Röviden a latin nyelvről

A latin nyelv az alföldön, laton, latin lakó etruszkok és a már megrontott görög nyelv keveréke.

Megjegyzendő, hogy az ősnyelvből kialakuló latin nyelvben is rengeteg név van, amelynek ősnyelvi eredete kimutatható. Elsősorban isteneik nevei, de sok más személynév is. Egyik például LUCULLUS neve.

„A LUCULLUS lakomáiról terjesztett hírek a Kr. e. 60–50-es években hozták izgalomba Róma városának előkelő társaságát. Különleges ízeket elemeztek, színpompás környezetről meséltek, újszerű étkezési szokásokról számoltak be a pazarlásáról híres házigazda vendégei. Lucius Licinius LUCULLUS (Kr. e. 117–57/56) ősi előkelő családból származó, híres politikus és hadvezér volt, aki legyőzte Mithridatész pontuszi és Tigranész arméniai uralkodót. Irigyei és politikai ellenfelei azonban bevádolták, ezért visszahívták Rómába. Sokat nem bánkódhatott, hiszen ragyogóan élt a keleten zsákmányolt kincsekből. Görög bibliotékájának és műtárgygyűjteményének páratlan értéke volt. Nevét mégsem e kulturális értékek vagy az európai területen általa meghonosított növények (cseresznye és őszibarack) és állatfajták (házinyúl) örökítették át az utókorra, hanem azok a híressé vált LAKOMÁK…” Kiem. K.S.

Az ősnyelven a LAKOMA lehetett LAKOLA, LAKOLÓ az m > l hangváltás gyakori jelenség. A LAKOMA kedvelőt nevezhették LAKOLÓnak, LAKOLÓSnak, LAKOLLÓSnak, hiszen akinek megfizetnek valamiért, az is megLAKOL, azaz jólLAKTATják, LAKOLtatják tette által előidézett következménnyel.

A LUCULLUS családnév lehetett ragadványnév, hiszen köztudott, hogy minden családnév ragadványnévből alakult ki. Gazdag, jómódú elődei is kedvelhették a LAKOMÁt, LAKOLLÓt, s így erről lettek ismertek, s e jelző maradt meg névként: LAKOLLÓS. Később a latin nyelv írásbeliségének kialakulásakor LUCULLUSként rögzült.

LuCuLLuS – LaKoLLóS hangváz: L-C-L-S – L-K-L-S

A sok LAKOLLÁSt végül megSOKALLhatja a szervezet, túltelítettség, SOKALLÁS érzetét, csömört kiváltó is lehet.

LaKoLLáS – SoKaLLáS hangváz: L-K-L-S – S-K-L-S

A másik következmény: sok a KAKÁLÁS utána.

LaKoLLáS – KaKáLáS hangváz: L-K-L-S – K-K-L-S

Megjegyzendő, hogy azon népek, amelyek alaptermészetüknél fogva durva, utálatos, undorító, elnyumó, gyilkus (elnyomó, gyilkos) életmódot élő hódítók voltak, azoknak nyelvét az alacsony hangzók uralják. Így alakult ki a latin nyelv az U hangzók túltengésével. A nyelv minősíti használóját a valóságban és képletesen is.

LUMBUS = ágyék, amely a LOMBOS ágyékszőrzet képe nyomán kapott ősnyelvi névből alakult ki és latin nyelven maradt így fenn. Ágyék, nemzés: latin FUTuit szó, TAFotás, taFOTás, finom, selymes bőrű FÁTa, lány, s FET, fiú párzása, becsusszanás, nász, amely székely tájnyelvben még ma is az ősi FÚTos szóval van jelen. Utódot, FIT, FIAT VETő FÁTa = lány nem román szó, hanem általuk az ősnyelvből megörökölt. Nász, FÚTossás, párzás, nemzés tárgykörének minden kifejezése ősnyelvből jutott utódnyelvekbe, és minden ilyen kifejezést csak mai magyar nyelven lehet kielemezni gyökelemző eszközökkel.

A római hitvilág istenségei

A római hitvilág istenségei neveinek értelme, mondandója, jelentése is magyar gyökelemzéssel fejthető meg.

JUPITER: JÓ PÁTER, JÓ ATYA, a név hangváza, hiedelmük szerint lelkük mennyekbe felemelője, RÖPÍTŐJE lehet. JUNÓ, felesége JÓ NŐ.

JuPiTeR – Jó PáTeR – RöPíTőJe hangváz: J-P-T-R – J-P-T-R – R-P-T-J

Ugyanakkor a JÓ PÉTER, azaz JÓ SZIKLA név is kiolvasható belőle.

JuPiTeR – Jó PéTeR hangváz: J-P-T-R – J-P-T-R

Talán ez okból lett Szent Péter, Róma védőszentje később, a hatalommal megalkuvó kereszténységben, bár szemernyi valós, igazolható történelmi bizonyíték sincs arról, hogy Péter apostol valaha is járt volna Rómában.

MINERVA istenségük nevét az etruszkoktól örökölték meg, bár azt tartják, hogy a görög Athéné római párhuzama. Az etruszkoknál MNRV hangvázzal volt jelen, és a kézművesek védő istene volt. Megfejtése: valószínű MANRÓVA. Az etruszkok kitűnő kézművesek voltak. Az ősnyelven MAN = kéz, amely RÓVA dolgozik. Vagyis a KÉZzel, MANnal ROVÓk istene. Ebből módosult a latin nyelvben MINERVA alakra.

MiNeRVa – MaNRoVó hangváz: M-N-R-V – M-N-R-V

MARS, háború istene, aki életeket MAR halálra, MARÓS, és erőltetett menetben, MARSban hajtotta katonáit.

MaRS – MaRóS hangváz: M-R-S – M-R-S, háborús MARakodáS képzeletbeli istensége.

VÉNUSZ neve ősi ÉVA, ENÉ és a NÁSZ, SZÉN, azaz tűz, fényesség, NÁSZtól termékeny SZUNa, valamint SZÜN = kebel, tejjelentést hordozza. Ez is lehet etruszk örökség, hiszen a név élhetett már az ősiségben ÉVA NÁSZA után becenévként: ÉVANÁSZ –> VÉNUSZ.