RIGÓ – Erdei, de városokban is gyakori, rovarevő énekesmadár. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A RIGÓ R.G – G.R gyökbővítmény: RiG – GöR. A madár neve a RIKOlt, RIOGÓ, RIKkan szavakból alakult ki. Ismerős mondás: korán reggel ritkán RIKkant a RIGÓ. De van még egy érdekes vonás a RIGÓ nevében. Egy olyan árnyalat, ami túllép a RIKkan, RIKolt értelmen. A RIGÓ nem csak füttyent, hanem RIGmust énekel. Sajátos rövidke dallam az övé, de GÖRdülékeny és van üteme.  
A megnevezés árnyaltan* ezt is rögzíti.
*„ […]ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni.” G.B. Shaw      

RIZS – Vízzel elárasztott talajon termesztett gabonaféle. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: latin < görög…óindiai] A RIZS R.ZS – ZS.R gyök: RiZS – ZsiR*. A gabona magvak nevében jelen levő Z és ZS hangok a szemek jellemzőiről szólnak. A búZa, roZS, riZS, Zab elsősorban ZiZegő tulajdonsága alapján kapott ilyen nevet, és meglehet előbb mindannyi csak Z hanggal. Ez esetben a szavak fordított alakjai: aZub (zubog), Zor (zor, zörög), Zir (zireg). A RIZS, RIZ RIZálható a rostán. Ezek a jellemzők meghatározók voltak a névadásnál. Amikor még egynyelvűség volt, nem számított a világ mely táján nevezték meg, mert a jellemzők nyomán kapott név csak akkor maradt fenn, terjedt el, ha pontos és találó volt, és legalább három névadó jellemzőn nyugodott. Erre jó példa kukorica és a cirok megnevezése (kukorica – acirokuk), amelyeknek egyetlen közös jellemzőjük a külalak, de amely rögzült tükörképként a névben. A CzF Szótár leírása: „Igen fehér, hoszszukás szemü, félig átlátszó gabonafaj, mely a melegebb éghajlatok alatt tenyészik, s nedves, mocsáros, vagyis vízjárta földet kedvel […] azon növény, mely ily nemü gabonát terem. Latinul: oryza, görögül: oruza, arabul: aruz, hindu nyelven: ariszi, spanyol, portugal nyelven: arroz, francziául: riz, svédül, dánul: ris, hollandul: ryst, csehül: reyze, németül: Reisz.” A sok gyökegyezés az ugyanazon forrásból eredés bizonyítéka. A RIZS nevének egyik ősmag(yar)-nyelvi ihletője lehetett a hántolás nélküli szemek barnás-vöRÖSes színe is, épp mint a RISka (tehén) esetében. Egyébként van néhány olyan megnevezés** is, amelyek már nincsenek jelen a mai magyar szókészletben, csak az utódnyelvekben. * A gyökfordítás – RIZS – ZSIR – érdekes gondolatot ébreszt. A ZSÍR a fehér ember egyik fő eledele.   A RIZS a sárga bőrűeknél fő eledel. Az ő belső emésztő szerveik a RIZSből vonják ki azokat a fontos elemeket, amelyeket a fehér ember a ZSÍRból, fehérjéből kap meg, s amelyek a sejtek megújítására létfontosságúak? Nagy kérdés [???!].   **Mindennek több megnevezése volt a jellemzők alapján, de különböző szempontokból. Néhány példa: káposzta – borzas. Egyik a fej (káp) oszthatóságából, a másik a konyhakerti borzas külalaki látványból. Vagy az üstöl – csíp. Az üstölő – fokhagyma, a csípőssége kapcsán. A borzas szóalak ma a román nyelvben a varza – káposzta, az üstölő, csípős fokhagyma román neve az ősmag(yar)-nyelvi alakot őrzi: usturoi. Ezért gyorsan, hamar a jelentése az üstölést szónak. Mert csíp (mint a füst)! HA VAN VÉLEMÉNY a RIZS – ZSÍR témában... előre megköszönöm annak közlését.