PESZTONKA – Pesztra. [A hivatásos nyelvészet szerint: ? szlovák] A PESZTONKA szó a P.SZ – SZ.P gyökből indul: PeSZ – SZaP. A szó alkotó hangjai a magyar nyelv nemzés-szaporodás értelmi körének kifejezéseit alkotók közé sorolhatók. A P, SZ, T, N hangok és rokonhangjaik – F, B, C, M stb. – a nemiség megnyilvánulásait leíró hangkészlet alaphangjai. A szótár Függelékében, a nemiségről szóló fejezetben erről bőven találnak leírást. A PESZtonka szó szorosan kötődik a PASZita, SZOPtat, SZAPorodás szavak által képviselt értelmi körhöz, azok szavainak egyike. A PESZtonka a gyermekágyas SZOPtató anyához fogadott segítő személy. A PESZtonka is szeretgeti, PESZtrálja, PUSZilgatja a kisbabát. A szülés után megSZAPorodott házimunkákban is segít, ha a megegyezés kiterjed arra. Az SZT hangcsoport – ESZTO – a pESZTOnka szerepe a munka megOSZTÁsa, ő teszi tISZTÁba az újonnan nESZTEtt (született) kicsit, a dinASZTIa új tagját. Szerepe főleg a szülés utáni első ESZTEndő(k)ben fontos. A T.N – N.T gyök: ToN – NeT, a kicsi születése uTÁNi TENnivalókat végzi, hogy az anya a két szoptatás közti szüNETben egyébbel is tudjon foglalkozni. Később még TANítgatja a kicsit járni, TÁNcikálni, önkezével enni stb. Az NK hangcsoport – ONKA – a pesztONKA pelENKÁz, megigazítja a ficÁNKOló kisbaba vÁNKOsát, topÁNKÁját, ha sirÁNKOzik fölveszi. Látható, hogy a PESZTONKA megnevezés a szerepkör teendőit leíró sűrítmény, és teljesen illeszkedik a magyar nyelv nemzés-szaporodás értelmi körének kifejezései közé. A PESZTONKA szó magyar nyelvterületen alakult ki a névadó jellemzők beépülésével, s így a magyar nyelv sajátja. SZT – TSZ kapcsolat: a peSZTonka jáTSZik a babával, és naponta öTSZör-haTSZor is tiSZTába teszi. NK – KN kapcsolat: a pesztoNKa nem engedi felbuKNi a kicsit vagy kiszöKNi a kiságyából.

PESZTRA – Kisgyermek gondozására alkalmazott fiatal lány. [A hivatásos nyelvészet szerint: ? szláv] A PESZTRA szó a P.SZ – SZ.P gyökből indul: PeSZ – SZaP. Akár a pesztonka, a PESZtra is a SZAPorodás okán szükséges a SZOPtató anya mellé. E megnevezés is szorosan kötődik a PASZita, SZOPtat, SZAPorodás szavak által képviselt értelmi körhöz. A PESZtra gondozza, PESZtrálja, és természetes, hogy szeretgeti, PUSZilgatja a kisbabát. A szülés után megSZAPorodott tennivalókban, házimunkákban is segítség. A TR hangcsoport – EszTRA – a pEszTRA, az anyát TeRhelő, számára hÁTRÁnyos helyzetek, akadályok kiküszöbölésében segítség. Néha ÁTREndezi a baba ágyát, ott sATRAt körülötte, s ha szükség foglalkozik vele. A peszTRA szóban a TRA hangcsoport az ÉRTékes emelkedett szintű (létra) tevékenységet, TöRődést, TöRekvést, azaz munkát jelenti. A szó minden része magyar nyelvelem, amely más magyar szavak százaiban értelemhordozó. TR – RT kapcsolat: a peszTRa vigyáz, hogy a kicsinek ne áRTson senki, semmi. Munkája éRTékes segítség az anyának.

A témakör más szavai: PASZITA – Keresztelői lakoma. [A hivatásos nyelvészet szerint: szláv] A PASZITA P.SZ – SZ.P gyökből induló szó: PaSZ – SZaP. E szó így nem tűnik magyarnak, de a gyökelemzés világossá teszi magyar eredetét. A PASZ – SZAP gyök a SZAPorodás különböző jelenségeiről szól. Aki képtelen, az PASZkonca. Erről bővebben a paszkonca címszónál. A PASZita a gyermekágyas SZOPtató anyához vitt vendégkosár, vagy az ott együtt elköltött ételek, vendégeskedés, örömünnep a gyermek születése, a családlétszám SZAPorodása alkalmával. A PaSZiTA – SZoPTaTó hangváz: P-SZ-T – SZ-P-T-T. Íme a CzF Szótár leírása: „[…] a paszitá-hoz pedig hasonló volna a szerb poszati, mely am. szoptatni, s e hasonlatnál fogva talán a szoptató anya tiszteletére és táplálására adott lakomára vonatkoznék. Azonban, úgy látszik, hogy a paszita, tájdivatosan ejtve poszita gyöke is a megfordított szop, mintha volna szopita, szapita, mint a ,szoptat’ igének némileg módosított részesülője.” Ez a valóság, a PASZITA, poszita a szoptató, szoptati, szopati (szop – posz, ati – ita) szavak fordítottja. Az SZ hangcsoport – ASZI – itt a szülés utáni ASSZOnyi pASSZÍv állapot. Régiesen: nyugUSZIk, nyugOSZIk. Az SZ.T – T.SZ gyök: SZiT – TiSZ, a TISZtaság, mint fő igény. A T hangcsoport – ITA – a paszITA alatt az ETEtés, szoptATÁs, ápolgATÁs, pátyolgATÁs tölti ki a napokat. Tudvalevő, hogy a szó- vagy gyökfordítás csak a magyar nyelv jellegzetessége. Tehát, ha ez a szó jelen van a szláv nyelvekben, akkor fordított alakjában ment át az utódnyelvekbe: SZAP – PASZ, de a magyarban is megmaradt. A P hang a picinységek, az ÁPolás, APolgatás – PUSZilgatás: PUSZi – PASZi, PUSZit ad – PASZITA, pátyolgatás, pupujgatás, az SZ a szeretet szorzati növekedésének értelemformáló hangja. Névadó jellemző még a SZAPorodás, a SZAPora, hiszen arról szól az egész. A legkevesebb három névadó jellemzőből jön létre bárminemű megnevezés. A legerősebb bizonyíték, a PASZITA szó hangjainak, s azok rokonhangjainak részvételével, a témakörön belül kialakítható szóbokrosítás. A nyelv kendőzetlenül megjeleníti az élet bensőséges, azaz intim dolgait is. E szavak a kezdetek idején nem kajánságból indultak, hanem a valós képi megjelenítés volt a szerepük. Egy magyarázó szótárban helye van ezek megjelenítésének. Az olvasó komolyságát kérem. A p > b > f > v > m rokonhangok, mint ilyenek a bensőséges páros élet különböző jelenségeit, a SZAPorodás feltételeit, egymást követő jelenségeit mutatják be a szóba bevitt sajátos értelmükkel. A gyök F hangos változata az eszköz: FESZes férfi szerv és a SZAFtos bensőséges testi együttlét. A B hangos: BASZ maga az aktus, a leghatalmaSABB földi testi élvezet, amely átSZABja a jövőt: gyerek, család. A P hangváltással: a szülés utáni gyermekágy következménye, a PASZ-sziv állapot, nincs nemi élet, a SZOPtatás, az újszülött táplálása, szükségletei az elsőrendű fontosság. A V hang a VASZok, FÉSZek elrendezése az újszülött kényelmére. Alakulhat ki SZÖVődmény is. Végezetül az M hang, a MÁSZkáló apróság. Ha mindenképp szláv eredetet akar bizonyítani valaki, akkor a fentinél sokkal bővebb magyarázatot kérünk. Ugyanis, mindig az eredő nyelv vonultathatja fel a szó kialakulásának legbőségesebb bizonyítékhalmazát.

PASZKONCA – Nemzésre képtelen. Nem teljes virág. [A hivatásos nyelvészet szerint: szlovák] A PASZKONCA is P.SZ – SZ.P gyökből induló szó: PaSZ – SZaP. E szó nem szlovák. A PASZKONCA szó SZAPorításra képtelenséget jelent embernél, állatnál, növénynél. Nem SZAPora, hanem fordítottja: PASZ. Innen a tehetetlenség, alkalmatlanság, tétlenség PASSZ, PASSZív szava is. A szóban levő kötött mássalhangzó-párosok és hangcsoportjuk értelemadók. Az SZK hangcsoport – ASZKO – hiába kapASZKOdik, nyÜSZKÖlődik, kapISZKÁl, tUSZKOl, vASZKOl, hiába a nagy illESZKEdési vágy, nem megy neki. Az SZK páros, mint alvó SZ.K – K.SZ gyök: SZöK – KüSZ szerint, hiába SZÖKik, KÜSZködik. A K.N – N.K gyök: KoN – NoK, a KONOK szóban a rátarti, csak azért is újrapróbálkozás. Az NC hangcsoport – ONCA – mutatja, hogy van akarat: fINCÁl, cINCOg, hENCEg, hUNCUtkodik, tÁNCOl a katrINCA, pUNCI körül, de nincs eredmény, mert csak egy terméketlen gÖNC, kölÖNC, KONC. Az N.C – C.N gyök: NőC – CuN hangjaival alkothatók a NŐCi, CUNa szavak, c > sz váltással: NÁSZ – SZÜN (mell). Nem a magyar nyelv örökölte a szlovák nyelvből, hanem fordítva, mivel a szlovák nyelv nem tud átfogó magyarázatot adni a szó kialakulásainak fokozataira, névadó jellemzőire. SZK – KSZ kapcsolat: a paSZKonca kapaSZKodik, furaKSZik, igyeKSZik, de eredménytelenül. NC – CN kapcsolat: a paszkoNCa fiNCál, viháNCol, de értéke gyenge, a különbség hasonló akár a tiszta ív és a feCNi közt, semmi más csak eredménytelen CiNcogás.