Ősmag(yar)-nyelvi szavak
PATAK – Csermelynél nagyobb, folyónál kisebb folyóvíz. [A MÉKSz szerint: szláv] A patak pa gyöke a kisbaba nemzetnyelvtől független püpü szavát idézi. Letagadhatatlan ősnyelvi kifejezés, mert csak magyarul bontható, magyarázható. Az ap, pa, po, pi stb. mind ősnyelvi vízzel kapcsolatos gyökszavak. Ezek beépültek folyók neveibe is: Ipoly, Pó, de a pocsolya is víz. A kispatak csörgedező hangja, mintha beszélne, duruzsolna. Az ősmag(yar)-nyelven a beszélgetést tukmálásnak is mondták, tukmál, tokmál, takmál. A kis vízfolyás, a pa takmál, beszél. Magyarul beszél. A moldvai Tekucs (Tecuci), valaha Takocs város neve a patakocska szóból alakult. A szláv nyelvek az ősmag(yar)-nyelvből örökölték.   PATKÁNY – Arasznyi nagyságú, hosszúfarkú, barnás szőrű, hulladékon élő kártevő rágcsáló. [A MÉKSz szerint: vándorszó: olasz < latin < görög] Hogy, hogy nem, itt elkerülte a szerkesztők figyelmét a szláv potkan szó. Nagy kihagyás. Ez az utálatos rágcsáló, ropogtató állat, mely ott pattog, futkos, futkározik a gabonásban, pincében, padláson, disznóólban, malomban, és mindenhol átkozzák, mert csak kárt tesz mindenben. A patkány átok a háznál, és átkozzák is eléggé. Megfigyelhető a t, mint szitokhang, és a tk páros akár hangjaira bontva hányszor fordul elő ebben a szövegben is vele kapcsolatban. Ez az ősmag(yar)-nyelv önműködő jellemzőkészsége.