REMEK – Kiváló, nagyszerű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Ha a szó előfordulási helyeit, kapcsolatait vizsgáljuk talán megértjük a szó jelentését, mondanivalóját. Az R.M – M.R gyökből indul: ReM – MeR. Nemcsak REMélni, MERni is kell.

A MER gyök a beleMERülést is jelenti, de a MERülés MERészséget megkövetelő. Ismerős mondás: a lángész a tehetség MERészsége. A REMEKmunka készítője az addig megszerzett tudásából MERít. A REMEK készítésekor az alkotó teljes tudását, szívét-lelkét, egész önmagát beleadja. Ezt jelenti az EM gyök. A ME gyök felkínáló értelmű. Az anya kínálja így magzatának önmaga testéből adott eledelt: EME. A céhes korszakban, ha egy mester be akart kerülni a céhbe, ezt mondták neki: KÉREM a REMEKet. A REMEK volt a gyakorlati vizsgatétel. A REMEK készítője az önmagából kiadott tudás végeredményét, szívében kicsit REMEGve nyújtotta át bírálatra, sorsa függött a bírálattól. Ennek ellenére REMénykedett is. Ma is ismert, használt szó: REMEKbeszabott. E szóból úgy tűnik, mintha a REMEK egyetemes felsőfokú minőségi minta lenne, és csak az találhat bele, amely annak körvonalai, MÉRete szerint van szabva. A REMEK elmélyült teREMtőmunka eredménye. Ez valamiféle teREMtés, amely a MERész emberi alkotások összességére kiterjeszthető. REMEKet teREMteni MERni kell. Akkor lesz valami REMEK, ha teljes tudásommal alkotni MEREK. A ReMeK – MeReK hangváz: R-M-K – M-R-K. A szó tengelyében az M hangcsoport – EME – a rEMEk nEME szerint a legjobb. Ez érzelmi töltetű és a hatást jelenti az ÁMUl, bÁMUl, ÍMÉ, bOMOl szavakban, a rEMEk ugyanis bEMUtatásra készült darab. A CzF Szótár leírása visszavisz időben a jobb megértés végett: „Molnár Albertnél, remekfalat am. offa, buccella, portio, vagyis levágott koncz, kiszabott enni való rész; leszelt darab, pl. a húsárusok vágószékeiben. Pesti Gábor meséiben is: „Egy remek húst gyorsan ellopának tőle a szatyorból”; […] Jelent még a régieknél általán darabot. […] Mesteri műdarab, melyet valaki készít, hogy az illető czéhbe mint mester bejuthasson. A csizmadiák remekként topánt, csizmát, a szűcsök ködmönt, bundát szoktak készíteni, a kovácsok hintót, szekeret vasalni, lovat patkólni stb. […] Remeket készíteni; a remeket megbírálni, hibásnak találni s elvetni. […] a maga nemében kitünő, jeles, mesterséges, mennyiben t. i. a remekcsináló minden kitelhető módon rajta van, hogy minél jobbat készítsen. Ez remek mű, remek kép. […] Alkalmaztatik az ész müveire is: Remek költemény, szónoklat, szinmű. Az ily müvek szerzői remekiróknak neveztetnek. Remekmű, remekmunka össze is íratnak. Minthogy a tulajdon anyagi értelemben vett remek bizonyos kivágott, kimetszett, kiszabott tárgyat jelent; innen gyöke rem azon rokon gyökhangu szók osztályába sorozható; melyek vágás, metszés, szabás, illetőleg szabály által keletkeztek […]. Mesteri művet készít, hogy ügyességét ez által kimutassa, s az illető czéhnek tagjává avattassék.” Kiem. K. S. A REMEK, mai magyar nyelven érthető, magyarázható ősnyelvi szó.