PÜNKÖSD – A húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep. [bérnyelvész szerint: vszó: latin < görög] A PÜNKÖSD szó a P.N – N.P gyökkel indul: PüN – NéP. A kezdőgyök hangjai alkotják a ÜNNEP és a NÉP szavakat: üNNeP – NéP hangváz: N-P – N-P.
A PÜNKÖSD szó nem magyar nyelven képződött, de magyar nyelvi elemekből áll. Egyetlen nyelv sem építhet szavakat csak a teremtés ősnyelvének elemeiből.
A görög 50 szám neve: πενήντα – penínta, πεντηκοστή – pentikosti az egyik névadója a szónak. Ám a görög nyelv is a teremtés ősnyelvének évezredekkel később kialakuló utódnyelve.
A PEN gyök, a PENT hangcsoport egyik jelentése az ősnyelven: ÖT. PÉNtek a hét ÖTödik napja.
A PÉNTEK szó a történelem hajnalán, az első családok törzsek kialakulása idején költ, évezredekkel hamarabb, mint a PÜNKÖSD ünnepe.
Mivel az ÖTölés tervezést, TÖprengést jelent, így az ÖTödik nap, a PÉNtek, PÉNTek megnevezése az elmében megPENDülő ÖTlet gondolatát is hordozza. A jó ÖTöléstől, TÖprengéstől, gondolattól FÉNY gyúl az elmében.
A PEN gyök egyik jelentése: FÉNY. De jelent nyitást is a FÉNY felé (utódnyelvi open), a FENti FÉNY felé.
A PEN gyök másik jelentése p > b váltással: BŰN, BÁNat. Minden szó, kifejezés legkevesebb három névadó jellemzőn nyugszik.
Egy ilyen horderejű világtörténeti esemény sem lehet kivétel ez alól. Jézus tanítványai ekkor kapták a Szent Lélek, Szent Szellem ajándékát FÉNYnyelvek alakjában. Így adták az akkor beszélt görög utcanyelven –, amely még őrizte szógyökeiben, hangcsoportjaiban a teremtés nyelvi eredetet – a pentikosta, pentekosta nevet. A PEN – PÜN gyök, épp mint a PÉNtek PÉN gyökszava, nemcsak BŰN feletti bánatot, hanem a megbocsátás FÉNYét is jelent. A TIK, TÉK, (jó)TÉKonyság, TEvÉKenység, cselekedet. Elhangzott azelőtt számtalanszor: BÁNjátok meg BŰNeiteket.
Az SZT hangcsoport – OSZTA – az OSZTÁst jelenti. PEN-TEK-OSZTA = FÉNYt jóTÉKonyan OSZTÓ ünnep, amely a tanítványok megerősítését szolgálta. De a magyar PÜNKÖSD szó is hasonló értelmet tömörít.
Az NK hangcsoport – ÜNKÖ – olyan szavakban értelemhordozó, amelyek valamilyen fogyaték, segítséget igénylő jelenségek leírói, de a jókedvet is kifejezik. Például: atyÁNKOdik (Csík: imádkozik), csalINKÁzik, ficÁNKOl, csONKA, mANKÓ, pislÁNKOl és mások. A tanítványok csONKÁnak érezték magukat Jézus hiányában, bár hitük pislÁNKOlt, de megerősítést kívánt.
Az NK páros, mint N.K – K.N alvógyök: NeK – KíN, a NEKi és KÍNál szavakban írja le az adományozás tényét.
A K.S – S.K gyök: KöS – SoK, a KÖSS, KÖtéS értelme, és a KIS csoportból SOKasággá váló gyülekezetet is jelenti.
Az SD hangcsoport – ÖSDI – az ESDŐ (imádkozó) a kÜSDÉg (magukat kicsinyeknek érző) és mOSDÓ (bűntől megtisztuló) szavakban világítja meg az esemény jelentését. Ez volt Krisztus Gyülekezetének kezdete FÉNYnyelvekkel igazolt, megtisztított, megpecsételt kötődése (kösd).
Az SD páros, mint S.D – D.S alvógyök: SoD – DúS, az események SODró hatása és a DÚS adomány.
PÜNKÖSDkor terjedt ki a pogányokra. Ígéret volt, hogy SOK NÉPre kiterjed a krisztusi tanítás áldása.
PÜNKÖSD szó teljesen megfordítva: DSÖKNÜP. DeSoKNéP azaz: DE SOK NÉP. Ugyanez gyök átvetéssel: SOK NÉPED.
PüNKöSD – De SoK NéP – SoK NéPeD hangváz: P-N-K-S-D – D-S-K-N-P – S-K-N-P-D.
De az is kiérthető, mintha mondaná: NÉP KÖSD meg a szövetséget Krisztussal, őhozzá KÖSD NÉP sorsodat!
PüNKöSD – NéP KöSD – KöSD NéP hangváz: P-N-K-S-D – N-P-K-S-D – K-S-D-N-P.
Tudni kell, hogy az ógörög nyelv PENINTA szava az eredeti naptári hét ötödik napjának ősnyelvi nevéből, a PÉNTEK szóból származik, hiszen az ógörög nyelv vált le az ősnyelvről.
Az is lehet, hogy az ógörög nyelvben más értelmezést kapott a szó. Ugyanis a magyar nyelvi értelme, mondanivalója a PEN gyök ÖT jelentése mellett: FÉNYTEK, amelynek FÉNYes ünNEPi előkészületi NÉPi TEvÉKenységek, jóTÉKonyság NAPjának (tek, tag = nap) értelme is volt. Némely mai magyarázók szerint, ógörögül bűnbánat napja. Persze, lehetett ilyen értelme is. Nagy a zűrzavar, mert mások szláv eredetűnek mondják. Bármilyen, csak magyar eredetű ne legyen.
NK – KN értelmi kapcsolat: A püNKösd a pillanatnyi érzelmi csoNKaság, de a pisláNKoló remény is. Mélyedésben, aKNában, teKNőben érezték magukat, ahonnan kiemelte őket a kapott FÉNYnyelvi adomány, mint szellemi erő.
SD – DS: pünköSD kezdetén küSDégnek érezték magukat, aztán megkapták a szabaDSág ajándékát. A felismert teljes igazság szabadokká tette őket.