ROKKA – Fonásra való, lábbal hajtott háziipari eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A ROKKA megnevezése az R.K – K.R gyökből indul: RoK – KöR, A ROKKA* KÖRforgó. A KK hangcsoport – OKKA – nyomatÉKKAl kiemel az AKKOr, EKKOr szavakban is. OKKAl készítették el a ROKKÁt, mivel nagy szükség volt rá. Ha egy szerkezetet tOKKAl forgalmaznak, OKKAl teszik, mert óvni kell. A ROKKA megnevezésről a CzF Szótár: „Ezen szó kisebb nagyobb hangváltozattal számos nyelvben megvan, olaszul: rocca, németül Rocken, angolul: rack v. rock, török-tatárul: öreke, ureke, finnül: rukki, lappul: rokkal stb. Adelung véleménye szerint e szóban alapfogalom a forgás, mely a kerekalaku testnek, eszköznek sajátságos tulajdonsága; tudnivaló, hogy a forgásban levő szilárd testek rendesen erős hanggal járnak, s mellékjelentéssel hangutánzásra is vonatkoznak. Tehát magyar elemzéssel foroga volna, mint Baranyában nevezik is hasonló fogalommal ,pergő’-nek. Hangáttétellel egyezik vele kerek szó is.” Kiem. K.S. A KÖR ősmag(yar)-nyelvi gyök a KŐ ősgyökből. Ebből ered a forgás, gördülés minden nyelven, így a körbeforgó, pergő ROKKA is. A fonás még az egynyelvűség idején indult be, és minden utódnyelvi szóalakja ősmag(yar)-nyelvi eredetű.

* A nyelv a fontosság hangsúlyozása végett követeli meg egy hang kettőzését. Ez ösztönös késztetés a legegyszerűbb beszélőnél is: ami fontos, azt ismétli. A kisbabának a legeslegfontosabb lény az anyukája, ezért ismétli: mama-mama. Az ősi ábrázolásoknál, amit többes számban kívántak jelölni, azt kettőzték. A ROKKA a kézi fonást megkönnyítő eszköz volt. A látványként nagyon érdekes forgás-pörgés az rrrr hanggal kifejezhető volt, de az oKos, éKes szerkezet KiemelKedő hasznosságát a K hang kettőzésével nyomatékosították, és ezt ösztönösen. De minden más fontoSSág kiemelésnél megjelenik a hang keTTőzése. Ha valamit nem egyedül végez az alany, akkor is a nyomatékolás volt kifejezési eszköz: kéSSel, itt az éleSSéget is kiemelve. Vagy szerszáMMal, esetleg máskép(p), éPPen géPPel. Nem kellett akadémikus nyelvész utasítása, mivel az alkalmazók mindegyike évezredeken át – pusztában, hegyen, völgyben, mezőn, erdőn, konyhában, szobában, egyedül vagy édes kettesben – szóalkotó tényező volt és maradt, megalkotván a ma beszélt nyelvet. Génjeikbe volt (van) építve a nyelvszerkezet váza. Azt lehet mondani, hogy a nyelv önműködő belső szabályozó rendszere követelte meg a kettőzés, nyomatékolás alkalmazását.

ROKKAN – Halmaz folyamatosan összébb ereszkedik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A ROKKAN az R.K – K.R gyökből indul: RoK – KoR. Ami KORhadt, az megROKkan. A KORban előrehaladt test már nem RUGalmas, összeROKKAN. A ROKKAN a keményhangú változat. A K hang azt jelenti, hogy Kemény anyag ROKKAN. Ez esetben a KK hangcsoport – OKKA – más vetületét mutatja. A sOKKAl terhelt test vagy szerkezet rOKKAn meg. Ezzel ellentétes a ROGGYAN, amely puhább anyag omlásáról, összebUGYOgásáról szólhat. Hasonló még a ROZZAN. Ez utóbbinak van hangvonatkozása is (roz – zör). Mindannyi magyar szó.  
Milyen okból? Az én véleményem: Valamiről alkotunk egy KÉPet. Ám megtörténhet, hogy MÁS KÉP is van róla, akkor az MÁSKÉP. Csak akkor kellene nyomatékolni, ha a módot mutatjuk be: MÁSKÉP-Pen. Adott egy mintaKÉP, amelyhez hasonlíthatunk valamit. Ha viszont mi más mintaKÉPet alakítunk ki, akkor az eredeti mintaKÉP érvényét  veszti, mert mi látványát más képBen, más módon KÉPzeljük el. Ez a B hang módosul, hasonul a P-hez (rokonhang), lesz másKÉPPEN.