REMEK

REMEK – Kiváló, nagyszerű. [?] Ha a szó előfordulási helyeit, kapcsolatait vizsgáljuk talán megértjük a szó jelentését, mondanivalóját.
Az R.M – M.R gyökből indul: ReM – MeR. Nemcsak REMélni, MERni is kell. A MER gyök a beleMERülést is jelenti, de a MERülés MERészséget is megkövetel. Ismerős mondás: a lángész a tehetség MERészsége.
A REMEKmunka készítője az addig megszerzett tudásából MERít. A REMEK készítésekor az alkotó teljes tudását, szívét-lelkét, egész önmagát beleadja. Ezt jelenti az EM gyök. A ME gyök felkínáló értelmű. Az anya kínálja így magzatának önmaga testéből adott eledelt: EME.
A céhes korszakban, ha egy mester be akart kerülni a céhbe, ezt mondták neki: KÉREM a REMEKet.
ReMeK – KéReM hangváz: R-M-K – K-R-M.
A REMEK volt a gyakorlati vizsgatétel. A REMEK készítője az önmagából kiadott tudás végeredményét, szívében kicsit REMEGve nyújtotta át bírálatra, sorsa függött a bírálattól. Ennek ellenére REMénykedett is.
Ma is ismert, használt szó: REMEKbeszabott. E szóból úgy tűnik, mintha a REMEK egyetemes felsőfokú minőségi minta lenne, és csak az találhat bele, amely annak körvonalai, MÉRete szerint van szabva. A REMEK elmélyült teREMtőmunka eredménye. Ez valamiféle teREMtés, amely a MERész emberi alkotások összességére kiterjeszthető. REMEKet teREMteni MERni kell. Akkor lesz valami REMEK, ha teljes tudásommal alkotni MEREK.
ReMeK – MeReK hangváz: R-M-K – M-R-K.
A szó tengelyében az M hangcsoport – EME – a rEMEk nEME szerint a legjobb. Ez érzelmi töltetű és a hatást jelenti az ÁMUl, bÁMUl, ÍMÉ, bOMOl szavakban, a rEMEk ugyanis bEMUtatásra készült darab.
Az M.K – K.M gyök: MeK – KeM. A reMEKet KÍMélték, régiesen: KÉMélték.
A CzF Szótár leírása visszavisz időben a jobb megértés végett: „Molnár Albertnél, remekfalat am. offa, buccella, portio, vagyis levágott koncz, kiszabott enni való rész; leszelt darab, pl. a húsárusok vágószékeiben. Pesti Gábor meséiben is: „Egy remek húst gyorsan ellopának tőle a szatyorból”; […] Jelent még a régieknél általán darabot. […] Mesteri műdarab, melyet valaki készít, hogy az illető czéhbe mint mester bejuthasson. A csizmadiák remekként topánt, csizmát, a szűcsök ködmönt, bundát szoktak készíteni, a kovácsok hintót, szekeret vasalni, lovat patkólni stb. […] Remeket készíteni; a remeket megbírálni, hibásnak találni s elvetni. […] a maga nemében kitünő, jeles, mesterséges, mennyiben t. i. a remekcsináló minden kitelhető módon rajta van, hogy minél jobbat készítsen. Ez remek mű, remek kép. […] Alkalmaztatik az ész müveire is: Remek költemény, szónoklat, szinmű. Az ily müvek szerzői remekiróknak neveztetnek. Remekmű, remekmunka össze is íratnak. Minthogy a tulajdon anyagi értelemben vett remek bizonyos kivágott, kimetszett, kiszabott tárgyat jelent; innen gyöke rem azon rokon gyökhangu szók osztályába sorozható; melyek vágás, metszés, szabás, illetőleg szabály által keletkeztek […]. Mesteri művet készít, hogy ügyességét ez által kimutassa, s az illető czéhnek tagjává avattassék.” Kiem. K. S.
A REMEK, mai magyar nyelven érthető, magyarázható ősnyelvi szó. A hivatásos szótárszerkesztő nyelvész nem talált rá egyetlen nyelvben sem, s így nem sikerült az összekapirgált szavak közé egy adott nyelvből eredőként besorolnia. Gondolom, hogy nehéz szívvel bár, de kénytelen volt ismeretlen eredetűnek nyilvánítani, mint az alábbi remény szót is.