RIVALDA – A színpadnak a nézőtér felőli pereme és a függöny közötti része. A MÉKSz olasz eredetet ír. Ha ezt az olasz nyelvből eredőnek vesszük, akkor viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy oda meg az ősmag(yar)-nyelvből jutott, valószínűleg görög közvetítéssel. Mi történik a színpadi előtér pereme körül, a függöny előtt, a rivaldán? Itt fogadják a nézőtér tetszésnyilvánítását, lelkes ujjongását –, ha úgy tetszik – rivalgását. Az ókori színielőadásokat álarcokban játszották. Amikor vége volt az előadásnak, a rivalda sávján állva levették az álarcokat. Ekkor derült fény, ki a szereplő valójában (rivelare – felfed, tehát elválik, ki vagy), és a nézők rivalgva ámuldozhattak. Esetenként a színészek megtoldták egy-két sikeres párbeszédrésszel a darabból, a még nagyobb tetszés elnyeréséért. Valószínű, boldogok voltak a szereplők és a nézők is. Az ld páros nagyobb részben kellemes érzelmeket keltő jelenségek értelemhordozója. Ilyenek: áld, ámuldozik, boldog, föld, hold, ildom, köldök, küld, old, szemöldök, told, zöld, zsold stb. Még hozzátehető, hogy az ld páros hangjaiból áll a ledér szó is, ami könnyelmű nők jelzője. Fordított alakja, a dal, dali, deli is köthető a színházhoz, rivaldához. Nyugodtan elmondható: a szó minden eleme ősmag(yar)-nyelvi eredetű.