SAH – Perzsa uralkodó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: perzsa] Az S.H – H.S gyök: SaH – HaS. Egyik névadó jellemzője a főúri palástok SUHogó hangja nyomán alakult ki még az ősmag(yar)-nyelven, amely nyelven egykor a perzsák beszéltek. A másik névadója ott van a fordított gyökben: HAS. A nagy HASú úr. A HA ősgyök a HATalom szó alapja is. Tehát a SAH – HAS szóban mindezek értelme jelen van. Az S hang a Sáfár szóban is vezetőt jelent: SÉF. Az S.F – F.S gyök: SáF – FáS ennek F hangja válthat H-ra: SÁH. Ugyanis mindkét hanggal kifejezhető a Fedél, Hám értelem. De a FÁH is főúri rangot jelent, mivel a gyenge H váltható a legerősebb R hangra: FÁR, F > P – PAR, PER. Nem kell csodálkozni, hiszen a PERZSA név is ama nép tűzimádó életviteléből adott: PERZS, PERZSEl. A magas SZATRAPA rang is az ősmag(yar)-nyelvű rangidős törzsi vezetőt megillető SÁTORAPA* szóból módosult a későbbi perzsa nyelvben: SATRAPA. Ennél viszont nem kizárt SAHtrapa írásmód, amelyből kiemelkedett a szókezdő gyökszó: SAH.

* Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék I köt. 96. old. lábjegyzetben ír a SÁTORAPA törzsfő tisztségről, amely: a perzsáknál főúri méltósági cím lett később SATRAPA, mai kiejtésükkel SZATRAPA néven.

SAJÁT – Visszaható birtokos névmás. Hangsúlyozottan a szóban forgó személyhez, tárgyhoz, dologhoz tartozó, birtokában levő, tőle származó, vele kapcsolatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az S.J – J.S gyök bővítménye: SaJ – JaS, JuS. A SAJ – JAS maga az alany, esetenként a személy, akinek JUSsa az, ami SAJát tulAJdona, azaz SAJátJA, s ahhoz JOga van. Innen ered a latin JUStus = igazságos. Ezt az ÉN személyes névmás egyes utódnyelvi alakjai: a román, galíciai, portugál eu, kiejtve: jeu, olasz io (jo), spanyol yo (jo), az angol i (áj) is igazolja. Így például az ALJAS szó ALantas JASt, személyt (jas – saj) jelent. A J hangcsoport – AJÁ – érzéki, érzelmi töltetű kifejezések értelemadója: sAJÁt fAJA, szÁJA,hAJA, hÁJA, bAJA , kÉJEs, bUJA, kUJOn és más szavakban. Ezen kívül a SAJÁT – TÁJAS* fordítás szerint az SAJÁT, ami ki van TÁJva nekem, mint alanynak, tehát TÁJAS, mint számomra kiszabott rész. A TÁJ = szab, vág. Valaha a szabó magyarul TAJkoló volt. Ennek ugyanúgy nem volt rossz minősítő értelme, mint a TÁK, TÉK gyököknek s a velük alkotott szavaknak, amelyek a TAKács, jóTÉKony szavakban ma is élnek. Egy térségből az minősül TÁJnak, amit a látható környezetből a tekintet jelképesen kivág, kiszab, azaz kiTÁJ. E szó kiesett a mai magyar nyelvből, de jelen van némely utódnyelvben. Az angol TAIlor = szabó. A román TAIe = vág. A SAJÁT magyar eredetű szó.

*Mostanában sokszor esik szó az equadori TAYOS barlangról. Ha a gyököket elemezzük: T.J – J.T: TaJ – JuT. Továbbá: J.S – S.J: JuS – SaJ. A TÁJ jelentése: vág. Ebből arra lehet következtetni, hogy mesterségesen TÁJva (vágva) kiképezett vájatként, SAJát tulajdonát képezte valakinek, valakiknek, és SAJát tulajdont képező értékeket rejtett el ott. Ezt mondja a nyelv!