SZAMÁR – A lóval rokon, nála kisebb, hosszú fülű, szürke szőrű háziállat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz] Olasz nyelven inkább ASINO CIUCIO. A SOMARO viszont ősmag(yar)-nyelvből örökölt szóalak. A szőrös SZAMÁR ránézésre szürke, kis koszos állatnak néz ki.

Ha fordítjuk a szó gyökét: SZAM – MASZ, MASZatos. A SZAMÁR SZÁMba vehető állat volt utazáskor, akár teherhordásra, akár SZAMARagolásra. Jézusnak az irgalmas szamaritánusról mondott beszédében szó esik annak barmáról, melyen elszállította a sebesült embert. Erről általánosan elfogadott, hogy SZAMÁR volt. Meglehet, hogy a szelíd SZAMÁR a SZUMÉRok, a későbbi SZAMARitánusok kedvelt utazó és teherszállító állata volt, és innen is kaphatta nevét. A több jellemző nyomán kialakult megnevezés a magyar nyelv íratlan törvénye szerinti.  
Magyar eredetű szavak