, körüljÁRt földdARAb (10 lépés oldalhossz), hektÁR**, az ÁR százszorosa.
Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZóR, a paRASZt jussát, RÉSZét jelentené az elSZÓRt magvai nyomán kikelt termény, mint osztályRÉSZe munkájának. De jelenti az emberiség egy külön RASSZ, RÉSZét is, amely – ha békén hagyják – az egyedüli békés RÉSZe a Föld, lakosságának, amely igazi termelő munkával állítja elő a legfontosabb nyEREséget, a kENYEret, a betevő falatot.
Ugyanakkor a PARASZT szóban levő ASZ értelemadó gyök is kifejező erejű, különösen az SZT párossal együtt, de külön is. Az ASZ érettséget és kiterjedést jelent – ASSZony, ASZtag, ASZtal és több más szóban.
Az SZT hangcsoport – ASZTI – a parASZTI élet jelenségeit leíró. A mindennapos fárASZTÓ munka, a családi ASZTAlra való élelem előteremtése miatt. Az aggASZTÓ, emÉSZTŐ gondok egész évben az időjárás miatt, az ESZTEndő munkájának hozama végett. Ha kell a téli fagyASZTÓ hidegben is helyt állni, rettegni a termésfOSZTÓ fagytól, várni a rügyfakASZTÓ tavaszt. Remélni a jó fűnövESZTŐ nyarat, hogy a jó legelőre hajtsa ki a pÁSZTOr a tehéncsordát, vagy a havasra a juhokat. Várni a betakarítást, hány kévét, kerESZTEt ad búza, árpa, rozs, zab. Cséplésre vár az ASZTAgba rakott gabona. Mennyit omlASZT a cséplés, lesz-e elég kenyérlISZT? E képhez tartozik a szüretre készülve a hordót, kádat, csebret a kútnál degESZTŐ gazda. A tÉSZTÁt dagASZTÓ, kenyeret sütő asszony, aki télen az OSZTOváta lábítóját tapossa, hogy legyen pOSZTÓ ruhára. TISZTElni kell a földet művelő PARASZTot, mert nélküle nincs élet!
Még van egy szó, amely némely tájon még él, Felső-Háromszéken is. Amikor rávág a kapa fokával a száraz rögre, székelyül: galyra, gajra, akkor széjjelPARISZTozik, azaz szóródik. Tehát a jól ROPpanó, PORhanyó rög a PARASZT keze alatt PARISZTozva, PORlad szét.
PaRaSZT – PaRíSZT hangváz: P-R-SZ-T – P-R-SZ-T.
SZT – TSZ kapcsolat: a paraSZT, ha az időjárás miatt tönkremegy termése, keservesen, de héTSZer is újrakezd. Nem a teTSZés vagy nem teTSZés határozza meg életét, hanem a SZükségleT. Addig dagaSZTja a földet, ameddig remélhető a kelés és érlelés. Ezt a PARASZT szót mondja szlávnak a bérnyelvészet, holott velejéig magyar! Körülírható, átfogó magyarázat adható róla. A szót alkotó hangok jelen vannak, a vele kapcsolatos, vagy rávonatkoztatható kifejezésekben. A szót alkotó gyökök, hangcsoportok más magyar szavak szerves értelemadó részei.
——————-
/*/ Az ember a Föld széppé tételére, művelésére teremtetett, nem a rombolására. Isten nem atomtudósnak szánta az embert, hanem a Föld élővilága ápolására, gondozására, gyümölcsei fogyasztására. Ha megmaradt volna a teremtői törvényben, az eredeti környezetében soha nem lett volna szüksége sem fűtésre, sem világításra, így teljes élete kellemes ünnepi hangulatban folyna. Később csak olyan találmányok születtek volna, amelyek semmilyen ártalommal nem károsítanak.
/**/ HEK = száz. HEKtár, hekTÁR TÉRségre vonatkozó. A HEKtó, hekTÓ folyadékra. A trójai HEKtór, HekTÓR neve is azt jelentette: százszor jobb, TORonyként kiemelkedőbb volt másoknál.