PASZULY, BAB – [MÉKSz szerint: szerb–horvát < görög] A paszuly szó és változatai több jelentést takarnak, mivel a p és f, lévén ajakhangok, néha fölcserélődhetnek. Ez az idegenbe átment alakból látszik A görög fasólia, török fasulye szóalakok a fa gyököt örökítették meg. Felső-Háromszéken is faszulyka a neve. Ez összetett szó. Ismert a bab, fuszulyka, faszulyka kapaszkodó tulajdonsága, fára mászó. Az ősmag(yar)-nyelven a kúszás fordítottja is használatos volt, és a szu gyök bővítménye lágy hang volt, néha j hang, máskor l. Példa a szulák, szőlő, melyek szintén kúszónövények. Idegen nyelvekben, így például a románban suie (szuje) – felemelkedik, felmászik, ez ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. A fára mászó paszuly fuszulyka faszulyka a török, görög, román és más nyelvekben fasulye, fasólia, fasole. Letagadhatatlan a magyar eredete! A paszuly szó a kapaszkodó, tápászkodó pasz gyökéből indul, de a ‘hová mászol, mászuly’ szuly gyöke is beleszáradt a szóba. Tehát ne nézzük le azt az embert se, aki fuszulykát, netán faszulykát mond, mert ő még Ádám, Nóé nevű ősei nyelvén beszél. A CzF Szótárból: „Némely tájakon fuszuly, fuszulyka, melyből azt is lehetne következtetni, hogy eredetére nézve am. foszol vagy foszló, t. i. mint hüvelyes vetemény, éréskor hüvelyéből önmagától kifoszlik.” Nos, ez is hozzátartozik.