Ősmag(yar)-nyelvi szavak
PIPERE – Ruházat díszítésére, szépségápolásra használt tárgyak, szépítőszerek összessége. [latin( < görög < óindiai szóból] Nézzük, mit mond a CzF Szótár: „Tulajd. ért. mindenféle czifraság, mely az öltözéket, kivált női viseletet himessé, ékessé, tarkává, bodros-fodrossá alakítja, cziczoma, csicsoma, ficsere. Divatszerü, finom izlésü, női pipere. Falusi nők, leányok piperéje. Átv. ért. irás- beszédbeli czifraság, czikornya. Kimaradt minden pipere irásából. (Szabó D.). E szónak gyöke pip v. píp, honnan pípes am. csicsomás, és begyes, rátartós, pipeskedik, czifrálkodik, és rátartja magát. Ha alapul azt veszszük, hogy a népies pipere kivált a fejkötőkön divatozik, melyeket hajdan búbosan feltornyozni szerettek; valószinünek tarthatni, hogy a píp nem egyéb mint a finomitva kicsinyitett púp, búb, bób, honnan bóbita, magas fejkötő, bóbitás menyecske, am. czifra, magas fejkötőben járó, s csakugyan Molnár Albertnél púposkodik am. kevélykedik, azaz, pípeskedik, mint a bubját merengető madár.” Annyira magyar ez a szó, hogy nem kételkedhet senki benne. Megfigyelhető, hogy a szóhasonlatok majd mindegyike fordítható gyökű: FICere – CIFra,   PICi – CIPi (a bibliai Mózes felesége a magyar nevű, nyelvű CIPpóra). De a CIComa, CSICSoma, BÓBita, BÚBocska, PÚPcska, PIPiske, mindannyi tükörgyökből indul: CIC, CSICS, BÓB, BÚB, PÚP, PIP vagy mások. Nem kell e szó megfejtéséért Bombayba menni. Bátran állítható, hogy a borsnak ma idegenül hangzó neve – PIPER – igazi ősmag(yar)-nyelvi szó. A női szépség savát-borsát a PIPere adja meg. A PIPerézés, széPÍtkezés. A PI gyök a kifejezések eszköztárában, másban is kötődik a női nemhez.