DOLOG – Elvégzendő feladat. Munka. Elintézésre váró ügy. Cselekedet, tett, magatartás. Esemény, történet. Helyzet, sors. Tényállás. Tárgy, holmi, eszköz. Tapasztalati, gondolati, képzeleti tárgy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CzF Szótár a TOL igével hozza kapcsolatba.

Az ide-oda TOLOGatás, munka. A DOLOG lehet elméleti, eszmei, de lehet a térben is mozgatható tárgy, s az ezekhez kötött minőségi állapot sajátos ismertető jegyét (log) hordozó. Sok DOLOG, nagy DOLOG, szép DOLOG, jó DOLOG, új DOLOG, nehéz DOLOG, sajátos DOLOG stb. A LOG – nyelv, ige, szó jelentésű volt az ősmag(yar)-nyelvben: szóLOGat, tehát nyelvet széllel LÓGat. Az LG páros meghatározó a szó értelmének boncolásánál. A DOLGozó, gonDOL/G/k/ozott, a SZOLGára szó bízatott, ő beSZÉLGetve tett, a POLGár áPOLGatott. Ezek munkavégzésre vonatkoznak, de kiérthető belőle, hogy a DOLGOzó, gonDOLKOzva ALKOtó. Bővebben: gonDOLGOzó (az elme akkor dolgozik, amikor gondolkozik). ÁPOLGat – a mindenkori vuLGár, köznépi POLGár, azaz nem sátorlakó, hanem falvak falai, polai, fal, pol (pallér = pal, fal építője) közt áPOLGatta évezredeken át az emberiség fizikai, szellemi kincseit. Ugyanaz a réteg SZOLGáltatta a fejlődéshez szükséges lelki, fizikai, szellemi erőt. Ők hordozták, majd hagyták az utókorra a gondolataikban megfogalmazódó, és alkotó tetteik nyomán fennmaradt tárgyi, azaz DOLOGi emlékek azonosító jegyét, bélyegét, biLOGját, azaz LOGóját, vagyis tetteik jegyét, TOLogatásaik LOGóját, az érTÉKes DOLOGi jegyek hagyaTÉKát. A TÉK, jó TÉK, érTÉK (érték – arták – arta = művészet), munka, azaz DOLOG. Hol van itt a szláv elem? !  

DÓZSE – Az egykori velencei illetve genovai köztársaság államfője. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz] A DÓZSE DŐZSÖlt a gazdagságban. Ez még az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélő etruszkoktól maradt az olasz nyelvben. A szó olaszos DOGE (betűszerinti) alakja is fellelhető eredőként a magyar nyelvben. Ez DŐZSE lenne, de a magánhangzókban szegény olasz nyelvben nincs Ő hang. Amiből sok van, abból DÖGIvel van. De a kirívóan szép nő is bájainak BŐsége okán kapja a DÖGÖS jelzőt.  

DÖLYF – Sértő önteltség, gőg. Bántóan öntelt, gőgös. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Lehet folytatni a fenti eszmefuttatást egy annyival, hogy az öntelt, gőgös egyént, aki mindenki mást legszívesebben felDÖFne, de akit mindenki szívéből utál, mint a csirkerabló ÖLYVöt, és azt kívánják neki: DŐLJ Föl, te nyavalyás! Vagy oly öntelt, hogy mindenkit DŐJT Föl (dönt). Amint a GŐG szó a GŐGös egyén magas fejtartása következtében jól kivehető GÉGéjének látványa nyomán jött létre (gégés, geges), úgy a DÖLYF szó a fentiekben említettek nyomán. A GÉGE, GŐGÖSből ered az ógörög nyelvi GIGÁSZ, GIGA, a milliárdszoros érték magasság.  

DRÁGA – Ami sok pénzbe kerül. Sokat érő, becses, értékes. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A DRÁGA szó azért tűnik szlávosnak, mivel a magyar kifejezésekre nem jellemző a szókezdeti mássalhangzó torlódás. De épp innen a megfejtés. Románul DRĂGĂlaş = kedves, bájos. A szó gyökere az ősnyelvben keresendő. Hozzuk előbb az Ă hangot a D és R hangok közé: D/Ă/RGĂlaş. A szeretet egyik kifejezése ember-ember, állat-állat, vagy ember-állat közt is az egymáshoz simulás, odaDÖRGÖlőzés, (újabban dörgizés). Ez a mindenkor megnyilvánuló jelenség, az ősmag(yar)-nyelvben kifejezésként is élt a szeretet (szerelem) kinyilvánításának szemléltetésére. A mai magyar nyelvben erre ritkán használjuk, de az utódnyelvekben megmaradt. A DRĂGĂlăşenie – keDvesség, kecsesség, cirógatás, (D/Ă/RGĂlaş, dörgölős). Vagy a DRĂGĂstos – szerelmes, gyengéd. A D/Ă/RGĂstos, szóban az ST – SZT páros az illeSZT, illeszkedés értelmét adja, és a szerelmesek nagyon tudnak egymáshoz illeszkedni. De az SZT páros rejti itt a SZereTet oSZTása értelmét is. A DRÁGA szó fizikai tárgyak értékének jelölésére csak hasonlatként, az emberi, élőlényi kedves DÖRGÖlőző jelenséghez való viszonyításként maradt fenn. A CzF Szótár: „Magyarból elemezve hasonló derék (derága) vagy darék szóhoz, mely a maga nemében szintén valami kitűnőt, becsest jelent.” Ez is benne van, de a három névadó jellemző egyike a DÖRGÖLőzni ige. Érdekes, hogy a székelyföldi Erdővidéken ma is használják tréfásan a DERÁGA (drága) kifejezést.