Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
SÁFRÁNY – A nőszirommal rokon, élénk színű virágot hajtó évelő növény. [A MÉKSz szerint: német < francia < latin < arab] A CzF Szótár leírásával kezdem: „A jóféle sáfránynak illatos, fűszeres szirmai. Sáfránynyal készített leves, becsinált. Szűken bánik vele, mint a sáfránynyal.

Neve, valamint maga a finom sáfrány, keletről származott át hozzánk; arabul és persául: zahfarán, innen spanyolul: azafran, francziául: saffan, olaszul zofferano, németül: Saffran v. Safran stb.” A különböző nyelvekben levő hasonló gyök, a szavakban levő fr páros, a sok egybehangzás egyetlen tőről való eredetre mutat. Tehát lehet írni bármilyen eredetet, leszármazási vonalat, de a szépséggel kapcsolatos fr kötött mássalhangzó páros orrba teremti a hamisítót. Ezen az alapon a görög, egyipthoni is jelen kellene legyen, de kimaradt. Az édes, kellemes jelentésű, ősmag(yar)-nyelvi Eufrátesz folyó megnevezésekor hol voltak az arabok, latinok stb.? Az fr, for, forte, erő, erőforrás. Ezek használt szavak voltak az ősmag(yar)-nyelvben. Az fr páros a forte – erő gyökszavának alkotó hangjai, csak magyar nyelvi kötődésben, bontásban értelmezhető. Ott van, ahol a rendkívüli szépet, jót, kellemeset kell megjelölni. A szépség – emberi, állati, tárgyi, eszmei – hatalmas erő forrása. Az ógörög nyelv is magával vitte az ősmag(yar)-nyelvből: Afrodité nevében jelenik meg. A valaha még ősmag(yar)-nyelvet beszélő egyipthoniak szépséges királynője, Nofretété nevében is jelen van. Mi az, hogy frenetikus? A szépség ősforrásának elsöprő hatással tomboló, lelkileg felröpítő ereje. Főleg a szépséget kedvelők számára. Ezt az érzést fejezi ki az utódnyelvi (angol, német) freedom – szabadság, (román) fericire – boldogság szavakban. Az fr páros, mint minden kötött mássalhangzó páros (eddig kb 280 gyűlt össze), hangkieséssel alakult ki az ősmag(yar)-nyelv megváltozhatatlan belső hangzástörvényei szerint. Az utódnyelvek is használják, de magyarázatot csak a magyar nyelvben lehet adni hozzá. Például: refrén – a dal szebbik, ismétlődő része, frumos – szép románul. A fru-fru frizura, a fríz díszelemek. A frankok is az ősmag(yar)-nyelven kapták nevüket jellemzőik alapján: szerették a cifraságot és bunkókkal jártak, és ha beleolvasunk a gallokról szóló történetekbe, hát – bunkóviselkedésűek is voltak. Játsszunk el egy kicsit a sáfrány szó hangjainak a nyelv által (annak belső törvényei szerint) megengedett felcserélhetőségével. Az s hang sz-re cserélhető (ógörög és csángó nyelvi sajátosság), az f, p-re (ajakhangok), a magánhangzó szabadon váltható. Íme: sáf – szép. A rány esetében, a legerősebb r hang sok-sok esetben cserélődik a leglágyabb l hangra. Az eredmény: rány – lány. Tovább tehát: sáfrány – széplány. Vagyis a sáfrány a széplány virága.