PORCELÁN – A legnemesebb kerámia, azaz cserépféle. [bérnyelvészek szerint: olasz/latin]
A PORCELÁN szó a P.R – R.P gyökre épül: PoR – RoP, és a könnyen törő, ROPpanó, s így aPRÓ PORcikáira hulló fő jellemzőjét sűríti a kezdőgyök.
Az RC hangcsoport – ORCE – a pORCElánnak különleges ARCUlata van. Ékes darabjai a lakás, ebédlő díszeiként: jómód, előkelőség, jó ízlés egyik mÉRCÉje, különösen, ha egyedi darab vagy régi korból való. Törékenysége miatt, nem jó ismételten, sokszor ide-oda hURCOlni. Előállításáért kell gÜRCÖlni –, de magas ára miatt – megszerzéséért is. Épp ezért féltett, és megsérülése mARCAngoló fájdalmat okoz tulajdonosának.
A C.L – L.C gyök: CeL – LeC, magasságot és magas minőségi szintet jelentett az ősnyelvben és a mai magyar nyelvben is. A porCELán a legmagasabb minőségű cserépféleség (cser – ker – cel). E gyök elérendő magas CÉLt jelent a szavakban. A LÉCcel mutatható a CÉLpont. A LICitálás magasabb ár elérését CÉLozza. Az érzelmi felLICitáltság boldog állapot. Némely utódnyelvben: feLICità, feLICidad, feLICidade, feLICité = boldogság. A LÍCeum magasabb szintű, mint az általános. GaLÍCia magasan fekvő földrajzi térség.
Az L hangcsoport – ELÁ – az L hang Lágy értelem hordozója is. Ez esetben a színre vonatkozó. A fehér szín régiesen: hALOvány, ezt jelenti az ALAbástrom, de a HimALÁja nevében. Itt a porcELÁn fehér színe.
Az L.N – N.L gyök: LáN – NáL, mindkét hang: L és N, Lágy, Nőies finomvoNALúság, kecses voNALvezetés, arra hajLANdóság. Lágy, kelLEMes (n > m) érzés: LANgyos. A lágy hajlatú íveléseket – LANka lágy öLÉN – leíró szavakban értelemhordozók. A porceLÁNneműt a nőiség légiessége LENgi körül.
A PORCELÁN törés esetén, apró POR CELÁIRA, PORCIKÁIRA hull.
PoRCeLáN – PoRCeláRa – PoRCiKáRa hangváz: P-R-C-L-N – P-R-C-L-R – P-R-C-K-R.
Ha nem bánnak vele finoman, könnyen ROPpan. Figyelmeztetésül ott a szó teljes átfordított alakjában:
PORCELÁN – NA LESZ ROP (c > sz), ha nem bánunk szépen vele.
PoRCeLáN – Na LeSZ RoP hangváz: P-R-C-L-N – N-L-SZ-R-P.
Az RC – CR kapcsolat: a poRCelán, törés esetén apró darabokra, porCRa, poRCaiRa, poRCikáiRa hull.
A hiedelem szerint kínai* eredetű, ám a PORCELÁN készítési módját már az egynyelvűség idején felfedezték, talán már az Özönvíz előtt. Erre bizonyíték a megnevezése.
———————-
/*/ Más kérdés, hogy később a mai Kína területére települő ősnyelvűek kaptak megfelelő alapanyagot és folytatták a már ismert eljárás szerint a PORCELÁNkészítést. A néveredet magyarázók érdekesnél érdekesebb eredetet vázolnak, mert a világért sem képzelhető el, hogy a megnevezés ősnyelvi és így a ma is élő ősnyelven – magyarul – magyarázható legyen. Egyik szerint „a porcelán ma is elterjedt neve az olasz/latin porcella (fiatal emse = nőstény sertés) szóból származik.” Ez már bérnyelvészi vicckategória. Egy másik szerint: „A porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik.” Ez szintén vicces, hiszen az olasz nyelv alig ezer éves, de a latin sem több 2500-nál, a PORCELÁN viszont több ezer éves, a neve ősnyelvi.
