PIAC – Napi szükségleti cikkeknek, különösen élelmiszereknek erre kijelölt helyen, téren folyó rendszeres adásvétele. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz] A PI ősgyök értelmében egy terület lefedése, takarása. De más is. A CzF Szótár leírása:

„Közvetlenül egyezik az olasz piazza szóval, melylyel rokon a német Platz, sőt a latin platea és görög plateia is, mely utóbbiak utczát, útat jelentenek; valamennyinek törzse a görög platuV (= téres), melylyel ismét egyeznek a germán platt, plad, flad, flat, franczia plat, olasz piatto stb.” Csakhogy a görög nyelv az ősmag(yar)-nyelv utódnyelve, és a szó a LAPOS módosult alakja (pla – lap, hasonló a plé – lapos lemez). Az eredet mindenképp ősmag(yar)-nyelvi. A települések alapításának elsődleges feltétele a víz léte. Bár a települések általában patakok, folyóvizek mentén alakultak ki, valaha a kezdetekkor minden helységnek volt egy közös kútja a település közepén. Ha elemezzünk a PIAC szót, a kiejtés szerinti hangzásával, a PIJAC-cal, akkor a PI, PIA – víz és a JA JAC, JÁTSZ szóalakhoz érünk. Az ilyen terek lehettek FIJAK, ifjak JÁTSZóterei (FIJÁTSZó) is, régi – a mindennapi élet mozzanataiból összeállított – játékokkal: lovaglás, bajvívás stb. Az majdnem biztos, hogy a kutas, azaz PI JÁTSZótérnek előbb nem volt köze a vásárhoz, de később „egymásra” találtak. Kellett egy hely a vásártérnek, és ez a PIJAC alkalmasnak találtatott. E területen gyűlt össze a vásári sokadalom népe. A PIACtéren, vásártéren vásárok alkalmával egyébként is megjelentek a mutatványosok, bűvészek, szemfényvesztők stb. Tehát nem volt idegen a tértől a játék hangulata. A tér egyenes, laPÁLYos (hangzás: pija, pálya) kellett legyen. Van Székelyföldön, Oklánd és Vargyas közti erdős részen egy lapos tisztás, amelyet LAPIAS tetőnek neveznek. A vásártér olyan helyen lehetett, ahol víz (pi, pü) is volt a közelben, embernek, állatnak egyaránt. A PIAC neve e jellemzők nyomán alakulhatott ki valaha. Az utódnyelvek piazza, platz, platea, plateia szavai ebből az ősmag(yar)-nyelvi szóból valók.