PARITÁS – Értékpapír tőzsdei árfolyamának a névértékkel való egyezése. [NEM latin] A PARITÁS P.R – R.P gyökből induló szó: PaR – RoP. A PAritás: az állami pénznem megfelelő ARAnyfedezettel védettségének (pa = véd, takar) mértéke.
Az R hangcsoport – ARI – itt is az ARÁnyt jelenti, a pARItás: pénzegységek értékének viszonya ARAnytartalmuk alapján. A PARITÁS addig szilárd, ameddig a kibocsátott bankjegymennyiség bármikor átváltható a névértéknek megfelelő ARÁnyú ARAny mennyiségre*. Egyszerű, közérthető példaként: ha az államnak van egymilliárd tallérnak megfelelő ARAnytartaléka, akkor kibocsát egymilliárd tallérnak megfelelő bankjegyet, amely bármikor beváltható az utolsó tallérig, s a bank nem omlik össze, mert jó a PARITÁS. Ha eggyel több tallért bocsátott ki, az utolsónak már nem jut ARAny. Ez csőd. Ha sokkal több bankjegyet bocsát ki, az pénzhígulás (infláció), amely a csőd előjele, ez csak különböző állami közbeavatkozásokkal kezelhető. Ilyenkor az állam értékpapírok kibocsátásával felkínálja ingatlanjait, hogy a pénznemet már ne terhelje. A T hangcsoport – ITÁ – az efféle tETTEket jelenti: a hITEltelenség takargATÁsát, a hITElesség látszATÁnak megőrzését, az egyén, a polgár csábÍTÁsát újabb hITElek felvÉTElére a parÍTÁsát vesztett értéktelen pénzből, s becsalni egy olyan alagútba, amelyből nincs menekvése. A T.S – S.T gyök: TáS – SáT, az elkendőzés, elTUSolás, SATírozás, a bankügyletek SÖTét titkai.

/*/ Ennek ma egyetlen állam sem tud eleget tenni, mivel a megfelelő ARAnyértékARÁny, a PARITÁS már nem létezik. Az államok aranytartaléka elúszott, teljesen függőségben vannak, egyik napról a másikra tengődnek, és bármikor beüthet a csőd. A nemzetinek mondott bankok értéktelen „játékpénzekkel” csalják a népeket, s hajszolják adósságba, kergetik a kétségbeesésbe, halálba, az adósságcsapdába becsalt embereket. Valakik a pénzvilág csúcsán azt hiszik, hogy ők kezelni tudják, kézben tartják a dolgokat. Ám ez egy napon kezelhetetlenné válik, visszaüt, s csúfos véget ér a harácsolás. Akár a rosszkor elengedett parittyaszár, amely szemközt teremti kezelőjét.

POJÁNA – Erdei tisztás. [NEM szláv, román] A POJÁNA szó P.J – J.P gyökbővítmény: PoJ – JoP. A POJána, erdei tisztás, az erdő FIJa, PUJája, PULYája, amelyet körülölel, vihartól véd. A POJána PAJkos játékra alkalmas tisztás, kis lapos, régiesen: laPIJas tér, PIJac, játszótér: JUPééé! Az ősiségben az utódokat, kicsinyeket PULYáknak, PAJdiszeknek nevezték. A költés nyomán TOJásból FIJak (p > f) jönnek a világra. A költő, a POJéta FIJai a POJézisek. A J hangcsoport – OJÁ – a pOJÁna az erdő IJA-fIJA, pUJÁja, pULYÁja. A J.N – N.J gyök: JáN – NáJ, a poJÁNát jelképesen JÁNYos szelídség jellemzi. Itt legeltetik a NYÁJat a pásztorok. Az N hangcsoport – ÁNA – az erdei tisztásokon, pojÁNÁkon felcsendül a madarak ÉNEke. Az erdei pojÁNA, a csend, nyugalom, védettség szempontjából olyan, mint a tenger védett lagUNÁja. A POJÁNA megnevezés ómagyar ősnyelvi, sem a szláv, sem román nyelven nem bontható értelmes szóelemekre. Az utódnyelvek megörökölték a kész szót.