Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
PIAC – Napi szükségleti cikkeknek, különösen élelmiszereknek erre kijelölt helyen, téren folyó rendszeres adásvétele. [A MÉKSz szerint: olasz] A CzF Szótár leírása: „Közvetlenül egyezik az olasz piazza szóval, melylyel rokon a német Platz, sőt a latin platea és görög plateia is, mely utóbbiak utczát, útat jelentenek; valamennyinek törzse a görög platuV (= téres), melylyel ismét egyeznek a germán platt, plad, flad, flat, franczia plat, olasz piatto stb.”

Csakhogy a görög nyelv az ősmag(yar)-nyelv utódnyelve, és a szó a lapos torzója. Az eredet mindenképp ősmag(yar)-nyelvi. A települések alapításának elsődleges feltétele a víz léte. Bár a települések általában patakok, folyóvizek mentén alakultak ki, valaha a kezdetekkor minden helységnek volt egy közös kútja a település közepén. Ha elemezzünk a PIAC szót, a kiejtés szerinti hangzásával, a PIJAC-cal, akkor a PI – víz és a JA JAC, JÁTSZ szóalakhoz érünk. Az ilyen terek lehettek fijak, ifjak játszóterei (fijátszó) is, régi – a mindennapi élet mozzanataiból összeállított – játékokkal: lovaglás, fogathajtás, bajvívás stb. Az is elképzelhető, hogy a játszótérnek előbb nem volt köze a vásárhoz, de később „egymásra” találtak. Kellett egy hely a vásártérnek, és ez a PIAC alkalmasnak találtatott. E területen gyűlt össze a vásári sokadalom népe. A PIACtéren, vásártéren vásárok alkalmával egyébként is megjelentek a mutatványosok, bűvészek, szemfényvesztők stb. De hát nem volt idegen a tértől a játék hangulata. A tér egyenes, lapályos (hangzás: pija, pálya) kellett legyen. Van Székelyföldön, Oklánd és Vargyas közti erdős részen egy lapos tisztás, melyet Lapias tetőnek neveznek. A vásártér olyan helyen lehetett, ahol víz (pi, pü) is volt a közelben, embernek, állatnak egyaránt. A PIAC neve ezen jellemzők nyomán alakulhatott ki valaha. Az utódnyelvek piazza, Platz, platea, plateia szavai ebből valók.