Brassópojána névvel kapcsolatosan olvastam: „A román poiană szláv eredetű szó, mely erdei tisztást jelent. Ennélfogva a Poiana Brașov jelentése Brassó-tisztás. A magyar név a poiană fonetikus átírásából származik…” https://hu.wikipedia.org/wiki/Brassópojána Tehát szerintük szláv eredetű. Rendben, de ezt bizonyítani is kell! Ez esetben valamely szláv nyelven kell értelemhordozó elemekre bontva magyarázatot adni a szó eredetére, de úgy, hogy az illető nyelvben az indító ősgyök (két hang: po), a gyökszó (három hang: poj) s az ezt követő többi alkotó elem minden oldalági vonatkozását vázolni lehessen.
POJÁNA – Erdei tisztás. [szláv, román] A POJÁNA szó P.J – J.P gyökbővítmény: PoJ – JoP. A POJána, erdei tisztás, az erdő FIJa, PUJája, PULYája, amelyet körülölel, vihartól véd. A POJána PAJkos játékra alkalmas tisztás, kis lapos, régiesen: laPIJas tér, PIJac, játszótér: JUPééé! A PIJac a falu, város, házakkal körülölelt PUJája, FIJa. Az ősiségben az utódokat, kicsinyeket PULYáknak, PAJdiszeknek is nevezték. Figyelembe veendők a rokonhangok váltásai. A kisBOJtár (p > b) is PULYa. A költés nyomán TOJásból FIJak (p > f) BÚJnak a világra. A költő, a POJéta FIJai a POJézisek. A nemzés BUJa BUJtatás eredménye. A J hangcsoport – OJÁ – a pOJÁna az erdő IJA-fIJA, pUJÁja, pULYÁja. A J.N – N.J gyök: JáN – NáJ, a poJÁNa az erdő JÁNYa, jelképesen JÁNYos szelídség jellemzi. Itt legeltetik a NYÁJat a pásztorok. Az N hangcsoport – ÁNA – a pojÁNÁt az erdő ANYAként öleli körül. A pojÁNÁkon felcsendül a madarak ÉNEke. Az erdei pojÁNA, a csend, nyugalom, védettség szempontjából olyan, mint a tenger nagy hullámaitól védett lagÚNA. A POJÁNA megnevezés ómagyar ősnyelvi, sem a szláv nyelveken, sem román nyelven nem bontható értelmes szóelemekre. Az utódnyelvek megörökölték a kész szót.
S akkor nézzük, milyen további kapcsolat található a magyar nyelvben? buja – Túlfűtötten érzékies. Dús növésű, sűrűn benőtt. [szláv] A BUJA szó a BU – UB ősgyökből induló B.J – J.B gyökre épül: BuJ – JuB. Van olyan nyelvész, aki ógörögnek mondja, és bár nem igaz, de közelebb áll a valósághoz, mert a BUJA szó előbb jutott az ómagyar ősnyelvből ógörögbe, mint a szlávba, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szlávok akkor még sehol sem voltak. A szó ógörög nyelvben módosult BIO alakra (buja > bijo > bio). A B hang itt a Boldog Bőség hangja. Jelen van az UJjongás UJ ösztöni ősgyöke, és a JÓnak is a JAva. A BUJa tetthez kell egy BÁJos kis nő, elBÚJni vele egy kis BUJkába, fészekbe, s ott BÚJtatni vele, ami a legJOBB testi jó a házasságban. A J hangcsoport – UJA – a bÁJOs, kÉJEs ÉJI bUJAság gondolatban mindent elmond. A BUJ gyök egyetlen nyelvben sincsen jelen teljes értelmi szóbokrával, csak a mai magyar nyelvben. A magyar BÚJik, ha BÚsul. BÚcsúzik, ha BÚJdosásra adja fejét. De akkor is elBÚJik, ha BUdira megy BAJát végezni. A szerelmesek elBÚJnak fészkükbe, azaz BUJkáJUKba a világ szeme elől egymást elBÁJolva, mint a BOJt szálai szorosan összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni. E BUJtatásból lehet BAJ is, mivel később e BUJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párJUKkal egy kis alkalmi JUKba, BUJkába. A CzF Szótár így ír: „A nemi ösztön kielégitésére mértéktelen módon törekvő, más nemüvel, illetőleg közösülés végett mintegy öszvebújni vágyó, parázna. Buja ifju. Buja nő. Buja kivánságok. Buja cselekedetek. […]Buja nyavalya, buja kór, buja mirígy, buja dög, buja senyv, buja szerelem, buja tűz, buja gerjedelem. […] bőségben terjedő. Buja növésü erdő. Buja növényzet. Buja sarjadzás. Buja testalkat. Gyöke valószinüleg a búj vagy bújik ige, mennyiben a buja személyek mintegy bújni öszvebújni szeretnek, s a buja növények sarjai sűrüen kibujnak. Mind a két érteményben egyezik vele a tót bujni, honnan bujniti am. bujálkodni, és buján tenyészni.” Kiem. K.S. A szlávok nyelveik kialakulása idején megörökölték a szót. E gyökből a szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi. Ám próbálja valaki a szláv nyelvek valamelyikén, vagy akár görögül levezetni a fenti gondolatsort, vagy a CzF Szótár által tálalt kapcsolati bőséget megismételni. Tehát a gyök ómagyar ősnyelven született meg, és minden ízében magyar. poéta, pojéta – Költő. [nk: latin < görög] A POJÉTA a P.J – J.P gyökből indul: PoJ – JaP (j > gy: gyap). A szó még az ősnyelvben fogant, az ógörög megörökölte. A POJéta nemzése a POJézis. A POJézis a POJéta PUJája, FIJa. A poJÉZIS a kicsiny újszülött (Jézus = gida), ZIS = beszéd. A JAP, GYAP gyök könnyen tüzet fogó, régiesen: GYAPontos anyagot jelent, de jelenti a nőt, nőstényt, anyát, ősnyelven: JÁPát is, aki tüzet fog a férfi mellett. A rossz POJéta a fűzfaPOJéta, könnyen minősülhet BOJócnak (bohóc), POJácának. A J hangcsoport – OJÉ – a pOJÉta, aki jelképesen tOJÓ és költő. Versei szintén jelképesen: fIJAk pIJAk, pUJÁk, pOJÉzisek, akár az erdő körülölelt kis pUJÁja, a pOJÁna, a tisztás. Mint rigmusos szöveget fialó, költő, POÉta, a nemi szaPOrodást is jelentő PO gyökből kiinduló szó (por, szapora). E gyökkel kezdődnek a PÓzna, POzitív, POzíció szavak, amelyek mind a nemiséggel vannak kapcsolatban. Egy idézet: „POÉTOSZ az ógörög nyelvben FIATOS vagy FIATÁS = POÉTÁS, végső jelentésében: kitalált = költött, készített, alkotott” Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyve, 301 old. 3. bekezdés. A T hangcsoport – ÉTA – a poÉTA, szülETEtt tehetség – jelképesen – sÖTÉtben világÍTÓ bETŰvETŐ, aki nagy hATÁssal van hallgATÓira. A szó átalakulása az ősnyelvből az ógörög felé történt. A megfejtés a mai magyar nyelven lehetséges. pulya – Csecsemő kisgyerek. [szláv] A PULYA szó a P.L – L.P gyökből indul: PuJ – JaP. A férfi a BÁJos, BUJán BÚJó szerelmes kis nővel a BUJkában BUJÁn összeBÚJva, BUJtatnak, s a BUJálkodás nyomán az anyaméhbe BUJtatott magból fejlődik ki a kis PUJa. A PUJa az anyaméhben megBÚJó, onnan előBÚJó, PÓLYába BUJtatott, később PAJkosan BUJkájó, JÁtszadozó kicsi, akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle. Kezdetben a PÓLYa a kis PUJa kellemes BUJkája, fészke. A kis PUJÁnak van aPÁJa és JAPája, azaz anyja. Az LY hangcsoport – ÓLYA – a pÓLYA mellett jelen van a gÓLYA, valamint a sÓLYA, pÁLYA és más szavakban, amelyek mind valamilyen kiindulással kapcsolatosak. Bár az ősiségben nem méricskélték, de akkor is számított a kis pULYA sÚLYA. A pÓLYA a baba hELYE, ahol takart, védett és melegben van. A pÓLYA az életbe indulási pÁLYA kiinduló pontja. pólya – Csecsemő begöngyölésére való, hosszúkás, lapos párna. [déli szláv] A PÓLYA szó a P.L – L.P gyökből indul: PoL – LaP. A PÓ ősgyökben jelen van: takar, borít, véd értelem, és a PÓLYÁban LAPuló érték értelme, de a PÓkálás alapgondolata is. A lágyított L azaz LY hang viszont a rendkívüli lágyság, kényelem jele. Az LY hangcsoport – ÓLYA – a pÓLYA mellett jelen van a gÓLYA, valamint a sÓLYA, pÁLYA és más szavakban, amelyek mind valamilyen kiindulással kapcsolatosak. A pÓLYA a baba hELYE, ahol takart, védett és melegben van. A pÓLYA az életbe indulási pÁLYA kiinduló pontja.
Ennyi egyelőre. Várjuk a szláv nyelvi bizonyítékokat a POJÁNA szó szláv eredetének igazolására.