POGÁCSA – Zsíros tésztából készült kerek sütemény. [bérnyelvész: déli szláv < olasz]
A POGÁCSA P.G – G.P gyökbővítmény: PoG – GoP (g > k). A POG – GOP gyök, a POK – KOP k > g hangos változata, és tűz értelmet is hordoz. Tehát a POGácsa sült, száraz termék.
Amikor kimondjuk a POGÁCSA szót, szinte hallani a rágás közbeni roPOGÁSát.
Csak azért, mert CS hang van a szóban, attól még nem déli szláv kölcsönszó. A CS hangnak a szláv nyelvek szavaiban jelen levő összes jellegzetességei ómagyar nyelvi eredetre vezethetők vissza. Többnyire kiCSinyítés és CSinálás, áCSiálás kapcsolat.
A POGÁCSA szóról a CzF Szótár: „Kerek, gömbölyü alakjánál fogva rokon a bog, bogács, boglár, boglya, bogy, buga szókhoz.” A B rokonhanggal bővebb a választék. A BOG jelentése összetömörített csomó, és ez érvényes a POGácsára is.
Jelen van a ráGCSálás G és CS hangja, amelyek a fogak közti ropoGá(c)S(a) hangjai. Vagyis a POGÁCSA egyik névadója az evés közbeni roPOGÁSt utánzó hang.
A G hangcsoport – OGÁ – itt hangértelmű: fOGÁval rÁGÓ, ropOGÓ. De a szó, az IGE is hang, amint a varrOGÓ, vakOGÓ, hápOGÓ, csevEGŐ szavak is hangkibocsátást leírók.
A G.CS – CS.G gyök: GáCS – CSáG, a reCSEG szóban.
A CS hangcsoport – ÁCSA – itt kICSInyítő értelmű. Ilyenek még az: ÖCSI, kACSÓ, kECSEs, ECSEt és mások.
Átforgatható gyökönként: PO-GÁ-CSA – CSA-PO-GÁ. Ez esetben megidézi a fOGAk közti recsEGŐ, csapOGÓ hangot.
Egy névadó még a ROP – POR gyökben rejlő értelem, amely a száraz POGÁCSA ROP–POGva PORrá törhetőségét jelzi.
PoGáCSa – roPoGáSa hangváz: P-G-CS – r-P-G-S.
A POGÁCSA – ACSÁPOG, teljes átfordítás mutatja egy másik jellemzőjét: POGÁCSÁt eszik a CSÁPOGÓ szájával. PoGáCSa – CSáPoGó hangváz: P-G-CS – CS-P-G.
A POGÁCSA már az egynyelvűség idején kedvelt lehetett. A latin, szláv nyelvek még csírában sem voltak.
Minden névadó jellemzője kifejthető, körülírható magyarul. Az utódnyelvek csak átvették.
