Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
RÓKA – Vörös bundájú, bozontos farkú ragadozó állat. [A MÉKSz szerint: finnugor tőből] A RÓKA neve jöhet a piros színből (piRÓKA), RAvasz, RAbló,  s ez okon rovott jelzőjéből. A RÓKÁnak (a farkasnak is) volt még más neve is ősmag(yar)-nyelven a ravasz tulajdonságuk okán.

Ez a LF páros jelenlétét magyarázza az angol wolf, német Wolf szavakban, s mely a magyar csaLFa szó tengelye, s mely a ravaszdi tulajdonság tekintetében kissé összemossa a két kártevő ragadozót. Ugyanez a minősítés érződik ki a latin vulpes, máltai volpi, olasz volpe, román vulpe szavakból, és ezt az LF > LP váltás annyival színezi, hogy az LP páros a LaPít szóban szintén RÓKÁra jellemző tulajdonságot ír le, ugyanakkor a LoP ige a rókára, de a farkas – LuPus-ra is találó (a lupus-ra Tomory Zsuzsa hívta fel figyelmemet), mert az is LoPós, s mely tulajdonságról beszél a lett lapsa, litván lapé is. A dán raev, a svéd rav a ravasz megnevezést, a spanyol zorro, a filippinó soro a surranást rögzíti torzó alakban. Az indonéz és persza rubah szavak talán a rablót. Ez azt is igazolja, hogy az egész világon beszélt ősmag(yar)-nyelven vidékenként adhattak más-más nevet növénynek, állatnak, természeti jelenségnek stb. jellemzőik alapján, s mely megnevezések eltorzult alakjai később megragadtak az utódnyelvekben.