ROZMÁR – Fókaszerű északi-tengeri nagy ragadozó emlős. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < norvég] A ROZMÁR név szintén ősmag(yar)-nyelvi eredetű. Valaha talán inkább ROZMÁS volt a neve. Az R.Z – Z.R gyökből ered: RoZ – ZüR. 

A ROZMÁR bőre RŐt, azaz vöRÖses, ROZSdaszínű. Mivel csordában él, nagy rajokban is úsznak, így az ősmag-nyelven lehetett vöRÖSHULLám neve is, amely az utódnyelvek egy részében megtalálható. Ilyen a svéd Valross, angol walrus, német Walross és mások. A ROZMÁR ZÜRös életkörülményeiből adódik a durva, érdes, sebhelyes, durva ROvásokkal tele, doROZmás bőrfelület. A ZM páros az iZMos alkat, és a doroZMa értelmét közvetíti a szóban. Egy ROZMÁRról szóló leírás igazolja a doroZMa értelmét: „A csaknem teljesen csupasz és igen vastag bőr nemcsak redős, hanem valósággal bütykös is. A bőrön gyakran kiemelkedések vannak, amelyek valószínűen nem egyebek, mint hegek és egymásközti harcok, vagy főellenségükkel: a jegesmedvékkel vívott tusák, esetleg az éles jégtől okozott sebek és karcolások emlékei.” (http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/463.html) Az ónorvég nyelv, mint olyan legföljebb kétezer éve alakult ki, a tősgyökeres latinok meg nem is biztos, hogy láttak valaha ROZMÁRt. A ROZMÁRról az első leírások az 1200-as években születtek. Albertus Magnus (1200–1280) írt róluk. Érdekes a szerkesztők által megadott származási sorrend: norvégból latinba. A XIII. században a latin nyelv már szinte holt nyelv volt (bár Magyarországon majdnem életre kelt). Hogyan ment vissza a megnevezés a latin nyelvűekhez? Talány!