RÉS – Valamely tárgy, test részei vagy két tárgy közti keskeny hézag. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A RÉS R.S – S.R gyök: RéS – SéR. Ez is ősmag(yar)-nyelvi szó. A RÉS lehet SÉRülés is. Valamikor régen, amikor még nem volt falakból épült ház, a RÉS volt a ki-, bejárat. Ez a RÉS volt az elválasztó vonal a belSŐ meghitt magánterület, és a külSŐ világ közt. Ilyen értelmű a két összetett mondatot elválasztó-összekötő határszócska: ÉS, mint két mondat közti átjáró. Ameddig nem találták fel a nyíló-csukó ajtót a ház szájára, a RÉSre, addig minél szűkebb RÉSt hagytak, és azon KÜSZködték, pRÉSelték át magukat. Ez a küszöb, prés szavak egyik névadó jellemzője is. BeESŐ, kiESŐ. – ESSÉ’ bé! – szóltak ki, ami finomabbra fordítva azt jelentette: tES/SÉk bejönni. Hol? A rÉSen. Megfigyelhető a méretarányosság, kívül-belül: ES-SÉ, vagyis lépje át a választóvonalat, a küszködje be magát. A nyelv nem hazudik! Az S hangnak mindenképp fontos itt a szerepe. Az ajtón lehet kilESő, belESő rÉS, a rÉSre nyitott ajtón belES vagy kilES. Van ESélye bejutni, kijutni a rÉSen. De rÉSen kell lenni, ha elSŐ be- vagy kiESő akarok lenni. A román UŞA – ajtó, ez is ősmag(yar)-nyelvi örökségük. A RÉS átjáró. Erdővidéken Bardoc és Erdőfüle közti rövid szakaszra építettek a két falut összekötő középületeket, boltot, orvosi rendelőt és egyebeket. A két falu közti átjáró, senkitől nem erőltetve, úgymond tréfás népi ihlettől vezérelten, a közbeszédben az ÉSfalu nevet kapta, és mindenki így említi. A CzF Szótár felhoz néhány idegen nyelvi hasonlóságot: „Rokonok hozzá legközelebb a persa rés v. ris (vulnus), szanszkrit risz (vág, metsz); továbbá, távolabb a latin rima, ruptio, ruptura, franczia brčche, német brechen, reiszen, ritzen, Risz. A finn-ugor nyelvekben Budenz József szerént: finn nyelven: reikä, és finnlapp ny. raigge (lyuk, nyilás), észt ny. reig (fris seb).” kiem K.S. A szláv nyelvek a raz, rez gyököket örökölték meg. A RÉS töRÉS útján is keletkezhet. A betöRÉShez is RÉS kell. Hamurabi törvénye szerint a tolvajt az általa ütött RÉS mellé kellett felakasztani.  

RETIKÜL – Kisebb női kézitáska. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < latin] A RETIKÜL az R.T – T.R gyök bővítménye: ReT – TeR. A RETIKÜL zárható női táska, egy kis TÉR, TERület, ahová a legszükségesebb kellékek elTÁRolhatók. Ugyanazon gyökből indul, mint a RETesz. A RETikül belül REkeszekkel ellátott. Megfigyelhető a T és K hangcsoportok – ETI, IKÜ – szerepe a bemutatásban. Íme: a rETIkül külsőleg mUTAtós, hATÁssal van a tEKIntetre, mivel szép, tetszETŐs, divATOs, és az elŐKElő női megjelenés ÉKEs kis kellÉKE. Belsőleg többszörösen rÉTEgelt, apró, nélkülözhETEtlen szükséglETI tÉTElek vITElére kiváló ÚTI, alkalmATOsság. A retiKÜL a kifinomult, ízléses női KÜLlem, KÜLcsín képi meghatározója. A szép női retIKül mozgása (iklat = mozog) finoman kövETI a nő járásának ringATÓzó ÜTEmét. A RETIKÜL szó is bizonyíték arra, hogy egyetlen utódnyelv sem képezhet más alapból szavakat, csak az ősmag(yar)-nyelvi gyökökből. De a szóalkotó elemeket, azoknak a végső értelem kialakításában való szerepét csak a mai magyarázó nyelven lehet megvilágítani.   REZEDA – Fürtös vagy füzéres virágú gyomnövény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A REZEDA név R.Z – Z.R gyökből indul: ReZ – ZeR. A REZEDA megnevezésével biztosan nem vártak a latin nyelv megjelenéséig. Különben a latin neve – reseda odorata – is a kellemes illatát kiemelő. A Z hangcsoport – EZE – jellemzőt megjelenítő: fÜZÉres, rEZEgő, IZEg, mOZOg. Tehát a fÜZÉRes, GEREZDes, REZDÜlő jellemzői a névadók. Az ősmag(yar)-nyelven minden az érzékszerveket ért hatás nyomán kapott rögtönzött nevet, és ha találó volt, fennmaradt. Ha megnézzük a jellemzőit leíró szavakat: füZÉRes, geREZdes, REZdülő mindegyikben jelen van a szókezdő REZ gyök. A D hangcsoport – EDA – amely a kellemességet sugalló: ÜDE, ÉDEs, kEDŰs, nEDŰ szavak alkotója is, a virág fő erényét, a kellemes illatát emeli ki. Az illatra célzást latin nyelv is a D hanggal fejezi ki: ODOr.   A D hang szaginger kifejező is a doh, dohány szavakban. Ez esetben az E hang – EDA – a kellemes illatra céloz. Mindenképp az ősmag(yar)-nyelven adott név.